…Inkább pártcsúcsnak, vagy az ország tönkretevőinek gyűlésének nevezhetnénk! Szili Katalin semmitmondó beszédét követően Veres és Simor beszéde után elég is volt az egész színjátékból! Hátradőlhetnénk, és röhöghetnénk rajtuk, „egyétek meg, amit főztetek" megjegyzéssel, a baj csupán az, hogy azt nekünk kell megennünk, akik eddig is túl sokat nyeltünk már a politika és a gazdasági élet ezen maffiózói miatt.
Nemzeti csúcsot hívnak össze, amikor soha nem is érdekelte őket az ország állapota, lelkiismeretfurdalás nélkül herdálták, lopták, osztották egymás közt a közvagyont, rombolták az ország termelő gazdaságát, verték szét a mezőgazdaságot, a stratégiai iparágakat, külföldiek kezére juttatták az energia ipart, kiszolgáltatták bányáinkat, energiahordozó lelőhelyeinket. Kapálóznak nyugat felé, nemzetközi bankok elé térdelnek, de azok már nem húzzák le többé a sliccüket. A bajban magunk maradunk, magyar állampolgárok, dolgozók, vállalkozók, diákok, nyugdíjasok.
Ki vagyunk téve a sivatagba, és a politikai maffia a még maradék egy két csepp vizünkre is ácsingózik, miközben fejünk felett ott köröznek a keselyűk.
Nemzeti csúcs, egy olyan helyen, ahol nagyszerű magyar feltalálóink, a gazdaságot forradalmasító ötleteit süllyesztik el? Nemzeti csúcs olyanokkal, akik az elmúl 18 évben elkövetett nemzet, és haza elleni bűncselekmények sorával kéne, hogy bíróság előtt álljanak? Kis komédia, a nagy tragédiában!
Ki fog csúcsot tartani, amikor munkaadónk széttárja a kezeit, mondván: „sajnos nem tudom kifizetni a bérét", vagy amikor a vállalkozásunk utolsó fizetőképes vásárlója, partnere is csődbe jut? Akkor az lesz a csúcs, hogy elszabadulnak a mattot kapott emberek millióinak indulatai! Nem lesz olyan, aki eléjük állhat és elmagyarázhat bármit is, nem lesz karhatalom, amely összevont szemöldökkel tömeget oszlat, mert lelépnek az úttestre. Nagy apokalipszist jósolhatunk, jelképes és valóságos fellógatásokat, de utána talán elindulunk a jó irányba.