Nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy itt alakultak 1956-ban a legkomolyabb ellenállócsoportok, akik a Szovjetuniót is megállították, és innen kényszerítették (kérdezhetjük kik?) a másodosztályba azt a focicsapatot, amely minden idők legsikeresebb magyar együttese. Nagyon jól tudják azok ott fenn, hogy egy erős focicsapat a nemzeti büszkeséget jeleníti meg. Ahol jók és kemények a focisták, ott a szurkolók is jók és kemények, és valahogy máshogy járnak saját városuk saját utcáin, ha jó eredményeket produkál a csapat. Na, ezért kellett a Fradinak kiesnie, hogy még jól se érezzük magunkat.

A ferencvárosi választás igen a Fradiról is szól. A nagy pártok próbálták csuklóból, az eredményt nem igazán hangoztatva letudni január 11-et, de nevetséges csalásaikkal elég nagy zajt keltettek. Most is minden erővel azon vannak, hogy egy jó, nyugodt képünk alakuljon ki, és a csalások csak egy részét engedik a nyilvánosság elé. Az elhallgattatás falát nehéz áttörni, de hallgatásét nem lehetetlen. Lesznek mindig, akik szájalnak, és akkor is áttúrják az ajánlószelvényeket, amikor már mindenki nyugodtan ül pártirodájában a szelvények megsemmisítésére várva. Ilyen szájalós figura Novák Előd, aki lehet, hogy sokak számára infámis, de ezt nagyon ügyesen csinálta. Mi is történt?

Először is volt három olyan párt, akik egyszerűen hamisítottak. Hamisították, fénymásolták, újranyomtatták az ajánlószelvényeket, és innen-onnan szerzett nevekkel hitelesíteni próbálták azokat. Lebuktak a halott személyek neveit is tartalmazó kopogtatókkal, majd szabadkoztak, ki így, ki úgy - szánalmasan. Tomcat (ejtsd: tomket), az MDF (ejtsd: emdéef) és a MIÉP, ha azt mondjuk, méltatlanul viselkedtek, akkor csak lágyan meglegyintettük őket. Valójában megmutatták legundorítóbb arcukat: meg akarnak maradni csicskásnak annál a politikai fazéknál, amelyből ők csak hulladékot kapnak. Inkább lesznek időnként hangoskodó kispártok (és kisemberek), akiket alkalmanként ki is fizetnek a mócsinggal, mintsem valódi politikai arcéllel rendelkező (kis-)pártok, akik pontosan elkülönültségük, más pártok számára elfogadhatatlan másságuk miatt vállalnak egy-egy markánsan lehatárolható irányvonalat. Ők még kispárt mivoltukat is meghazudtolták.

Van azonban ennél komolyabb és magasabb politikai házasság is, amely viszont az egész rendszer korruptságát leplezi le. Kezdődött az egész az SZDSZ-szel. A Szadesz még nem kis párt, de teljesítménye alapján már lehetne az. Sokan sejtették, tudták, hogy a pártok vásárolják az ajánlószelvényeket. Nem érdekli őket, hogy postaládából fölfeszített, vagy a gyűjtők által is pénzzel megvásárolt ajánlót hoznak-e nekik. Ha ott van mellette az értesítő, amelyen az „ajánló” adatai szerepelnek, máris kitöltik és „meg nem engedett módon” aláírják. De még a név sem kell, produkálnak ők maguk neveket, amint erre fény is derült. Egy ilyen tranzakcióról sikerült a Hírtévének rejtett kamerás felvételt készítenie, de hogy-hogy, hogy nem, miután Novák Előd kérte a felvétel levetítését a ferencvárosi Választási Bizottság előtt, a Hírtévé technikai okokra hivatkozva nem tudta prezentálni a felvételt. Malőr? Nem, manipuláció. Aztán Novák Előd azt is kérte, hogy a HVG című hetilap egyik munkatársát is hallgassa meg a választási bizottság, mert - mint mondta - az újság legutóbbi számában olyan információk jelentek meg, amelyek megerősítik a Magyar Nemzet korábbi hírét. A bizottság elutasította Novák Előd javaslatát. Később ennek a bizottságnak az elnöke azt nyilatkozta, hogy nem is áll módjukban visszahívni az SZDSZ-es jelöltet, és utalt arra, hogy a politikai közélet és közszereplők dolga lenne erkölcsileg megítélni az SZDSZ ténykedését. Na - teszem én hozzá -, arra várhatunk!

Így a legfőbb fideszesek által is legfőbb sátánnak kikiáltott SZDSZ-nek lesz jelöltje 11-én, pedig most tényleg meg lehetett volna akadályozni, hogy Luciferék jelöltet állítsanak, és egyáltalán pár százalékkal megint és megint szerepeljenek. Mert nekik ezúttal a szereplés is elég lett volna, John Emese úgy sem kap 10 százalék fölött, de annyit szerintem igen. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a kölyökképű Elődöt kivéve mindenki, az egész politikailag irányított brancs sáros az SZDSZ törvényellenes jelöltállításának engedélyezésében. A Hírtévé is, és a Fidesz is, mert megakadályozhatták volna.

De, hogy bonyolódjon a történet, mint a népmesében, kiderült a jóságos herceg Fidesz is ügyeskedni próbált. De nem azért, hogy a gonosz vasorrú Emesét örökre kizárja a mesejátékból, hanem azért, hogy az esetleges vetélytársát gyengítse. Megint a mesébe sehogyan sem illő figura, a jobbikos választási delegált volt az, aki fogta magát és végignyálazta az összes MIÉP-nek leadott cédulát és arra a meglepő következtetésre jutott, hogy ezek a cédulák nem azok, amelyeknek látszanak. Hoppá! Novák Előd felkereste azokat a személyeket, aki a cetlik alapján a MIÉP-et támogatták, és kiderült - ez a mese fordulópontja -, hogy egytől egyig Fidesz aktivista kereste meg őket, és egytől egyig a Fidesznek adták eredetileg a kopogtatócéduláikat. Azaz - következtet a mesét hallgató gyermek - a Fidesz, hogy gyengítse a nem csak vetélytársnak, hanem már valóságos ellenfélnek tekintett Jobbikot, a haldokló, de nagy mesemondó készségű főnökkel rendelkező MIÉP-nek átadta fölösleges kopogtatóit. Brávó! Nem várt fordulat a mesében, hogy a tiszta fehér herceg - Bácskai János Fidesz jelölt magát nagy környezetvédőnek állítja be - időnként összejátszik a másik mesemondóval és összefekszik a vasorrú bábával.

Ez az egész történet, mese egy nagy tanulsággal szolgál az olvasó számára: Vigyázz, csalnak! És tényleg csalnak, nem gondoltuk volna, hogy egy ilyen politikailag tulajdonképpen jelentéktelen helyzetben is. Ez pedig a legsötétebb politikai diktatúra körvonalait látszik kirajzolni, mely azért a legsötétebb, mert az egyértelműség, megbízhatóság erénye hiányzik belőle: ezek kisstílű, gyáva csalók, és egy gyávaságra tanított társadalom fél-diktatúrájában élni a legrosszabb.

A nevek mindig érdekes jelentést hordoztak. Ebben a történetben Ferencváros ugyan remélhetőleg nem válik Gyurcsányferencvárossá, de az meglepő, hogy legtöbben a Délvidékről szeretnék Ferencvárost képviselni: van egy szegedi, egy bácskai és egy bánát(h)i is. Ki tudja miért, de most így alakult. Az SZDSZ jelöltje kicsit kilóg ebből a sorból, de annyit hadd áruljak el, hogy őt is a neve indította el a liberális politika felé. Történt ugyanis, hogy közös magyartanárunk viccesen megkérdezte, hogy lehet valakit Magyarországon ilyen névvel hívni? John Emese nem értette a viccet, megsértődött és rövidesen belépett az SZDSZ-be. Emese ma sem érti a viccet, sőt, próbálja hülyének tettetni magát, és ostobának beállítani a ferencvárosi választókat. Mintha mi sem történt volna, mindent demokratikusnak állítanak be. A többieknek meg marad az „oszt' jónapot”. Rendes körülmények között azonban az SZDSZ jelöltjének nem lenne szabad indulnia, de a Fideszesnek sem.