- A jelenlegi magyar kormány az ukrajnai válságban a kommunikációs fogásai ellenére sem a kárpátaljai magyarság érdekeit tartja elsődlegesnek, hanem szolgai módon azonosul az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok álláspontjával. Mint ismert, Washington és Brüsszel az ukrajnai válságban nem az ottani nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását tartja elsődlegesnek. A korábbi és a jelenlegi budapesti kormány külügyi tárcájának vezetői már többször hangsúlyozták, hogy Magyarország számára Ukrajna területi épsége a legfontosabb követelmény. Mi, jobbikosok viszont nem fogadjuk el az ilyen megnyilatkozásokat, mert számunkra nem Ukrajna területi sérthetetlensége, épsége, hanem az ott élő magyar közösség érdeke az elsődleges. A Jobbik úgy véli, hogy az ukrajnai válság rendezésének keretén belül Kijevnek kötelezettséget kell válnia arra, hogy a területén élő nemzeti kisebbségek megfelelő jogokkal rendelkezzenek, s ezeket a jogokat az állami szervek tiszteletben tartsák. Mivel tagjai vagyunk a NATO-nak és az Európai Uniónak, szerintünk a magyar kormánynak jóval nagyobb a mozgástere van az ukrajnai válság rendezése, az ottani magyarság érdekeinek képviselete terén, mint amekkorát kihasznál. Az említett két szervezeten belül a budapesti kormánynak mindent el kellene követnie azért, hogy az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek, elsősorban a magyarok jogai és érdekei az európai közgondolkodás homlokterébe kerüljenek. Úgy látjuk, hogy ezt a mozgásteret a magyar kormány nem használja ki.

- Valójában nem javult, talán csak a retorika változásáról beszélhetünk. A jelenlegi ukrán hatalom bokrétaként tűzheti föl a kalapjára például Brenzovics Lászlót, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) jelenlegi elnökét, aki a legutóbbi ukrajnai választásokon nem magyar képviselőként került be a kijevi parlamentbe. Petro Porosenko ugyanis hazudott, megszegte az Orbán Viktornak tett ígéretét, mert nem jött létre a Beregszász központú önálló magyar választókerület, ahonnan közvetlenül, magyar nemzeti érdeket képviselő kerülhetett volna be az ukrán parlamentbe. Ehelyett Brenzovics László, a KMKSZ elnöke Porosenko listájáról került be a törvényhozásba. A magyar kormány kétszínűsége Brenzovics László esetében is kimutatható, hiszen a korábbi ukrán hatalom listájáról bekerült Gajdos Istvánnal annak idején nem volt hajlandó szóba állni, hanem csak a KMKSZ akkori elnökével, Kovács Miklóssal tárgyalt, mondván azt, hogy Gajdos a nem magyar párt, az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség (UMDSZ) színeiben került be a kijevi parlamentbe. Brenzovics László legutóbb szintén nem magyar párt színeiben jutott be, ám őt a magyar kormány mégis elfogadja tárgyalópartnernek. Ennek a furcsaságnak az a magyarázata, hogy Brenzovics László ugyanúgy van a Fidesz, mint Petro Porosenko zsebében. A Fidesz megsúgja Brenzovicsnak, hogy mit mondjon Kijevben, majd Orbánék Budapesten a KMKSZ elnökének ottani megnyilatkozásaira hivatkozva kijelentik, hogy a magyar kormány valójában csak azt cselekszi a kárpátaljai magyarság érdekében, amit legfőbb képviselőjük, Brenzovics László kér. Ebben a politikai térben a Jobbik által megfogalmazott bármilyen, az ottani magyarság számára fontos követelést könnyedén le lehet söpörni az asztalról azzal az indokkal, hogy a kárpátaljai magyarok azt nem kérik, a Jobbik Vlagyimir Putyin megbízásából és pénzén csak feszültséget kelt, szeretné destabilizálni a régiót. A Jobbik álláspontja tehát markánsan elkülönül minden magyarországi, és sajnos a kárpátaljai magyar pártok, szervezetek álláspontjától is.

Kovács Miklós, a KMKSZ korábbi elnöke

- Én inkább azt mondanám, nem véletlen, hogy Kovács Miklós nem maradt a KMKSZ elnöke. Kovács Miklós ugyanis nem önszántából hagyta abba a politizálást, hanem megszűnt a támogatottsága Budapesten. A Fidesznek egy könnyebben kezelhető emberre, Brenzovics Lászlóra volt szüksége, akivel azt is meg lehet tenni, hogy a színfalak mögött Budapestről megmondják neki azt, hogy mit mondjon Kijevben. A Fidesz-kormány ezzel két legyet üt egy csapásra: azt a látszatot kelti, hogy odaadással támogatja a kárpátaljai magyarságot, miközben politikai légüres térbe taszítja a Jobbikot, mondván, az általunk képviselt álláspontnak nincs támogatottsága Kárpátalján. A feleségem kárpátaljai, s ezért az ottani rokonságom, barátaim, ismerőseim, a Jobbik ottani tagjai, rokonszenvezői bizonyítják, hogy a kárpátaljai magyarok jelentős része egyáltalán nem elégedett a KMKSZ képviselte langyos politikával, míg a Jobbik például arra is rámutat, kimondja azt, amit Kárpátalján igen sokan vélnek: az ukrán-orosz konfliktus nem a magyarok háborúja. Ukrajna, amely elnyomja a kisebbségeit, románokat, oroszokat, lengyeleket és másokat, korlátozza a nemzetiségi jogaikat, az anyanyelvhasználatot, most elvárja az egyik kisebbség tagjaitól, a magyaroktól, hogy föláldozzák az életüket egy másik kisebbséggel, az oroszokkal vívott harcában. Nem véletlen, hogy az ottani magyarok nem akarnak bevonulni az ukrán hadseregbe, ezért az Ukrajnáért nem kívánnak meghalni.

- Ebben az ügyben is egyedül a Jobbik kongatja a vészharangot, próbálja rávenni a budapesti kormányt: Magyarország egyértelműen jelentse ki, hogy ellenzi a krími, a kelet-ukrajnai menekülteknek a kárpátaljai magyar falvakba telepítését. Az ukrán államigazgatósági hatóságok már elkészítették a terveket, amelyek értelmében kvóták szerint telepítik le a menekülteket. A Jobbik viszont tiltakozik az ellen, hogy a kárpátaljai magyar falvakba idegen menekülteket telepítsenek le, mert ezzel az ukránok erőszakosan megváltoztatják az etnikai arányokat. A háborús behívók elől a magyar férfiak elmenekülnek Kárpátaljáról, egy idő után aztán követik őket a családtagjaik, majd jönnek az ukránok, akik fillérekért megvásárolják az eltávozott magyarok házait. Megismétlem a követeléseinket: ez nem a mi háborúnk, nem a kárpátaljai magyarok háborúja, ezért ne sorozzák be a magyar férfiakat, ne telepítsenek idegeneket a magyar falvakba, hanem jöjjön létre a magyar és a ruszin autonómia Kárpátalján. Magyarországnak mindezt a rendezés föltételéül kellene szabnia.

- Hogy miért, arról fogalmam nincs, mert velem a mai napig nem közölték a kitiltás okát. Az egészben az a döbbenetes, hogy a magyar Külügyminisztériumtól nem kaptam semmilyen segítséget. Hivatalosan tájékoztattam a Külügyminisztériumot a meg nem indokolt kitiltásomról, jártam ez ügyben az államtitkárnál is, de a válasz az volt, hogy Ukrajna nem Európai Uniós ország, s az ukrán jogrend szerint nem kötelesek engem kiértesíteni az ilyen határozatról. Egyébként a mai napig nem kaptam értesítést arról, hogy miért, mennyi időre, kinek a döntése alapján, mi okból vagyok kitiltva Ukrajnából. Tavaly decemberben utaztam két napra Kárpátaljára, ahol a többi között a kétéves keresztlányomat szerettem volna meglátogatni, ám a határon közölték velem, hogy nem léphetek be Ukrajna területére. Az útlevelembe az ukránoktól kaptam egy pecsétes igazolást arról, hogy felsőbb döntés értelmében a határon nem engedhetnek be.

- A Fidesz-kormány sokkal pozitívabban viselkedik a külhoni magyarsággal, mint a szoclib elődei, az anyaországi kormány bizonyos fokú törődését tehát nem lehet vitatni, ám a mögötte meghúzódó filozófiában nem látjuk az érdemi változást. Gyakorlatilag a Martonyi János - Németh Zsolt-féle külpolitika ugyanazt hirdette, mint a posztkommunista Kovács László-féle külpolitika, aminek lényege az, hogy nem szabad határozottan föllépnünk a környező országokkal szemben az ott élő magyar közösség érdekében, mert annak kárvallottjai a határon túli magyarok lesznek, s ezért inkább a jószomszédi viszonyt, a párbeszédet kell erősíteni, megalkuvó, besimuló politikát kell folytatni, amit később majd értékelni fognak ezek az utódállamok. Ugyanez a mentalitás köszön vissza jelenleg Ukrajna ügyében is: a magyar külpolitika legfontosabb célja a szomszédos ország területi épsége, az ukrán demokrácia megteremtése. Abból indulnak ki, hogy segítenünk kell az ukrán barátainknak a válság túlélésében, s ezért egyelőre nem szabad követelőznünk. De ha rendeződik a helyzet, az ukránok biztosan emlékeznek majd arra, hogy mi milyen jók voltunk hozzájuk. A Jobbik szerint viszont ez a fölfogás politikai rövidlátásról tanúskodik, mert a nemzeti érdek határozott érvényesítésének most van itt az ideje, most kellene megjeleníteni egyértelműen a magyar érdeket, most kellene ezt az ügyet fölvetni a nemzetközi fórumokon. Mert amikor elszáll a lehetőség, utána nem kapunk semmilyen ellenszolgáltatást a mostani gesztusainkért, amiképpen a románoktól sem kaptunk semmit az Európai Uniós csatlakozásuk megszavazásáért.

- A Jobbik éppen most akciót hirdetett a kárpátaljai magyarok megsegítésére, várjuk a készpénzes befizetéseket a Kollégium a Jövőért Alapítvány számlájára. Hangsúlyozom, hogy nem ruhaneműre és élelmiszerre van szükség, mert azt az ukránok nem engedik be az országba. Párttagjainkat, rokonszenvezőinket és minden jó érzésű magyart, magán- és jogi személyt arra kérünk, hogy pénzadománnyal járuljanak hozzá a segélyakciónkhoz. Tagjaink és aktivistáink a pénzadományból Kárpátalján vásárolják majd meg a tartós élelmiszert, amit ott rögtön ki is osztanak a magyarok lakta települések rászoruló családjainak. Az akció lebonyolításának sikere érdekében több magyarországi település polgármesterével, illetve jobbikos önkormányzati képviselővel fölvettük a kapcsolatot. Közel négyszáz, kárpátaljai településekkel kapcsolatot ápoló településen van jobbikos önkormányzati képviselő, akik kezdeményezték, hogy az anyaországiak adományozzanak a nehéz helyzetben levő kárpátaljai magyarok megsegítésére.

- A kárpátaljai magyarság jogainak biztosításához, autonómiájának kivívásához szükséges a nemzetközi, a nagyhatalmi támogatás. Oroszország, mivel az Ukrajnában élő nagy számú orosz kisebbség miatt maga is érintett az ügyben, támogatja a kárpátaljai magyarok ez irányú törekvéseit. Az amerikai nagykövetnek írt nyílt levelemben hangsúlyoztam: a jelenlegi, elhúzódó ukrajnai válság békés rendezésének egyik előfeltétele a konfliktust kiváltó okok alapos föltérképezése, majd azoknak fokozatos fölszámolása, megszüntetése Ukrajnában. Megírtam neki azt is, amit rajtam kívül még sokan tudnak: a mostani, polgárháborúba torkollott válságot a mindenkori kijevi kormányok soviniszta politikája, az ott élő nemzeti közösségek elnyomása idézte elő. Kelet-Ukrajna orosz nemzetiségű népközösségének egyszerűen elege lett abból, hogy az ukrán állami szervek gátolják őket az anyanyelvük használatában és más közösségi jogaik érvényesítésében.

- Igen, az orosz diplomácia vezetője az 51. Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián Ukrajnával foglalkozva kiemelten szólt az ottani magyar és román nemzeti közösségek gondjairól s arról, hogy a lélekszámukhoz képest sokkal nagyobb arányban sorozzák be őket a háborút viselő ukrán hadseregbe, mint magukat a többségi ukránokat. Szergej Lavrov az említett konferencián mondott beszédében meglepő tájékozottságról tett tanúbizonyságot a kárpátaljai magyar kisebbség helyzetével kapcsolatban. Az orosz külügyminiszter rámutatott: Ukrajnában nem biztosítják ezeknek a nemzeti közösségeknek járó egyenlő jogokat, s Kijev arra sem volt hajlandó, emlékeztetett a konferencián Szergej Lavrov, hogy Petro Porosenko elnök korábbi személyes ígérete ellenére Beregszász központtal létrehozzon egy magyar többségű választókerületet, ahonnan magyar képviselő juthatott volna be az ukrán törvényhozásba. Az amerikai nagykövet tudomására hoztam azt is, hogy Ukrajna évek óta gátolja a magyar nyelv használatát, az állami intézmények hátrányban részesítik a felsőoktatási intézményekbe felvételiző magyar diákokat, a régiókat pedig a jövőben úgy kívánják átalakítani, hogy sehol ne legyen magyar többség, miközben a szélsőséges, sovén ukrán csoportok tagjai retorzió nélkül rendszeresen meggyalázzák a kárpátaljai magyar emlékműveket, szobrokat, így például a beregszászi Petőfi-szobrot is.

- Levelem zárórészét betű szerint idézem: "Tisztelt Nagykövet Asszony! Nagyon fontosnak tartom, hogy egy olyan nagyhatalom, mint Oroszország, kiálljon az országunk határain túl élő nemzetrészünk ügye emellett. De fontosnak tartanám azt is, hogy ez a kiállás Magyarország nyugati szövetségesei, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok részéről is adott legyen. Tisztelettel kérdezem tehát: Ön és kormánya egyetért- e a Szergej Lavrov által elmondottakkal? Az Amerikai Egyesült Államok úgyszintén fontosnak tartja-e a nemzetiségi és nyelvi jogok biztosítását? Érdeklődöm továbbá: az Egyesült Államok szükségesnek tartja-e az ukrajnai nemzeti közösségek jogainak kiszélesítését és szavatolását, valamint kérdezem, hogy álláspontjuk szerint az ukrajnai rendezés során milyen jogokat szükséges biztosítani ezen közösségeknek?

- Szergej Lavrov orosz külügyminiszter említett megnyilatkozásának hallatán 2015. február 12-én kelteztem a nyílt levelemet Collen Bradly Bellnek, az Amerikai Egyesült Államok Budapesten akkreditált nagykövetének, ám arra két és fél hónap elteltével sem kaptam választ. Magyarán, Amerika nagykövete nem tartja fontosnak, hogy válaszoljon az állomáshelyén, Magyarországon működő második legerősebb parlamenti párt, a Jobbik országos alelnökének.