Mert ha csak a fősodratú médiát nézzük, akkor azt látjuk, hogy minden országban két, esetleg három párt létezik. A radikális jobboldali alakulatokat, sikeres szerepléseiket rendre elhallgatják. Ha esetleg egy ilyen választáson radikális jobboldali pártok győznek, akkor nemes egyszerűséggel csak a „konzervatív” vagy „jobboldali” jelzővel illetik őket, nehogy a buta magyarnak feltűnjön: van más lehetőség is.

Ausztriában közel 20 százalékos eredményre számíthat a Jörg Haidertől már régen megvált Osztrák Szabadságpárt. Svájcban legutóbb a Svájci Néppárt győzedelmeskedett a parlamenti választáson, és Olaszországban is megint kormánytényezővé váltak a harcos bevándorlás-ellenes nemzeti pártok, mint az Északi Liga vagy a Nemzeti Szövetség. A kis Szlovéniában is rendszeres tag a törvényhozásban a Szlovén Nemzeti Párt (amely ugyan egy kicsit zagyva titóista és nemzeti radikális politikát egyesít magában), és most ősszel is sikeres szereplésre számíthat.

A brit alsóházban régóta bent vannak kisebb regionális pártok, mint a Sinn Féin vagy az északi-írországi unionisták és a Skót Nemzeti Párt, de ott van a single-issue pártként jellemzett Brit Függetlenségi Párt is, amely EU-ellenes politikájával tett szert népszerűségére. Viszont először most van lehetőség arra, hogy az ország nagy részén működő, és a társadalmi problémák minden részletére megoldást kínáló párt is képviselethez jusson ott, ahol Tony Blairek, Jack Straw-k, Gordon Brown-ok, Margaret Thatcher-ök és Benjámin Disraelik üldögéltek eddig.

Persze ha tárgyilagosak akarunk maradni, akkor meg kell említeni, hogy a párt nem mindenhol örvend nagy támogatottságnak. Elsősorban a hagyományos angol területeken, és ezen belül is London környékén tekinthető igazán szervezettnek. Vannak területek, ahol támogatottsága még az egy százalékot sem éri el, viszont Walesben 2007-ben több mint 4 százalékot, Londonban idén pedig több mint 5 százalékot kapott.

Mindez természetesen a brit hagyományok és a konzervatív értékek melletti kiállásnak, a szociális problémákra való odafigyelésnek, az euroszkepticizmusnak, valamint a bevándorlás-ellenes politikának köszönhető. Ezen kívül olyan témákra is figyelmet fordítanak, mint a valódi zöld politizálás és a multiellenesség. A pártnak nagyjából 100 képviselője van különböző önkormányzatokban. Vannak olyan települések és londoni kerületek, ahol a BNP adja az önkormányzatban a képviselők többségét. Néhány hete egy időközi parlamenti választáson a párt jelöltje még a kormányzó Munkáspárt emberét is megelőzte!

2009-ben soha nem látott eséllyel indulnak az európai parlamenti választáson, ahol már várják őket régi szövetségeseik, mint például a francia Nemzeti Front. De meglehetősen aktívak a más pártokkal való együttműködésben is: a párt elnöke, Nick Griffin korábban a svéd Nemzeti Demokratáknak kampányolt, és kapcsolatban áll a német Nemzetidemokrata Párttal (NPD) is. Magyar kapcsolatokkal is rendelkezik a BNP: idén tavasszal London mellett találkozott a pártelnök a Jobbik küldöttségével.

Kovács Béla, a Jobbik Külügyi Bizottságának elnöke, Nick Griffin, a BNP elnöke és Füzessy Zoltán, a Jobbik KB alelnöke (fénykép: jobbik.com)

A párt 1982-ben alakult újjá, és néhány évvel később a bangladesi bevándorlókkal kapcsolatban „Védd meg a fehérek jogait!” címmel kampányolt, amelynek eredményeként több mint 20 százalékot kapott a focirajongók között ismert Millwall negyedben. A siker láttán természetesen beindult a balliberális-cionista úthenger. Többen kritizálták a párt vezetőinek kijelentéseit, melyek néha megkérdőjelezni merték a bűvös 6 milliós mítoszt. A csaholókat az sem érdekelte, hogy a BNP egyik képviselője, Patricia Feldman Richardson történetesen zsidó származású, és minden alkalommal kijelenti: pártja nem antiszemita.

1999 óta vezeti a pártot Nick Griffin, aki Cambridge-ben tanult jogot és történelmet. Neki köszönhető a modernizálás, valamint - az eredetileg konzervatív értéknek tekinthető zöld politizálás mellett - az erőteljesebb fellépés a gyarmatosító Európai Unió ellen. Ez sem tetszett a cionistáknak, és a BBC egyik riportere titkos felvételeket készített a párt gyűléseiről, melyek egyikén Griffin azt mondta, hogy az iszlám "ócska, gonosz vallás", amelyet "elmebetegek terjesztenek országról országra már 1300 éve (...) nemi erőszak útján gyarapítva a hívek számát". Az egyik önkormányzati képviselő pedig a felvételek egyikén arról az álmáról mesél, amikor egy kisteherautó hátuljáról géppuskával tüzel a bevándorlókra. A hangfelvételek nyilvánosságra kerülése után a bankok befagyasztották a párt számláit, és eljárás alá vonták a két vezetőt, akiket azonban végül a bíróság felmentett a rasszizmus és hasonló hülyeségek vádja alól.

A felmentést ünneplik a brit magunkfajták

Richard Barnbrook, a BNP főpolgármester-jelöltje

Talán az idei önkormányzati választás hozta meg az átütő siker előtti lendületet a párt számára. Thurrockban minden más pártot megelőztek a szavazatok 40 százalékának begyűjtésével. Daventry városának Drayton nevű kerületében 31 százalékos eredménnyel a toryk mögé nyomultak, itt is megelőzve a Munkáspártot. Ekkor jutott be Richard Barnbrook, a párt főpolgármester-jelöltje a londoni közgyűlésbe, ami után a „demokrata” hivatali dolgozók azonnal bejelentették: nem támogatják a képviselő munkáját. Az igazi siker a 2009-es európai parlamenti választás lehet, vagy az esetleges előrehozott parlamenti választás. Nem véletlen, hogy egy felmérés szerint a brit pártok honlapjai közül a BNP weboldala a leglátogatottabb.

A legutóbbi hír szerint a párt gyermekek részére szervezett tábort, ahol a brit hagyományokkal és kultúrával való ismerkedés mellett önvédelmi oktatást is tartottak (miután a brit iskolákban rendszeresen késelnek a négerek és ezért több helyen késálló mellényben járnak be a gyerekek - a szerk.). Ez természetesen nem tetszett a „liberálisoknak”, és tiltakozásba kezdtek, miközben Londonban egymást érik a gyilkosságok, amelyeket a nyílt utcán, akár fényes nappal is elkövetnek, és nem csak a bevándorlók által lakott zűrös negyedekben, mint Millwall vagy Barking and Dagenham, ahol a BNP is erős bázissal rendelkezik, hanem a turisták által látogatott központban is.

Nyilvánvalóan számolni kell a Brit Nemzeti Párttal, amely hamarosan a brit politika egyik meghatározó és hiteles szereplője lesz. Nem enged elveiből, és valódi társadalmi problémákkal foglalkozik, még akkor is, ha azok esetleg tabukérdésnek számítanak a balliberálisok és mérsékelt konzervatívok számára. Ez az, amit a választók is értékelnek, és ez az, amiért egyre többen támogatják Európa-szerte a radikális jobboldali pártokat.

Kapcsolódó:
Fegyverhasználatra tanították a lassan kisebbségbe kerülő brit gyerekeket
Angliában a jobbradikálisok megelőzték a kormányzó Munkáspártot
A brit politikum is kirekeszti a radikális nemzetieket
Egy jó hír: előretört a BNP az angliai helyhatósági választásokon
"Szélsőségesekre" vadászva: a nemzeti érdek ellen fröcsögtek az EP-ben
Irving és Griffin az Oxford Unionban - egyre hangosabb az igazság