Ljubljana az Európai Unió működéséről szóló szerződés 259. cikke alapján indította meg az eljárást. Ez kimondja: bármely tagállam az Európai Unió Bíróságához fordulhat, ha megítélése szerint egy másik tagállam a szerződésekből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette. Az EB május 2-ára tűzte ki a meghallgatást, amelyen mindkét ország elmondhatja álláspontját, azután a bizottság véleményt mond.

Erjavec szerint a jogi lépések, amelyeket a szlovén kormány tett, láthatóan arra ösztönözte a testületet, hogy komolyan kezdjen foglakozni az üggyel. Mint mondta, Horvátország várhatóan részt vesz a szóbeli meghallgatáson, amelyre a bizottság tett javaslatot, ellenkező esetben ez “pofon lenne Brüsszelnek”. Erjavec jelezte, hogy személyesen vesz részt e meghallgatáson. Szlovénia a bizottság álláspontja ellenére is a bírósághoz fordul, amennyiben Horvátország nem alkalmazza a döntőbírósági határozatot – mondta a tárcavezető, majd hozzátette: ugyanakkor az EB-nek minden eszköze megvan ahhoz, hogy meggyőze Horvátországot, tiszteleje a vállalt kötelezettségeit és a jogállamiságot.

Horvátország és Szlovénia 2009-ben fordult nemzetközi döntőbírósághoz a határvita miatt, de Zágráb 2015-ben egyoldalúan kihátrált a döntőbírósági rendezéstől, miután a horvát sajtóban olyan lehallgatási felvételek leiratai jelentek meg, amelyek arra utalnak, hogy a szlovén fél a bíróság szlovén tagján keresztül Ljubljana számára kedvező döntést lobbizott ki. A hágai nemzetközi döntőbíróság a Pirani-öböl jelentős részét Szlovéniának ítélte, ezzel Ljubljana kijáratot kapott a nemzetközi vizekre, más vitatott területeket viszont horvát fennhatóság alá rendelt, például a Szamobori-hegység Sveta Gera nevű csúcsát, valamint az isztriai határ melletti Skodelin, Buzini és Mlini-Skriljei településeket.

Zágráb azonban nem tekinti magára nézve kötelező érvényűnek a döntést, és nem kíván eleget tenni az abban foglaltaknak.

(MTI)