Az elvesztett I. világháború után a katonailag kiürített és védtelenül maradt Kassára a cseh és a szlovák gyalogos és lovas csapatok 1918 december 29-én délután 4 és 5 óra között, kardcsapás nélkül vonulhattak be.

E perctől fogva valóságos irtóhadjárat indult meg a magyar nyelv és a magyarság ellen. A terror napjaiban elkövetkezett 1919-ben a szabadság ünnepe: március tizenötödike. A kassaiak e napon a magyar trikolór jelképéül vörös fonállal átkötött hóvirágot tűztek fel és nagy szívfájdalommal zarándokoltak a Szent Mihály kápolna déli oldalán 1906-ban felállított a Kassa magyarságát jelképező Honvéd-szoborhoz. Hóvirággal, koszorúkkal díszítették annak talapzatát s a Himnuszt, a nemzet imádságát s a Kossuth-nótát énekelték.

Az őslakosságnak ezt a hazafias megnyilatkozását azzal torolta meg a csehszlovák magyargyűlölet, hogy a következő nap éjjelén fegyveres járőrök leszaggatták és letördelték az utcán a magyar cégtáblákat s rálőttek arra, aki a zajra az ablakon kinézni merészelt s harmadnapra, március 17-én hajnalban a trencséni 74. gyalogezred csehszlovák katonái a 15 tonna súlyú bronz Honvéd-szobrot ledöntötték. Ez utóbbi barbár tett hírére már délelőtt nagy tömeg gyűlt össze a ledöntött emlékmű körül s a Himnuszt és a Kossuth-nótát énekelte. Erre a szobor talapzatához kivezényelt őrt álló katonák egyike fegyverét a plébánia előtt álló sokaságra elsütötte s Ördög Ilona 37 éves háztartásbelit és Hervacsics Aranka 13 éves újságárus leányt, lelőtte. Az előbbit homlokán, az utóbbit nyakán találta a gyilkos puskagolyó.
Az ekkor ellenőrző megbízottakként Kassán tartózkodó Rossi és Zincone olasz tábornokok és katonatisztek nagy megütközéssel ítélték el a galád merényleteket, s fényképfelvételeket készítve küldtek jelentést Rómába a történtekről.
Az elégtételadásból s a Honvéd-szobor helyreállításából semmi sem lett. Mai napig nem lehet tudni mi lett ezután a szoborral, és hogy ha még megvan, hol lehet.
A kassai Honvéd-szobor

Az 1848-49. évi szabadságharcban dicsőségesen küzdő kassai 9-ik honvédzászlóalj veressipkásainak emlékére a város közadakozásából emelték 1906-ban. Az alkotás azon hősökre emlékezett, akik a nehéz délvidéki harcokban, majd ’49-es dicsőséges tavaszi hadjáratban mutattak példát hazaszeretetről és önfeláldozásból. A szobor egy kuruc vitézt és egy 48-as honvédet ábrázolt.


(Kuruc.info)