Mi azt mondjuk, hogy „sógorok”. Ez a barátságos megszólítás azonban az osztrákokra nem egészen helytálló, illetve nagyon egyoldalú – hangzott el a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában. Ezt Magyarországon terjesztették el a XIX-XX. században, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia virágzott. Érzek benne egy kis talpnyalást, túlzott alkalmazkodást – mondta Botlik József kisebbségkutató-történész.

Jön 1918 ősze, a történelmi Magyarország felbomlasztása, amikor az osztrákok nem éppen barátian, sógorként viselkedtek, hiszen november közepén az osztrák államtanács megfogalmazza a területi igényeit Pozsony, Moson, Sopron és Vas vármegye egészére, sőt a Rábáig. Ez körülbelül 16 ezer négyzetkilométer. Az itt élőknek egyharmada német, akiknek ráadásul nem is osztráktudatuk van. Olyan erős volt a regionális, tartományi tudat, hogy az 1919-es népszavazáson Tirolban, Vorarlbergben a lakosság 90 százaléka Magyarországhoz és Svájchoz akart csatlakozni – jegyezte meg.

Az elszakított nyugati sáv egyébként úgy került Ausztriához, hogy Benes akart egy korridort, egy 150-200 kilométeres sávot Pozsonytól Zágrábig, amellyel el kellett választani Magyarországot Ausztriától. Ezt sikerül megakadályozni, csakhogy ennek az lett az ára, hogy Ausztria is kapott egy sávot, körülbelül 4350 négyzetkilométert a saint-germaini békével 1919. szeptember 10-én.

Ausztriában a magyaroknak négy évtizedig nincs érdekképviselete, majd csak 1968-ban szerveződik meg a Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület. A horvátoknak már van a húszas években, de a magyaroké nem szerveződik meg a két világháború között, csak Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken.

1945-ben Őrvidéket kettévágják, a szovjet zónában azonban nem nyúlnak a társadalmi-gazdasági viszonyokhoz. Például nem veszik el a parasztoktól a földet. 1955-ben van az osztrák államszerződés, az orosz és az amerikai csapatok kivonulnak, és létrehoznak egy semleges Ausztriát.

Ausztria egyébként a 80-as évek végéig azt igyekezett elhitetni a világgal, hogy „ő a második világháború áldozata”. Noha 1,4 millió osztrák katona harcolt a Wermacht soraiban. A nagyhatalmak már a háború alatt úgy gondolkodtak, hogy felmentik Ausztriát, visszaállítják eredeti állapotába, Magyarországot pedig szétdarabolják. Elveszítjük a pozsonyi hídfőt, jóvátételt kell fizetnünk Csehszlovákiának, Jugoszláviának, a Szovjetuniónak, Ausztria pedig megússza az egészet. 1948-49-ben jön a vasfüggöny, noha mindkét oldalán 1955-ig ott van a szovjet hadsereg megszállóként – hangsúlyozta a történész.

A horvátok és a szlovének már az osztrák államszerződésben elismert kisebbségek voltak, és jogokat kaptak, mert ott volt mögöttük Tito Jugoszláviája. A prágai tavasz hatásának is köszönhető, hogy 1968-ban megalakul a Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület, és 1976-ban hozzák a népcsoporttörvényt, amelyben már vannak iskoláztatási, közigazgatási és az anyanyelv használatára vonatkozó jogok. A kétnyelvű falutáblák azonban csak 25 év múlva, 2001-ben jelennek meg. A törvény ugyanis nem hajtódik végre – szögezte le.

1983-ban a Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület kiad egy deklarációt, melyben kéri a jogai végrehajtását. A hangsúly az anyanyelvi oktatáson van, mert az 1922-23-ban lévő több mint 2 ezer magyar iskolás száma lecsökken 300-400-ra. Az őrvidéki magyarság száma pedig lecsökken 26 ezerről 4200-ra. 1989 után azonban sok vegyes lakosságú faluban a szülők kérésére a német iskolákban bevezetik a magyar nyelv oktatását. A német szülők is felismerik, hogy Magyarországon "rendszerváltás" volt, az oroszok nincsenek, fejlődnek a kapcsolatok. Így ma közel 2 ezer gyermek tanulja a magyart, nem mind őrvidéki magyar gyerek, sőt a többség német, akinek azt mondják: hát a nagymamád tudott magyarul! - hangoztatta a történész.

(Kossuth Rádió nyomán)