Bemutatkozott az osztrák parlamentben Ausztria új kancellárja, Christian Kern. A szociáldemokrata kormányfő az eddiginél „hangsúlyosabb” politikát, ugyanakkor tartózkodóbb médiakommunikációt ígért: arról beszélt, hogy most megfontolt cselekvésre és nem azonnali nyilatkozatokra van szükség; egyúttal megköszönte elődje mintegy nyolc éven át tartó, „nehéz időkben végzett” munkáját. Kernt a szocdemek elnöksége előzőleg teljes támogatásáról biztosította, és egyetlen jelöltként nevezte meg a június 25-i kongresszusukon esedékes pártelnökválasztásra.
 Christian Kern |
Kíváncsi lettem - írja a Válasz.hu-n Somogyi Marcell -, hogy nyilatkozott-e már az új kancellár a magyar sajtóban, és keresgéltem kicsit. Arra nem gondoltam - folytatja -, hogy Kern az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) vezérigazgatói székéből került a kormányfői posztra, pedig rögtön errefelé kellett volna kutakodni: a Vasutas Magazinnak alighanem az ÖBB élén töltött utolsó pillanatban sikerült elcsípnie Kernt, így a lap igazán exkluzív anyaggal tudott előrukkolni most, hogy interjúalanyuk a nagypolitika főszereplője lett. A Volcsánszky-Schármár Katalin által jegyezett anyag persze inkább a vasút megszállottjainak tartogat izgalmakat, de az utolsó kérdés-válasz a közélet szépségeibe is enged némi bepillantást:
„Önről az osztrák lapok azt írják, hogy mindig elegáns, felkészült, pontos és precíz. Mit gondol, meddig lehet topmenedzser, és mivel foglalkozna még szívesen azután?Remélem, hogy még sokáig topmenedzser maradok. Fontos, hogy amit az ember csinál, azt a legnagyobb szenvedéllyel tegye. Minden egyes órát és minden egyes gondolatot, ami az eszébe jut, arra kell felhasználnia, hogy a dolgok előre haladjanak. Ezt szívesen és nagy szenvedéllyel teszem. Vasúti vezérnek lenni egyike a legizgalmasabb feladatoknak, amit csak el lehet képzelni. Hogy mi lesz azután? Talán szereplőként felbukkanok majd az egyik jövőbeli ÖBB-reklámkampányban, mivel azt gondolom, hogy a vasúttól már soha nem fogok tudni teljesen elszakadni. És valószínűleg kevesebb stresszben is lenne részem, mint most menedzserként...”
Ez azért, meg kell hagyni, elég vicces: Ausztria új első embere legfeljebb egy reklámkampány szereplőjeként gondolt magára, ha a jövőt tervezgette, aztán egyszer csak lemondott a „kapu oldalsó szárnyakkal” halhatatlan feltalálója – és minden másképpen alakult.
Kapcsolódó:
