A 2003-ban alakult Kárpátia zenekar énekesével, basszusgitárosával, szövegírójával, zeneszerzőjével: Petrás Jánossal beszélgettünk, még ugyan nem a 10 éves évfordulóról, „csupán” a szeptember 15-ikei soproni koncertjükről és természetesen magyarság-kérdésekről.

- Valamilyen szinten mindig változik, de mi nem ezt érezzük, hanem a fogadtatást, az érdeklődést. Sopronban mindig telt ház előtt zenélünk, ez is mutatja, hogy nem véletlenül a leghűségesebb város: igaz magyar emberek lakják, és nemcsak a múltban, ma is példakép.

- Hál’ Istennek nem egyetlen korosztályé, közönségünk nagyon is összetett: koncertjeinken ott vannak a diákoktól az érettebbekig szép számmal. Mindazok, akik szeretik zenénket, mondanivalónkat.

- Azt hiszem, ugyanúgy, mint korábban bármikor. Kárpát-medencei létünk alatt az idegen népek gyűrűjében mindig meg kellett küzdenünk a megmaradásunkért, Közép-Európában kivívott vezető szerepünkért. Történelmünket végigkísérte a kettősség, különösen nagy pillanatoknál. Mindig voltak köztünk kurucok és voltak labancok. Az arány talán nem sokat változik, csak cserélődik az évszázadok folyamán. Bár remélem, hogy gyarapodik azok tábora, akik a nemzet megmaradásáért, jelentős európai szerepének megtartásán dolgozunk.

- Nem is tudom, csak úgy jött. Egy zenekar mindig úgy választ magának nevet, hogy az tükrözze gondolatiságát, mondanivalóját, zenéjét. Mi ezt találtuk a legkifejezőbbnek.

- Elkötelezettség, bizonyosan. Persze, mi is több síkon mozgunk, vannak vidám dalaink, de azok is a magyarságról szólnak. És persze komorabbak, melyek a nagy történelmi stációinkat idézik, ilyen a Rongyos Gárda megéneklése is. Amit teszünk, az a magyarság melletti erődemonstráció. Hogy örüljünk annak: magyarok vagyunk, és merjünk magyarok lenni. A Kárpátia csak egyetlen láncszem azon népművelők, hagyományőrzők és mások sorában, akik hasonló gondolkodásúak, érzésűek, elkötelezettségűek nemzetünk iránt.

- Azt, hogy nemzetibb volna, nem vettük észre. A helyzet változatlan: nemcsak mi nem kapunk teret, de sokan mások sem, akik a nemzet megmaradását szolgálják, újjáépítését vállalták. Vagyis a média közvetítette értékrendben nem a saját nemzettársainkat részesítik előnybe. De sajnos így van ez az élet más területén is...

Az viszont egyértelmű, hogy az elmúlt húsz évben a mindenkori hatalomnak – és itt nem csak hazánk vezetőire gondolok – nem állt érdekében, hogy az emberek nemzetben gondolkodjanak. Egész Európára jellemző ez a vonulat. Egységesítő törekvéseket látunk a nemzetmegőrzők helyett. Pedig Európa soha nem lesz olyan homogén, mint az Egyesült Államok. Más kultúra, más hagyományok. A legnagyobb különbség, hogy itt nemzetállamok vannak. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni! És mindegyikkel szemben úgy viselkedik a hatalom, ahogy velünk. Pedig ha ezek a nemzetállamok egyszer felébrednek és kezükbe veszik sorsukat, akkor lesz itt Európában „jó világ”! Persze, mi bizakodóak vagyunk: viharosabb évszázadokat is megélt a magyarság, mégis megmaradt a Kárpát-medencében, sőt, központi szerepe volt. Hisszük, hogy ma is van szerepe, mégpedig irányító szerepe nemzetünknek!

- Az érdeklődés ugyanolyan, mint négy-öt éve volt, egyáltalán nem csökken: szép számmal fogynak el albumaink. Akik szeretnek, hallgatnak minket, azok mindig meg is veszik a megjelenő lemezeinket. Az eladási számaink alapján a magyar zenekarok élbolyában vagyunk.

- Az internetes letöltési statisztikákkal nem foglalkozunk: nem bosszantjuk vele magunkat. Helyette a honlapunk látogatottságát és a facebookos megjelenést figyeljük. Örülhetünk az eredménynek: toplistásak vagyunk!

- Személyes, családi szálak nem fűznek minket ide – hacsak az nem, hogy a lányom fog majd itt tanulni az egyetemen -, de sokkal erősebb szállal fűződünk a városhoz: történelmi köteléken keresztül. A Rongyos Gárda hősiességét meg is énekeltük, hiszen – soproniaknak nem kell mondani, de a máshol élőknek igen, – ha Prónayék, a kiszolgált világháborús veteránok, civilek, diákok, csendőrök, nem hallották volna meg az idők szavát, nem éreztek volna felelősséget országunk és nemzetünk iránt, s nem fogtak volna fegyvert és kiáltották volna ki a Lajta-bánságot örök példát mutatva a ma emberének a nemzeti ellenállásból, hűségből, hazaszeretetből és felelősségből, akkor Sopron és a hozzá tartozó falvak nem szavazhattak volna hovatartozásukról!

- Igen! A műsort a legújabb: Rendületlenül címet viselő lemezünkről válogattuk öt szám erejéig. De éneklünk két olyan dalt is, amit még élőben egyetlen közönség előtt sem játszottunk. Nagyon várjuk a koncertet, ígérjük és reméljük, hogy ugyanolyan lesz a hangulat, mint egy éve, vagy korábban bármikor!