Egy nemzetközi kutatócsoport a délnyugat-kínai Tibeti Autonóm Területen talált megkövesedett gyanta alapján jutott erre a következtetésre.
A tibeti Lunpola-medencében felfedezett borostyánkő az ázsiai esőerdőkben honos Dipterocarpus fanemzetség ősi képviselőitől származik – mondta el Va-Po, a Nancsingi Geológiai és Paleontológiai Intézet munkatársa. Ennek alapján a kutatók arra jutottak, hogy a mai Tibet területe teljesen más földrajzi adottságokkal rendelkezett több mint 40 millió évvel ezelőtt.
A korábbi kutatások és rétegtani tanulmányok eredményeit is figyelembe véve a szakemberek úgy vélik, hogy a mai Tibet területének középső részén egykor trópusi vagy szubtrópusi esőerdő terült el 1300 méteres tengerszint feletti magasság alatt.
A Tibeti-fennsíkon nagyjából 25 millió évvel ezelőtt bekövetkezett kiemelkedéssel azonban a száraz és hideg időjárási viszonyokhoz alkalmazkodni képes növények – fenyő- és ciprusfák – kezdtek fokozatosan kifejlődni a térségben.
A kínai, brit és indiai szakemberek a Paleoworld című tudományos folyóiratban publikálták az eredményeiket.
(MTI)
