A felmérésekben 23-25 százalékon álló SPD a dortmundi kongresszuson bemutatta, hogy milyen startégiával próbálja ledolgozni az Angela Merkel kancellár vezette CDU/CSU pártszövetséghez képest mintegy 15 százalékpontos hátrányát. A legfontosabb, hogy ne érvényesüljön az előző két Bundestag-választás kapmpányában (2009,2013) alkalmazott CDU/CSU-s taktika, az aszimmetrikus demobilizáció, ami az ellenfél szavazóinak “elaltatását” jelenti.

A CDU/CSU mindkét választás előtt kerülte a szakpolitikai és ideológiai vitákat, alacsony intenzitással kampányolt, és elérte, hogy a szavazás ne az alternatív elképzelések közötti választásként jelenjen meg a köztudatban, hanem inkább formális döntésként arról, hogy a németek megerősítik hivatalában a nyugalmukról gondoskodó kormányfőt. Ez nem is igen mozgósította az SPD táborát, a párt 2009-ben története legrosszabb eredményével, 23 százalékon végzett, és 2013-ban alig javított, 25,7 százalékot ért el.

Az SPD most a gyermekellátástól a nyugdíjrendszerig minden közügyre kiterjedő választási programját állítja a középpontba, megpróbálja vitára ingerelni az ellenfelet és felerősíteni azt a hangulatot, hogy az emberek – főleg a fiatalok – változást akarnak, mert elegük van a nagykoalícióból és Merkelből.

“Nekünk van programunk, a többieknek nincs, és akinek nincs programja, annak mondanivalója sincs” – mondta Martin Schulz pártelnök-kancellárjelölt, miután a kongresszus ellenszavazat nélkül elfogadta a programot.

A szavazás előtti másfél órás beszédének legfontosabb eleme arról szólt, hogy a CDU/CSU nem mondja meg az embereknek, hogy mire készül, így “zsákbamacskát” kap, aki Merkelre szavaz. A CDU/CSU megtagadja a vitát Németország jövőjéről, arra törekszik, hogy minél kevesebben menjenek el szavazni, mert az alacsony részvételi arány nekik kedvez. Ez “merénylet a demokrácia ellen” – mondta.

A koalíciós partner ellen csaknem négy évi zökkenőmentes kormányzás után indított támadással elkezdődött az adok-kapok; a CDU/CSU visszautasította az SPD elnökének kijelentését, és a kétségbeesés jeleként tulajdonította.

A legélesebben a CSU elnöke, Horst Seehofer bajor kormányfő fogalmazott, aki szerint Martin Schulznál a felméréseket látva “viszonylag hamar elszakadt a cérna”.

Az SPD nem tágít, egyik kampánystratégája, Tobias Dünow hétfőn Seehofer megjegyzésére reagálva a Twitteren azt írta, hogy a politikához koncepciók, a demokráciához választható alternatívák kellenek, és “veszélyezteti a demokráciát”, aki elzárkózik a vitától és a választók “leszedálására” törekszik. “Ez ennyire egyszerű” – írta Dünow.

A sajtó vegyesen fogadta az új stratégiát. A konzervatív Die Welt hétfői kommentárjában kiemelte, hogy Schulz “szolid szociáldemokrata” beszédet mondott, de ez kevés lehet a fordulathoz, és előfordulhat, hogy az SPD 2009 és 2013 után ismét a CDU/CSU-nak “ajándékozza a győzelmet”.

A liberális Süddeutsche Zeitung szerint a Merkel elleni támadás a politikai versenyben “legitim” fogás, de “kissé kicsinyes”, a demokrácia elleni merénylet vádját pedig “más politikai tényezőknek kellene fenntartani”.

A Spiegel Online hírportál szerint a kongresszuson csak az derült ki, hogy még mindig a politikából 12 éve visszavonult volt kancellár, Gerhard Schröder az SPD legjobb szónoka.

A legtöbb választási szakértő szerint nemigen valószínű, hogy az SPD-nek sikerül a fordulat. Az egyik legtekintélyesebb kutatóintézet, az Allensbach a kongresszusra időzített elemzésében rámutatott, hogy a pártok támogatottsága rendkívül stabil a ciklus 2013 őszi kezdete óta. Egyedül a 2015 nyarán elmélyült migrációs válság okozott változást, visszavetette mindkét kormányzó erő támogatottságát, és lendületet adott az országos politika új jobboldali tényezőjeként bejelentkező Alternatíva Németországnak (AfD).

Azonban a migrációs válság hatása a pártpreferenciákra csaknem teljesen elpárolgott. Az AfD az 5 százalékos bejutási küszöb felett stabilizálta támogatottságát, de a többi párt a kampány kezdetén lényegében ugyanott tart, mint a válság előtt, és a széljárás nem kedvez az SPD-nek.

Martin Schulz színre lépése az év elején az újdonság erejével hirtelen fölemelte az SPD támogatottságát, de a hullám gyorsan alább is hagyott. Ez részben annak tulajdonítható, hogy az SPD témaválasztása nem szerencsés; a kampány legfőbb témájának a társadalmi igazságosságot tették meg, holott a németek a gazdasági fellendülés révén az utóbbi 20 évet tekintve most a leginkább elégedettek.

Annak is fontos szerepe van, hogy Angela Merkel a Brexittel, a "populizmus erősödésével" és Donald Trump megjelenésével kialakult helyzetben, és a Szíriától Észak-Koreáig sorakozó nemzetközi válságok közepette a biztonság és a stabilitás garanciájaként tudja bemutatni magát. (Miközben ingyenélő és agresszív muszlimok milliói árasztják el az országot... - a szerk.)

Az SPD-nek viszont nem szabad feladnia a harcot, mert a választók harmada csak a szavazás előtt közvetlenül dönti el, hogy kinek adja voksát – mondta a kongresszuson Gerhard Schröder, a 2005-ös kampány “hőse”.

Felidézte, hogy pártja akkor néhány hét alatt csaknem 20 százalékos hátrányt dolgozott le – az SPD 2005 júniusában 27 százalékon, a CDU/CSU 44 százalékon állt, a szeptemberi választáson az SPD 34,2 százalékot, a CDU/CSU 35,2 százalékot szerzett -, vagyis meg lehet fordítani a közhangulatot és meg lehet nyerni a választást. “Még nem dőlt el semmi” – hangoztatta Gerhard Schröder.

(MTI)