2018. május 24., csütörtök, Eszter napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
17:35 Meleg, de csapadékos idő várható a hétvégén16:40 Trump megvárta az észak-koreai atomlétesítmény leszerelését, majd lemondta a csúcstalálkozót16:06 Két évig nem indulhat tisztségért az LMP-ben a komcsikkal egyezkedő volt fideszes15:34 Országjáró turnéra indul az Operaház15:08 Hatályon kívül helyezték a Munkácsy Golgotájának védetté nyilvánításáról szóló határozatot14:33 Még mindig tartogat "meglepetéseket" a drezdai terrorbombázás14:15 A Harcos tavaszi újdonságai (x)14:14 Niggeres álplakát irányítja rá a figyelmet a migránssimogató "civilek" tevékenységére14:00 Abramovics végre izraeli állampolgár lesz13:40 A nemzetközi szakértők szerint egy orosz katonai egység lőtte le a maláj utasszállítót13:14 "Rád is szükség van!" - Elindult a Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom honlapja12:47 Még a nyári szünet előtt elfogadják a Stop Sorost12:32 Toroczkai: platform, mozgalom, vagy csak szalonnasütés is lehet június 23-án12:22 Halálos gázolás a Blaha Lujza téren11:53 Hosszú Katinka: "sajnos Shane-nel nem sikerült a magánéleti problémáinkat rendezni"
24 óra legolvasottabbjai

Olvasói levelek, Extra ::

1956 - olvasónk visszaemlékezése egy portálunkon látott kép alapján


Lyukas zászló a New York palota előtt
Tolulnak elő az emlékek, ahogy nézem a Magyar Rádió 21 lövéssel szétlőtt homlokzatát, érzem a lőporfüst szagát, ami összekeveredik a jónéhány nappal azelőtt a lépcsőházba beivódott könnygázszaggal, látom a mindent elöntő port. Látom a Kuruc.infón közzétett felvételt, amint a Rádió Bródy Sándor utcai homlokzatának maradványait tárja elő.
A dátumokkal bajban vagyok, már nem tudom, mikor volt, hogy visszajöttek a szovjet hadak, hányadikán volt a Rádió környékének megszállása. A 22. szám lakosai már mind a pincében voltunk, rutinos óvóhelylakók voltunk a házban, jómagam is két év körüli gyermekként éltem át a '44-es ostromot, szinte bejáratott volt minden tevékenység, ahogy az idősebbek vezényletével leköltöztünk a föld alá.
Unatkoztam, már minden játékot eljátszottunk, még a s.re verősdit is, amit én igazán nem élveztem, mert, mint a legkisebbek egyike, viszonozni kellőképpen nem tudtam, örömet meg a fájdalom nem okozott. Azt, hogy 21 lőszer fér el egy T 34-es tankba, édesapám mondta, és amikor eldördült az első lövés, igyekeztem megszámolni. A tank szürkülettájt tolatott be a szépen faragott kapunkba, igen, bele, a palota negyedben több szépen faragott kapu volt még akkoriban, és lőtte-lőtte a homlokzatot.

A szóban forgó fénykép - a Magyar Rádió homlokzata decemberben
Ott álltam a megrongált kapu mögött, de a por miatt félni kezdtem. A törmelék napokra eltorlaszolta az utcát, majd jöttek a takarító emberek, és viszonylag rendet csináltak. Ez sem volt újdonság, mert 23-a után néhány nappal már jártak ott, összeszedték a halottakat, pardon, azok már össze voltak halmozva a rádió előtt, csak el kellett vinniük. A mi házunkból Sz. bácsi, a házmester húzta oda őket, akkor is unatkoztam, akkor is mindent megbámultam, így emlékszem, ahogy az emeletről egymaga lehúzott vagy hármat, de ő húzta át azt a fiút is, aki a házunk falán lévő emléktábla szerint az első hősi halottja volt a forradalomnak. Szívfacsaró látvány volt mindez, Sz. bácsi is türelemmel és kegyelettel végezte, meg-megállt, mert megizzadt, hosszú, véres csík maradt nyomukban, amit azután gondosan föltakarított.
Ez a fiú 23-a délutánjáról ismerős volt nekem, ott volt a tömegben, ő volt az, aki – és most kérem, nagyon figyeljenek, fontos, amit leírok. Szóval ő volt az, aki az első címeres zászlót föladta Eperjesiné Toncsi néninek, hogy vágja ki belőle a címert. Addig ilyent még látni nem lehetett, egyes visszaemlékezők állításával ellentétben. Toncsi néni, a ház lakója ott állt a kapuhoz közeli üzlethelyiség lépcsőjén, és kisollójával azsúrozott, mint szinte mindig. Onnan hallgatta a tömeget, a szónokokat, éltette a fiatalokat, reagált a kihangosított beszédekre, abban a tömegben, amibe én is beálltam, már a hosszúra nyúlt osztályfőnöki óráról hazajőve. Kicsit furcsálltam lelkesedését, mert T. néni tagja volt az MDP-nek, de indulataival könnyen lehetett azonosulni. T. néni kivágta az első címert, majd adtak oda neki még néhányat, és mások is tépkedtek, vagdostak ki címert, a rákosista, utált címert.
Megrendítő volt viszontlátni a fiút földön fekve, vadonatúj mikrotalpú cipője leesve, a zászló sehol, de olyan tömérdek élmény ért még bennünket a Rádió körül, hogy még elsiratni sem voltunk képesek a halottakat.
Azok pedig voltak később is. Sok mindenre emlékszem még, majd egyszer meg is írom, de talán mégsem, én is csak a szépre emlékeznék szívesen.
2011 karácsonya
Qvasz


Hozzászólások ( hozzászólás)

 Érdekes cikk, megosztom Facebookon!  Érdekes cikk, elküldöm e-mailben! Nyomtatóbarát változat
Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Ajánló
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Humoros kép 
Dossziék
Ajánlott videó 

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2018 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready