Szerdán utoljára vett részt kormányülésen Laurent Fabius külügyminiszter, aki megerősítette, távozik a tisztségből.
A 69 éves politikus sajtóértesülések szerint az alkotmánytanács elnöki tisztségét fogja betölteni az elkövetkező kilenc évben, amennyiben a kinevezést a nemzetgyűlés és a szenátus illetékes bizottságai jóváhagyják - jelentette be szerda délután a francia elnökség.
A diplomáciai tárca vezetője a szerdai kormányülést követően arra az újságírói kérdésére, hogy ez volt-e az utolsó kormányülés, amelyen részt vett, annyit válaszolt, hogy "igen". Hozzátette, hogy ugyanakkor megtartja az ENSZ klímakonferenciájának elnöki tisztét novemberig, amikor is Marokkó veszi át az elnökséget, mivel az nem összeférhetetlen az alkotmánytanács elnökségével.
Laurent Fabius távozása nem okozott meglepetést, 2015 vége óta ugyanis köztudott, hogy ő lehet Jean-Louis Debré utóda az alkotmánytanács élén.
A külügyminiszter nevéhez fűződik a decemberi klímamegállapodás tető alá hozása, amely számára hatalmas személyes, Franciaország számára pedig diplomáciai sikert jelentett.
Utolsó külügyminiszteri sajtótájékoztatóján Fabius a klímamegállapodás mellett a tavalyi júliusban megszületett iráni nukleáris megállapodást jelölte meg minisztersége nagy sikerének.
Laurent Fabius az elmúlt három évtizedben a francia politikai élet megkerülhetetlen és a baloldal egyik legbefolyásosabb politikusa volt, a köztársasági elnöki poszton kívül valamennyi jelentős politikai tisztséget betöltötte.
Minden idők legfiatalabb francia miniszterelnöke volt 1984 és 1986 között, Francois Mitterrand néhai szocialista köztársasági elnök első hétéves mandátuma idején.
Az akkor 37 éves Fabius már tíz éves sikeres politikai karriert tudhatott maga mögött: 1946. augusztus 20-án született Párizsban, politikatudományt tanult, majd elvégezte az elitképzőnek számító ENA-t, önkormányzati képviselőből lett nemzetgyűlési képviselő, 1981-ben pedig költségvetési miniszter. Miniszterelnökként egy egészségügyi botrány megtépázta a hírnevét, de 1999-ben a bíróság minden vád alól felmentette. A kormányfői székből a nemzetgyűlés elnöki foteljába ült át, majd a francia Szocialista Párt főtitkára, később nemzetgyűlési frakcióvezetője, majd ismét a nemzetgyűlés elnöke lett.
Az európai alkotmányról szóló 2005-ös népszavazáskor a Szocialista Párt hivatalos álláspontjával ellentétben a nemre buzdított, amiért Francois Hollande akkori pártelnök kizárta a vezetőségből. Noha a két baloldali politikus nyíltan gyűlölködött egymással éveken át, 2012-es elnökké választása után Hollande őt kérte fel a külügyminiszteri posztra, és a két egykori rivális a legharmonikusabban dolgozott együtt az elmúlt három évben.
A külföldön sokáig ismeretlennek számító Laurent Fabius azonnal belevetette magát a legnagyobb válságokba, minisztersége első évében beutazta az egész világot, a szíriai, a líbiai, a közel-keleti, a mali, a közép-afrikai és az ukrajnai konfliktusban is közvetítőként lépett fel, több-kevesebb sikerrel.
A szíriai válságban a francia diplomácia, amely 2011-ben még eltökélten követelte Bassár el-Aszad szíriai elnök távozását, az események nyomására folyamatosan változtatja az álláspontját. Az izraeli-palesztin viszály rendezését illetően Párizs őszintén kitart a két állami megoldás (Izrael mellett egy palesztin állam létrehozása) mellett, de még nem ért el jelentősebb sikereket. Afrikában elsősorban a hadsereg és a védelmi tárca vette át a diplomácia szerepét a dzsihadisták előrenyomulása miatt, így Laurent Fabius az elsősorban Washington által tető alá hozott iráni nukleáris megállapodásban próbált magának helyet találni.
Laurent Fabius nevéhez fűzik ugyanakkor a francia külügyi tárca teljes átalakítása, amelyet a gazdasági diplomácia szolgálatába kívánt állítani azzal, hogy a külkereskedelmi és a turisztikai feladatokat is maga alá rendelte.
Francois Hollande államfő a 2017-es elnökválasztásra való felkészülés jegyében a napokban tervezi átalakítani a kormányát. Laurent Fabius utóda sajtértesülések szerint Ségolene Royal jelenlegi környezetvédelmi miniszter, a köztársasági elnök volt élettársa, négy gyermekének anyja lehet, de felmerült Elisabeth Guigou, a nemzetgyűlés külügyi bizottsága elnöke, volt igazságügyi miniszter, valamint Jean-Marc Ayrault volt miniszterelnök és Matthias Fekl külügyi államtitkár neve is.
(MTI)