Tegnap már foglalkoztunk Kozák Rajmunddal és a neki másodfokon kiosztott, felháborítóan alacsony (két év három hónap mínusz a már az előzetesben, majd a háziőrizetben „leültek”) büntetéssel. A Barikád alább olvasható helyszíni tudósításából további, felháborító részletek derülnek ki.

Többek között az, hogy a háziőrizetben töltött időt négyszeres szorzóval(!) számítják bele a „büntetésbe”, amí így, a gyakorlatilag a cigányoknak automatikusan osztogatott harmadolással együtt, 15 hónapra mérsékli a leülendő büntetés mértékét.

Azét a háziőrizetét, amiből korcsunk szabadon eljárhatott bokszmérkőzésekre, ahogy az INNEN is kiderül. Nesze neked „büntetés”. Az előre eltervezett, csoportosan végrehajtott gyilkosságért kapott két év három hónap fogházat (fogház = a legenyhébb szabadságvesztéssel járó büntetési forma) meg egész egyszerűen képtelenség hideg fejjel kommentálni, különösen, ha figyelembe vesszük a cigányokat felpofozó barcsi srácok ugyanilyen mértékű büntetését. Igen, a cigányok szabadon gyilkolhatnak bennünket, míg mi fel sem pofozhatjuk őket. Ez a Fidesz „Rendje”.

Egy másik, még felháborítóbb részletről nem szól az anyag. Idézzük a Függelékben teljességgel megtalálható, az ítéletről szóló Népszabadság-cikk legfontosabb mondatát: „A bíróság jogerős ítéletének kiszabásakor az egy hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény büntetésének kiszabásakor enyhítő körülményként értékelte az időmúlást, a vádlott beismerő vallomását, továbbá azt, hogy a bántalmazás eredménye, vagyis a sértett halála nem terheli a tanulót.” Igen, a szokott sztárvédői fekáliakeverés eredménye: csak úgy magától meghalt a cigányok áldozata, és még csak véletlenül sem amiatt, mert összeverték a fejét, sőt, meg is rugdosták. Nos, az ilyen bírót és ügyvédet egy normális országban nagyon-nagyon megfingatnák... Az „időmúlás” mint enyhítő körülmény olyankor, amikor a hazai jogszolgáltatás csigalassúsága miatt jellemzően jóval hosszabb az "átfutási idő", hát... - igen, ezen is látszik a milliós gázsijú (szerintünk simán csak falhoz állítandó) sztárügyvéd keze nyoma.

A Barikád cikke:

A tettes, az áldozat padtársa és "bandája" a még nyilatkozni merő iskolatársak szerint rettegésben tartották iskolatársaikat. Az áldozat padtársa az akkor 17 éves Kozák Rajmund, az Imperiál99 Klub kadét korú igazolt versenyzője volt. Kapcsolatuk közel sem volt  felhőtlennek nevezhető, a cigány fiúval rendszeresen viselkedési problémák voltak.

Az egyik órán összeszólalkoztak, és már ott tettlegességgé fajultak a dolgok, az áldozat - padtársa viselkedésére utalva - szóvá tette annak cigány voltát. A tanár - látva az eset súlyosságát - szétválasztotta őket és külön engedte őket haza.

Az áldozat, a 18 éves Roland hazafelé tartott iskola után, ám K. - két tettestársával együtt - követte, majd megtámadta. A körülmények arra engednek következtetni, hogy ketten lefogták,  Rajmund pedig profi mozdulatokkal összeverte Rolandot.

Roland ezután még hazavánszorgott, ott rosszul lett. Mentőt hívtak, ám kórházba szállítás közben meghalt.

A Legfelsőbb Bíróság a mai napra hívta össze a fellebbezési tárgyalást dr. Czine Ágnes, dr. Révész Tamásné és dr. Hildebrand Róbert vezeti.

 

Helyszíni tudósításunk a cikk alján kezdődik, időrendi sorrendben jövünk egyre följebb.

14.23 dr. Lichy Gáborral, a Mészáros család jogi képviselőjével beszélgettem a tárgyalás végeztével.

 - A halált okozó testi sértésért nagykorúaknak adható 2-8 év letöltendő büntetés, a fiatalkorúaknak 1 hónaptól 5 évig terjed a szabadságvesztés hossza. Itt a bíróság figyelembe vette az enyhítő és súlyosbító körülményeket, újra vizsgálta a nyomozati anyagot, és megállapította a 2 év 3 hónap letöltendő börtönbüntetést. (Az elítélt azóta bőven nagykorú - a szerk.)

 - Mennyit fog ebből leülni az elítélt?

 - Jó magaviselet esetén a büntetés 1/3-a engedhető el, azonkívül  levonják a korábbi, 3 hónapos előzetesben töltött időt, a házi őrizetet (1 nap házi őrizet 4 nap fogháznak felel meg), és így akkor a 27 hónapból körülbelül 15 hónapot fog leülni - ha jó magaviselete miatt elengedik a büntetés egyharmadát.

 - Az ítélet senkit sem kárpótolhat, függetlenül annak nagyságától, hiszen Rolandot már senki sem adhatja vissza. Kérdeztem Annától (Roland édesanyja - a szerk.), mit érzett az ítélet kihirdetésekor. Azt mondta, se nem örült, se nem bánkódott. Helyesli, hogy legalább ennyit kap az, aki elvette a fia életét.

 - Igen. Az elsőfokú bíróság nyomozása során olyan formai és tartalmi félreértések voltak, az események olyan láncszemeit nem rakták össze, melyek egyértelművé teszik az ítélet súlyosbítását.

13.45 Ítélethirdetéssel folytatódik a tárgyalás. Czine Ágnes felolvassa az ítéletet, K. Rajmund már állva várja a penitenciát. A bírónő felolvassa az ítéletet: "A Fővárosi Ítélőtábla, mint fiatalkorúak bírósága megváltoztatta az elsőfokú bíróság által hozott ítéletet: K. Rajmundot halált okozó testi sértésért 2 év 3 hónap fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztésre ítéli a bíróság. Fellebbezésnek helye nincs.

Mellettem ülnek az elhunyt fiú szülei. Az édesanya összekulcsolt kezekkel várja az  ítéletet. A kihirdetéskor apró mosoly és hatalmas megkönnyebbülés ült ki arcára. K. Rajmundot emellett a perköltség 70.776 Ft-os összegéből kb. 2496 Ft-nyi költségtérítésre is kötelezték.

A bírónő röviden ismerteti az per történetét, a szakértői jelentéseket, a helyszíni szemléket, a bizonyítási eljárást, és az igazságügyi orvosszakértő véleményét. Elmondta: a vádlott, az osztálytársak, a szemtanúk (és tettestársak), valamint a szomszédok tanúvallomása egyáltalán nem vágott egybe. A másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy a mobiltelefonok cellainformációi is cáfolták a vádlott állításait. 

A vádlott beismerő vallomást tett, két esetben azonban hazudott: az ütések számában, és abban, hogy belerúgott-e a földön fekvő M. Rolandba. Az osztályteremben már az osztálytársak válla fölött átnyúlva ököllel ütött az áldozatba. Az óra után a tanár előbb a vádlottat engedte haza, de az megvárta az áldozatot az iskola előtt. M. Roland ekkor bemutatott K. Rajmundnak, aki erre combon rúgta. M. Roland ekkor más útvonalon indult haza, K. Rajmund azonban követte  (a barátairól nem tesznek említést.), és elkapta, a szakorvosi vélemények szerint bizonyítottan legalább három nagy erejű ütést mért az áldozat fejére, aminek következtében koponyacsontja eltörött, vizenyő, zúzódás és vérzés keletkezett, mely oxigénhiányhoz és további belső sérüléshez vezetett. M. Roland ezután hazament, ám otthon eszméletét vesztette, 17.30-kor meghalt. A gyors orvosi segítség sem tudott rajta segíteni, csak néhány pillanatra tudták visszahozni az életbe. Kórházba szállítás közben pedig végleg elveszítették.

Nagykorúak esetén ez a bűntény 2-8 évig terjedhet, fiatalkorúak esetén a bíróság mérlegelhet. Mérlegelt is, és az azóta nagykorú K. Rajmund a lehető legenyhébb büntetést kapta a bírónő szerint teljesen értelmetlen és hiábavaló cselekedetért.

Enyhítő körülmény a vádlott hozzáállása, a bűntény elkövetése óta eltelt két és fél év, és a nem szándékos halált okozó testi sértés.

Súlyosbító körülmény a sorozatos bántalmazás mellett, hogy k. Rajmund 13 éves kora óta sportol, magas szinten űzte az ökölvívást, 2007-ben magyar bajnokságot is nyert. Sportkarrierje elején tudatosították benne, hogy tudását semmiképpen nem használhatja védtelenek, nála gyengébbek ellen.

További súlyosbító körülmény, hogy K. Rajmund 14.00-14.40-ig tulajdonképpen folyamatosan - három helyszínen - is súlyosan bántalmazta padtársát. (K. Rajmund ekkor ingatja a fejét, ahogy mögötte ülő élettársa is.)

Véget kell vetni annak, hogy az iskolában erővel szerzünk érvényt igazságunknak - zárja magyarázatát a bírónő.

A vádlottat továbbá alkalmatlannak tartották a közügyek gyakorlására is, ezt 3 évre vonták meg tőle.

K. Rajmund eddigi  magabiztos testtartása és arca csalódottságba fordult át.

K. Rajmund a tárgyalás végeztével biccentett egyet apja felé, majd sietve kirobogtak a teremből. Hiába rohantam utánuk, nem nyilatkoztak senkinek.

 - Igen, számít - mondja csöndesen a megtört asszony. A fiamat már sosem kapom vissza, és bár semmit sem vígasztal, azt  akarom, hogy viselje tettének következményeit. (K. Rajmund nevét egyszer sem ejti ki.)

 - Nekem nem kell a bocsánatkérése. A jó Istentől kérjen bocsánatot, ne tőlem. Én nem tudok neki megbocsátani, értelmetlenül kioltotta a fiam életét.

 - Olvasni lehetett, hogy az elkövetővel magatartási problémák voltak az iskolában.

 - Igen, nagyon balhés gyerek volt. A bandája a mai napig rettegésben tartja az iskolát, a tanárok pedig semmit sem tesznek. Roland padtársa volt, és folyamatosan egrecírozta őt. Itt szeretnénk megköszönni a gárdának, hogy megjelentek az iskola előtt, és eljöttek a temetésre is.  - Roland édesanyja itt nagyon szépen megkért, hogy mondjam meg Vona Gábornak: tegyen valamit ez ügyben, mert ez így nem mehet tovább, nem szabad több gyereknek szenvednie és adott esetben meghalnia.

 - A tanárok éppúgy meg vannak félemlítve, mint az iskolatársak. Ráadásul az ügyvéd jó barátja az osztályfőnökének. Mindenki tudja, hogy a legbalhésabb gyerekek közé tartozik, soha semmit nem tanult. Az is bizonyítja, hogy nem tudott leérettségizni egy szakközépiskolában. Semmi ez az egy év, amit le kéne ülnie. A védők arra hivatkoznak, hogy ez neki az első eset, és még fiatalkorú. Hát azóta bőven nagykorú, egyébként sem mindegy, hogy 17 vagy 18 éves valaki? Ez határozza meg a bűne súlyosságát? Nevetséges. És hogy az első esete volt? Hát, még jó, hogy nem a sokadik! Majd a második halált  okozó testi sértése után leültetik?

Aki ilyet tesz, azokat örökre börtönbe kéne zárni. Nem kell kivégezni őket, életük végéig senyvedjenek a börtönben. Semmi tévé, semmi luxus - csak a sivár börtön - teszi hozzá.

A beszélgetés végén a nevelőapa csöndesen hozzátette: "A tárgyalás előtt odamentem hozzá, és azt mondtam neki, a temetőben, a kettes parcellánál kérjen bocsánatot Rolandtól."

Ebben egyetértettünk. Néhány kedves, bíztató szó után elbúcsúztunk Egymástól. Eközben a - néhány teremmel odébb vélő - Budaházy Gyuri tárgyalásáról feldúltan kizárt hallgatóság szállingózott a folyosóra, akkor összetalálkoztam a barikad.hu egyik kollégájával. Elmesélte, hogy Gyurinak még volt fél órányi beszédre ideje, ám a bírónő berekesztette a tárgyalást, mire a hallgatóság nemtetszésének adott hangot. Erre a bírónő kiküldte a hallgatóságot.

Az ítélethirdetés után megpróbálom megszólaltatni K. Rajmundot.

11.44. K. Rajmund nem kívánt élni az utolsó szó jogával. Az elnöklő bírónő ítélethirdetésre visszavonult, és berekesztette a tárgyalást. Ítélethirdetés 13.30-kor.

11.14 A védő szólal fel: Az első percekben konkrétumok nélküli jogi beszédet hallhatunk. Az első konkrétum, ami megforgatja a mellettem ülők tollait is, hogy az ügyész által említett joggyakorlatot, a jogeseteket felnőtt korúakra alkalmazzák előre eltervezetten fegyverekkel. Szerinte nem a vád által képviselt módon kell tettét és személyiségét megítélni, hanem a jog és a törvény által. Osztálytársak, edzők, sportkör, büntetés-végrehajtási intézmény nyilatkozatai  (3 hónapot ült előzetesben) szerint K. Rajmundot csöndes, jó magaviseletű, rendezett, nyugodt, fegyelmezett, kiegyensúlyozott embernek ismerik. Bármilyen veszélyes magaviselet, tulajdonság a vádlott eseten nem áll fenn.

A védő szerint tettében semmilyen tervezettség, folyamat nem lelhető fel. A három helyszínt három különböző eseményként értékeli. Az első fokú bíróság döntésének helyességét hangsúlyozta, mely szerint az áldozat sértegette, származására megjegyzést téve provokálta K. Rajmundot, miután ő egy alkalommal ököllel, egy alkalommal tenyérrel megütötte az áldozat arcát. A tanár ezután szétválasztotta őket, K. Rajmund ezután sem akart elülni padtársa mellől.

Az iskola előtti helyszínt nem létező nyomozati állomásnak tekinti, mert itt mindig sokan álldogálnak iskola után. K. Rajmund ezután lábon rúgta Rolandot, mire az megfenyegette, hogy börtönviselt ismerősével megvereti. A nyomozás bebizonyította, a telefonbeszélgetés ekkor valóban megtörtént. Ekkor Roland elindult, K. Rajmund pedig utánaeredt, hogy "megbeszéljék a dolgot" - így a védő.

Szerinte a vád helytelenül állítja, hogy M. Roland ekkor futásnak eredt. A Gyulai utcában történtekről annyit mondott el: K. Rajmund reflexszerűen hármat ütött. Ekkor megvárta, hogy mi fog történni, nem hagyta ott a sértettet. Megvárta, míg felállt, fölvette a hátizsákját és elindult. K. Rajmund csak ezután indult el - mondta.

Azt sem tartja bizonyítottnak, hogy M. Roland félt K. Rajmundtól, ezért más útvonalon indult haza, mint szokott volt.

Hangsúlyozta: K. Rajmund felelősségének tudatában volt, mert - miután reflexszerűen, nem megfontoltan ütött (hátulról, ráadásul legalább három hatalmasat - a szerk.) megvárta, mi lesz a sértettel, és másnap reggel maga jelentkezett a rendőrségen vallomást tenni. (Megszólalt a lelkiismerete Vagy csak tisztában volt ütéseink erejével...)

A védő legmeghökkentőbb álláspontja az, hogy szerinte a generál prevenció (a büntetés alapjában rettenti el az elkövetőt)  nem akkor működik, ha tényleges letöltendőt kap a fiatalkorú, hanem ha feltételest, mert evvel megadjuk neki a lehetőséget az átgondolásra, tettei súlyosságának felfogására. Szerinte az emberölés tényállása sem forog fenn. Elmondta továbbá, hogy az iskolai erőszak nagyon összetett struktúrájú dolog... (nesze semmi, fogd meg jól!).

K. Rajmund esetében sem az előre eltervezettség, sem az emberi mivoltából való kivetkőzöttség, sem állt fenn. K. Rajmund bűnbánó magatartása, szerény családi körülményei, és az első perctől kezdve tapasztalható együttműködő hozzáállása, jó magaviselete, edzői és tanárai nyilatkozatai alapján jogos és elegendő az első fokú bíróság által hozott felfüggesztett börtönbüntetés

K. Rajmund 3 hónapot töltött előzetesben, megtanulta hát, milyen a börtön megtanulta milyen a büntetés. K. Rajmund a társadalom hasznos tagjává válhat - zárta beszédét.

10.48 A sértett jogi képviseletében felszólaló ügyvéd röviden elmondja a tragédia előzményeit. Szinte hétköznapinak tartja két iskolás diák civakodását, akár összeverekedést is. Jelen esetben azonban igen fontos tényező, hogy az elkövető profi sportoló. Négy dolgot emel ki: ökölvívás közben a sportolók védőfelszerelést viselnek a sérülése elkerülése végett. Szabályos sportkörülmények között végzett ökölvívásnak más a motivációja, más lelkiállapotban végzi a sportoló. A mi esetünkben érzelmi felindulásból, bosszúból elkövetett támadásról beszélünk. Sport közben az ellenfél is teljesen képzett, mindem mozdulatot ismer, az áldozat azonban semmi ilyesmi tudás birtokában nem volt. Negyedik: ökölvívás közben szabályos keretek között zajlik a mérkőzés (szabályok, bíró, edző, ring, védőfelszerelés, stb.), M. Roland viszont szabályok nélküli támadás áldozata lett. A tettes boksztudását kihasználva, ennek tudatában okozta az áldozat sérüléseit, halálát. Ráadásul a sértett minden áldott nap teljesen más útvonalon ment haza, tartott a vádlott támadásától, mert aznap már kétszer is megütötte.

Elmondta: A bűntény elkövetése három helyszínhez köthető: első állomás az osztályteremben volt, itt nem tudta kiadós verésben részesíteni az áldozatot, mert sokan vannak. második helyszín az iskola előtti terület, de itt is sokan vannak. A harmadik helyszín, a Gyulai utca már alkalmas volt tettének végrehajtására. Az utca végeredményben üres volt. Jól látható tehát a tervezettség. Elmondta azt is, amennyiben nem letöltendő büntetést kap a vádlott, megkérdőjeleződik a büntetés precedens értéke.

Hozzátette: a vádlott azt sérelmezte, hogy az áldozatot őt "cigányozta". Ezt a tanúvallomások egyáltalán nem támasztották alá. A vádlott azt is elmondta, az iskola előtt az áldozat bemutatott neki, ez sem ad okot ilyen testi sértésre. A harmadik helyszínről K. Rajmund azt mondta, az áldozatot reflexből, önvédelemből ütötte meg. Az indítékok különböznek egymástól.

A két tanú (K. Rajmund barátai) vallomásáról azt mondta: teljes mértékben megkérdőjelezhetőek, hiszen annyira egybevágóak, hogy kitűnik belőlük, hogy védeni akarják társukat. A két (tettestárs - a szerk.) tanú egyébként végig K. Rajmund mellett volt együtt követték az áldozatot, a szándékosság tehát ezzel is bizonyítható. Nekik közvetlen közelről látniuk kellett a Gyulai utcában történteket.

Szerinte figyelembe kell venni az egyre szaporodó iskolai (cigány) erőszakot, azok egyre durvább kimenetelét. Elutasítja azt a vádat, hogy csak a média fújja fel ezeket az eseteket. Iskolai erőszak esetében egy előremutató, üzenetképző szerepe lesz ennek az ügynek, mert ez az első halálos kimenetelű iskolai erőszak. Ennek az üzenetnek annak kell lennie, hogy a tettes letöltendő szabadságvesztést kap.

Az elsőfokú bíróság sértetti ráhatást emlegetett. Ez azonban egyetlen alkalommal sem bizonyított, sőt: an szemtanúk ennek ellenkezőjét állítják. (Mármint azt, hogy az áldozat sértegette a tettest – a szerk.)

10.22 Az ügyész szólal fel: vannak cselekmények, amikért késő a megbánás. Egy ellopott dolgot vissza lehet adni, egy elromlott dolgot meg lehet javítani, de egy középiskolás fiatalember értelmetlenül kioltott életét utólag már nem lehet visszaadni - kezdi beszédét. A bíróság által végzett nyomozati munkát, a tanúk meghallgatását, a bizonyítását lezártnak és sikeresnek tekinti. A halál beállta és a bántalmazás között szoros összefüggés van. Ha a bántalmazás nem történik, az áldozat nem hal meg. A vádlott szándékát testi sértésként említette, de elmondta: a tettesnek át kellett volna gondolnia a körülményeket (erőfölény, sportolói mivolta), ám ezt nem tette meg. Az ügyészség nem tartja megfelelőnek az elsőfokú bíróság által hozott felfüggesztett szabadságvesztést. Megkülönböztet hirtelen felindulásból elkövetett emberölést, kölcsönös tettlegességből bekövetkezett emberölést, és kiemeli: jelen eset merőben más. Ez három mozzanatból áll össze, mely egy cselekménysorozatot jelent, kölcsönösséget nem jelent. A sértett egyetlen alkalommal sem sértette meg fizikailag a vádlottat, itt egyoldalú bántalmazásnak minősül. Az első cselekmény az osztályteremben játszódott, ahol az osztálytársak álltak közéjük. A békítő szándék ellenére K. Rajmund a teremben ököllel megütötte Rolandot, amitől vérzése keletkezett. A tanár külön-külön engedte haza őket. Az áldozat az ellenkező irányban indult el, K. Rajmund pedig követte - ismeretlen okból. A vádlott combon rúgta a sértettet hátulról, ezért már minden "megbeszélési" kísérlet eleve elvétetett, tehát valami más motiváció vezérelte. Az áldozat futásnak eredt, a tettes azonban elkapta, kapucnijánál fogva hátrahúzta, háromszor-négyszer arconverte, majd a földre esett sértettet gyomron rúgta.

Egyoldalúnak tartja azt a jogelméleti fejtegetést, hogy az a célszerű büntetés fiatalkorúakkal szemben, ami személyiségüket a helyes útra terelje. Ha a bíróság ilyen sok jogelméletet bevesz az ügybe, én is filozofálok egy kicsit - mondta az ügyész. A régi társadalmakban az áldozat családja büntetési igénnyel  lépett fel. Ma az állam gyakorolja a büntetőjogi kötelességet. Az államnak a társadalom, a közvélemény igazságérzetének megfelelő büntetést kell hozni! Téves az a jogelméleti alkalmazás, hogy csak a tiszta jogelméleti síkon gondolkodunk - mert evvel a sértett, és/vagy családja igazságérzetének nem teszünk eleget. Harmadszor: adott jellegű bűncselekményekért adott büntetést kell kiszabni. Ez azt a célt is szolgálja, hogy az elkövetőt bűnbánatra sarkalljuk. Az elkövetőben előre felelevenedik a negatív büntetés élménye. Tudja, hogy a bűncselekménnyel okozott eredményért büntetést fog kapni, ezzel szembe kell néznie.

Az ügyész töretlenként értékeli a bíróság azon gyakorlatát, hogy az ilyen emberölésekért felfüggesztett szabadságvesztést ad. Evvel szembeállította az ügyészség gyakorlatát, mely szerint erőszakosan kioltott emberéletért letöltendő szabadságvesztés jár. Ezzel is szerené visszaszorítani az iskolai erőszakot. Példát kell statuálni, hogy elrettenjenek az erőszakos iskolások. Elmondta: tetteinkkor mérlegelni kell felelősségünket, pláne akkor, ha valaki erőfölényben lévő, profi ökölvívó. Az elsőfokú bírói ítéletet letöltendő szabadságvesztést kér a vádlottra.

10.22 Czine Ágnes ismerteti a másodfokú eljárás alatt született iratokat.

10.17 Folytatódik a tárgyalás. Czine Ágnes ismerteti K. Rajmund jogait: nem köteles vallomást tenni, de minden, amit mond, ellene felhasználható. A tettes megértette, hozzátette: személyi dolgaiban változás nem történt. Kérdésre elmondta: érettségije nem sikerült, októberben szeretné letenni. Nyáron dolgozott pár hetet.

09.52. Az elnöklő bírónő rövid szünetet rendel el az orvosszakértők térítésének megállapítására.

09.47. A szakértők fenntartják megállapításiakat, sem ők, sem az ügyészség, sem a védők nem kívánnak hozzátenni az elhangzottakhoz. A vádlott a kérdésre feláll, sűrűn bólogat, kezével is jelzi: megértett mindent, nem kíván hozzátenni semmit.

09.20. Az előadó bírónő ismerteti a 2009. október 20-ai orvosszakértői véleményt: agyi zúzódás, agyvizenyő keletkezett, mely légzési és keringési zavarokat okozott, ez eszméletlenséghez vezetett, mely a halál közvetlen beálltát okozta. A szakértői vélemények megegyeztek: nagy erejű, tompa ütések érték az áldozat fejét. Az ütések mennyisége és ereje vezetett a vizenyő, zúzódás és vérzés kialakulásához, mely eszméletvesztést okozott. Koponyatörés, agyzúzódás, halántéksérülés, agyduzzanat volt a diagnózis, melyek közül az agyzúzódás volt a halált közvetlen kiváltó ok. (Melyet a koponya törése okozott, egy vagy több hatalmas erejű ütéstől - de hát az áldozat provokálta a verekedést, áll K. Rajmund vallomásában.)

Dr. Révész Tamásné hosszasan ismerteti a szakvéleményeket, melyek összegzéseként elmondató, hogy az áldozat arcán több ütéstől keletkezett sérülés volt. A szakvélemények minimum 4-6 nagy erejű ütést állapítanak meg, valamint valószínűsítenek egy arcot ért rúgást is. A vélemények főleg azt taglalják, mitől ájult el az áldozat, illetve mitől voltak belső vérzései, hiszen a sérülései közvetlenül nem vezettek belső vérzéshez, tüdővérzéshez. (Szerintünk nem ez a lényeges, hanem, hogy egy erőfölényben lévő sportoló aljas módon, többedmagával, váratlanul rátámad valakire, össze-vissza veri, amaz pedig hazaérve meghal.)

09.17 Négy orvosi szakértőt szólít Czine Ágns bírónő, és megállapítja elfogulatlanságukat.

09.05 Az előadó bírónő megkérdezi a vádlottat, hozzájárul-e képének közzétételéhez, melyre K. Rajmund nemmel felel,  bár mindenki ismeri vezetéknevét, ezért mi sem írhatjuk le ide. A bírónő felolvassa a vádat: halált okozó testi sértés, az ítélet egy év fiatalkorúak fegyházában letöltendő szabadságvesztés - egy évre felfüggesztve. Az ügyészség súlyosbításért fellebbezett, mert elégtelennek tartja a büntetés mértékét, és tényleges elzárásra súlyosbítaná.

A bírónő ismertette a vádat és a körülményeket is, mely szerint a tettes hozzátartozói és a tanúvallomások alapján, a földön fekvő áldozatba Rajmund bele is rúgott.

Az ügyészség és a védelem nem kér további ismertetést, a vádlott megértette a vádat.

08.30 K. Rajmund megérkezik a bíróságra. Kifogástalanul borotvált, jóvágású, vékonyabb testalkatú fiatalember, elegánsra vasalt fehér ingben, zakóban, csatos övben, drága cipőben. Kedélyesen társalog az ügyvédjével, izgalomnak nyomát se látni rajta. Ismerősként köszönti ügyvédjét egy feltűnően csinos bírósági alkalmazott hölgy - K. alaposan végigméri a nőt.

Két év három hónapot kapott az osztálytársát agyonverő fiú
Letöltendő börtönbüntetésre súlyosította a Fővárosi Ítélőtábla csütörtökön annak a szakközépiskolai tanulónak a korábban kiszabott, felfüggesztett fogházbüntetését, aki 2008 januárjában olyan súlyosan bántalmazta osztálytársát Budapest VIII. kerületében, hogy a sértett - miután hazament - életét vesztette.

A táblabíróság jogerős döntése értelmében K. Rajmundnak halált okozó testi sértés miatt két év három hónapot kell fiatalkorúak börtönében letöltenie, továbbá három évre eltiltották a közügyek gyakorlásától.

A bíró indokolásában kifejtette: az élsportoló vádlott az ökölvívásban szerzett ismereteit nem a sportban, hanem védtelen osztálytársával szemben használta, megtorlásként egy őt ért sérelem miatt. A másodfokon eljáró bíró szóbeli indoklásában a sérelmet nem részletezte, ugyanakkor a korábbi elsőfokú eljárás során elhangzott: a vádlott azért bántalmazta áldozatát, mert az roma származására tett sértő megjegyzést. A másodfokon eljáró bíró megengedhetetlennek nevezte, hogy vélt vagy valós sérelmeket az utcán így toroljanak meg, ezt a fiatalember se tehette volna meg.

A letöltendő börtönbüntetésre való súlyosítással kapcsolatban kifejtette: a büntetés célja a megelőzés kell, hogy legyen, az elkövető és a társadalom számára egyaránt. Ezzel a táblabíróság osztotta azt a perbeszéd során kifejtett ügyészi álláspontot, miszerint a társadalom igazságérzetével arányban álló büntetésre van szükség, épp a sértett álláspontja veszik el ennek hiányában, a fiatalember életét ugyanis visszaadni már nem lehet. Az áldozat halálát a bíró különösen értelmetlennek nevezte, mert - mint fogalmazott - igazi motívuma, indoka nem volt a vádlottnak, hogy ilyen kitartó szándékkal, hosszú időn keresztül, célzottan, nagy ütésekkel bántalmazza osztálytársát.

Nyomatékos súlyosbító körülményként értékelte a bíróság, hogy a fiatalember - aki sikertelen érettségi vizsgát tett a tavasz folyamán, ezért októberben pótérettségizik - 13 éves kora óta rendszeresen sportol, amely révén nemcsak jó fizikumú, de az ökölvívásban speciális ismeretekre is szert tett. Mint a bíró fogalmazott: ezek a technikai ismeretek a számára is biztonságot jelentettek, ha másokkal szemben védekeznie kellett, de kizárólag a sportban használhatta volna. A diák élsportoló volt, játékjogát a büntetőeljárás megindulását követően függesztették fel. A bíró külön megemlítette, hogy magyar bajnokságon is részt vett és jelentős eredményt ért el.

A bíróság jogerős ítéletének kiszabásakor az egy hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény büntetésének kiszabásakor enyhítő körülményként értékelte az időmúlást, a vádlott beismerő vallomását, továbbá azt, hogy a bántalmazás eredménye, vagyis a sértett halála nem terheli a tanulót.

Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság rögzítette: a szakközépiskolában egyébként egymás mellett ülő két fiatal kapcsolata megromlott, mert a sértett megjegyzéseket tett a vádlott roma származására. Az akkor 17 éves tanuló és 18 éves áldozata 2008. január 10-én olyannyira összeveszett, hogy már az iskolában, tanítási órán bántalmazásig fajult a vita. Előbb angol órán, majd osztályfőnöki órán vesztek össze, s utóbbin arcul is ütötte a vádlott a sértettet. A vitát előbb osztálytársak próbálták félbeszakítani, majd a mindkét órán jelen lévő pedagógus. A diákokat a tanár hazaküldte, majd külön-külön a veszekedő feleket is. A vádlott azonban megvárta a sértettet, az utcán követte, s amikor utolérte, megütötte és megrúgta.

A sértett ezt követően még hazament, de rokona már eszméletlen állapotban talált rá, nem sokkal később agyzúzódás okozta légzési és keringési rendellenesség következtében életét vesztette. Az utcai bántalmazás és a halál beállta között mintegy három óra telt el.

A fiatalkorú elkövető a másodfokú eljárásban az utolsó szó jogán nem szólalt fel, az elsőfokú eljárásban azonban sajnálatát fejezte ki és azt mondta: "ha visszapörgethetném az időt, teljesen másképp reagálnék".

A másodfokú tárgyaláson jelen volt az áldozat édesanyja is, aki az ítélethirdetést követően elsírta magát.