Amikor Betlen-Bettelheim Lujzának szólíttatja Lendvaival magát, az ettől belelkesedett cenzor asszony pedig az ellenség padsorairól kezd el értekezni; TGM sajátságos epilógusa; Horváth Áládár őszinteségi rohama; "fontosabb, hogy mi lesz az SZDSZ-szel, mint az, hogy mi lesz ezzel az országgal"; Morvai magunkfajtázik, Vona Izraelbe küldi Betlent; vagy amikor Verebes két szuszogás között a magas vérnyomásról szeretne beszélgetni egy nemzetközi jogásszal - felejthetetlen pillanatok.
Aki úgy tudta nézni a Párt-keltét, hogy csak ezekre figyelt, és végigröhögte az egészet, annak még hiányozni is fog egy kicsit. No de azért nem sírjuk vissza.
Vannak viszont itt kevésbé vicces pillanatok is, mint például az októberi ávós terrorról beszélő fiatalember kiakadása (nem is értjük, miért került bele ez), mint ahogy a büdös kommunista Moldova Kádár gyilkosságait mentegető szövege sem vicces, de nagyon jó, hogy kimondta, mit gondol.

Összességében: valahogy így kerek a Nap-kelte búcsúztatása. Reméljük, egyszer megszülethet majd a Best of zsidók a magyar médiában összeállítás is.
Kapcsolódó: