2016. május 2., hétfő, Zsigmond napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
07:30 Veszélyes anyagok szivárogtak a felborult vagonokból öt kilométerre a Fehér Háztól07:14 Malit sem hagyja az út szélén az EU - Európa defektes üzenetét vitte a francia és a német külügyminiszter06:56 Már a kisebb városokban is egyre nehezebb munkát találni - a munkavállalók több mint egyharmada ingázik rendszeresen06:45 A katonaorvosok hiánya veszélyezteti a honvédség működését - igaz, a hiányzó korosztály most is külföldi missziót teljesít06:29 Magyar írásbelikkel kezdődik az idei tanév érettségi időszaka06:19 Kiberdzsihádot tervez az Iszlám Állam22:27 Csath Magdolna szerint veszélyt jelent az exportra, ha egy ágazat nagyon hangsúlyos22:14 AfD-kongresszus: a minareteket és a burka viselését be kell tiltani!21:56 Tóth Gy. László: Én ezeknek nem bocsátok meg!21:48 Vízágyúval gázoltak halálra egy embert Isztambulban - Izmirben vetkőztek az anarchisták21:31 A fehér házi tudósítóknak rendezett utolsó gálavacsoráján is humorbombákat robbantott Obama21:18 Univerzális palackprés (x)20:47 13 éves "fiú" segítette a 18 éves "fiatal" betörését Rakamazon20:21 Hitlerrel a barátságért és a toleranciáért - névváltásra kényszerít egy általános iskolát a polkorrektség Austinban20:02 Izraelit gyilkoltak meg Tiszakécskén - Egy "magyar fiú" ígért neki ingyenélést
24 óra legolvasottabbjai

Olvasói levelek, Extra ::

1956 - olvasónk visszaemlékezése egy portálunkon látott kép alapján


Reklám

Lyukas zászló a New York palota előtt
Tolulnak elő az emlékek, ahogy nézem a Magyar Rádió 21 lövéssel szétlőtt homlokzatát, érzem a lőporfüst szagát, ami összekeveredik a jónéhány nappal azelőtt a lépcsőházba beivódott könnygázszaggal, látom a mindent elöntő port. Látom a Kuruc.infón közzétett felvételt, amint a Rádió Bródy Sándor utcai homlokzatának maradványait tárja elő.
A dátumokkal bajban vagyok, már nem tudom, mikor volt, hogy visszajöttek a szovjet hadak, hányadikán volt a Rádió környékének megszállása. A 22. szám lakosai már mind a pincében voltunk, rutinos óvóhelylakók voltunk a házban, jómagam is két év körüli gyermekként éltem át a '44-es ostromot, szinte bejáratott volt minden tevékenység, ahogy az idősebbek vezényletével leköltöztünk a föld alá.
Unatkoztam, már minden játékot eljátszottunk, még a s.re verősdit is, amit én igazán nem élveztem, mert, mint a legkisebbek egyike, viszonozni kellőképpen nem tudtam, örömet meg a fájdalom nem okozott. Azt, hogy 21 lőszer fér el egy T 34-es tankba, édesapám mondta, és amikor eldördült az első lövés, igyekeztem megszámolni. A tank szürkülettájt tolatott be a szépen faragott kapunkba, igen, bele, a palota negyedben több szépen faragott kapu volt még akkoriban, és lőtte-lőtte a homlokzatot.

A szóban forgó fénykép - a Magyar Rádió homlokzata decemberben
Ott álltam a megrongált kapu mögött, de a por miatt félni kezdtem. A törmelék napokra eltorlaszolta az utcát, majd jöttek a takarító emberek, és viszonylag rendet csináltak. Ez sem volt újdonság, mert 23-a után néhány nappal már jártak ott, összeszedték a halottakat, pardon, azok már össze voltak halmozva a rádió előtt, csak el kellett vinniük. A mi házunkból Sz. bácsi, a házmester húzta oda őket, akkor is unatkoztam, akkor is mindent megbámultam, így emlékszem, ahogy az emeletről egymaga lehúzott vagy hármat, de ő húzta át azt a fiút is, aki a házunk falán lévő emléktábla szerint az első hősi halottja volt a forradalomnak. Szívfacsaró látvány volt mindez, Sz. bácsi is türelemmel és kegyelettel végezte, meg-megállt, mert megizzadt, hosszú, véres csík maradt nyomukban, amit azután gondosan föltakarított.
Ez a fiú 23-a délutánjáról ismerős volt nekem, ott volt a tömegben, ő volt az, aki – és most kérem, nagyon figyeljenek, fontos, amit leírok. Szóval ő volt az, aki az első címeres zászlót föladta Eperjesiné Toncsi néninek, hogy vágja ki belőle a címert. Addig ilyent még látni nem lehetett, egyes visszaemlékezők állításával ellentétben. Toncsi néni, a ház lakója ott állt a kapuhoz közeli üzlethelyiség lépcsőjén, és kisollójával azsúrozott, mint szinte mindig. Onnan hallgatta a tömeget, a szónokokat, éltette a fiatalokat, reagált a kihangosított beszédekre, abban a tömegben, amibe én is beálltam, már a hosszúra nyúlt osztályfőnöki óráról hazajőve. Kicsit furcsálltam lelkesedését, mert T. néni tagja volt az MDP-nek, de indulataival könnyen lehetett azonosulni. T. néni kivágta az első címert, majd adtak oda neki még néhányat, és mások is tépkedtek, vagdostak ki címert, a rákosista, utált címert.
Megrendítő volt viszontlátni a fiút földön fekve, vadonatúj mikrotalpú cipője leesve, a zászló sehol, de olyan tömérdek élmény ért még bennünket a Rádió körül, hogy még elsiratni sem voltunk képesek a halottakat.
Azok pedig voltak később is. Sok mindenre emlékszem még, majd egyszer meg is írom, de talán mégsem, én is csak a szépre emlékeznék szívesen.
2011 karácsonya
Qvasz

Reklám


Hozzászólások ( hozzászólás)

 Érdekes cikk, megosztom Facebookon!  Érdekes cikk, elküldöm e-mailben! Nyomtatóbarát változat

Reklám
Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Ajánló
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Jobbikos programok
További programokÖsszes jobbikos program
Humoros kép 
Szavazás
Dossziék
Ajánlott videó 

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2016 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready