I have nobody. I need someone. Vagyis: Nincsen senkim. Szükségem van valakire. Ez volt a 15 éves kanadai Amanda Todd egyik végső segélykiáltása, amit egy videóüzenetben tudatott a nagyvilággal, s amit az olvasó a témában készített interjú nyitóképeként is láthat lapunk 10. oldalán. Amandát zaklatták, megverték, gúnyolták, megalázták iskolatársai. Kálváriáját kis papírlapokra írva foglalta össze, amelyeket 9 perces üzenetében tárt a nyilvánosság elé egy videómegosztón keresztül. Egy hónappal később felakasztotta magát.

A május 25-i EP-választás minden bizonnyal az EU-szkeptikus pártok áttörését fogja hozni. Fontos itt elmondani azt is, hogy az EU-szkeptikusság egyáltalán nem azt jelenti, mint amit sokan szeretnek sugallni, egyáltalán nem Európa-ellenességről van szó. Sőt, meggyőződésem, hogy aki ma valóban Európa-párti, az csak ellenezheti az EU jelenlegi folyamatait. Sokkal jobban szeretem ezért használni az EU-realista kifejezést, mert az EU-szkeptikus szóból sugárzik valamiféle negatív hangulat.

Eldobta magától az életét egy 15 éves kanadai lány, mert társai gúnyolták, zaklatták az interneten. Egy másik tini bőrbetegsége miatt kért segítséget egy a kortársai által kedvelt oldalon, jó tanácsok helyett gúnyolódások célpontjává vált, volt, aki azt javasolta, hogy kövessen el öngyilkosságot. A fiatal lány összeroppant a mocskolódások miatt és felakasztotta magát. Milyen veszélyek leselkednek a gyermekekre, amikor a világhálón barangolnak, hogyan védhetjük meg a fiatalokat a káros tartalmaktól, a rossz szándékú emberektől? – többek között ezekre a helyzetekre adott hasznos tanácsokat Varga Balázs rendőr alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának munkatársa.

Hetekkel a választások után sem hagyott alább a baloldalai adok-kapok. Ennek pedig az egyik legfőbb oka, hogy se a szocialisták, se a liberálisok, se a szociálliberálisok nem tudnak mit kezdeni azzal a ténnyel: ők már csupán a múlt, miközben a Jobbiké a jövő. Kétségbeesetten keresik a válaszokat, egymásra mutogatnak, sőt mint kiderült, a cél érdekében még azt is képesek beismerni, hogy túl sok a zsidó hiszti, és a budapesti Nagykörúton túl is van élet. A Fidesznek is nagy fejtörést okoz a nemzeti párt erősödése, a múltbéli bipoláris politikai paletta szereplői pedig saját maguk bizonyítják: a Jobbik üzenetei igazak, csak az velük a baj, hogy nem ők közvetítik.

A politikailag korrekt Európa a szélsőséges pártok előretörésétől retteg az európai parlamenti választásokon, miközben önvizsgálat helyett valójában csak bűnbakot keres. Ráadásul a szélsőségesnek nevezett európai pártok között sem tesznek különbséget, csakhogy amíg a nyugati radikalizmus a liberális értékrend vívmányait oltalmazza, addig a Jobbik a hagyományok, a tradíció és a valódi európai értékek védelmét tűzi célul az európai liberalizmussal szemben. Az úgynevezett szélsőségek valódi arcát a Bar!kád Gyöngyösi Mártonnal elemezte.

Ami a két ügyben közös, az nem csupán építészeti vagy mérnöki, hanem gazdasági, környezetvédelmi, városrendezési kérdés, de mindennél még sokkal több: általános kórkép.

Az európai parlamenti választások a nemzeti parlamenti választásokhoz képest rendre kisebb részvételi arányokat hoznak. Várhatóan ezúttal sem alakul ez másképpen, már csak a magunk mögött hagyott országgyűlési választás viszonylagos közelsége miatt is. S bár az átlag választópolgár szemében (nem csak Magyarországon, hanem az Európai Unió más tagállamaiban is) az Európai Parlament, illetve az uniós döntéshozatali szint túlságosan távolinak, nehezen átláthatónak – és ekképpen kevéssé érdekesnek, relevánsnak – tűnik, egyáltalán nem beszélhetünk tét nélküli választásról.

Hihetetlen méretű összegeket mozgósítanak a pénzügyi körök, bankok, multinacionális cégek annak érdekében, hogy lobbistái útján felpuhítsanak egy-egy készülő uniós jogszabályt, vagy annak bevezetését meg is akadályozzák. A nemzetközi pénzügyi érdekkörök évente 120 millió eurót költenek ezekre a célokra, míg az uniós polgárok védelmében fellépő civil lobbisták ennek az összegnek a töredékét, harmincad részét tudják érdekeik képviseletére fordítani.

Milliomos lehetne, de soha nem ez volt az életcélja. Politikai üldözöttként Svájcba kényszerült, de a szíve mindig magyar maradt. Hegi János ötvösmester 44 éven keresztül készítette Attila kardjának hiteles másolatát, mely olyan nagyszerűre sikeredett, hogy a bécsi Szépművészeti Múzeumban megijedtek, hogy akár az eredeti helyébe is léphet. Magát nem művésznek, hanem mesternek nevezi, és biztos benne, hogy munkája során Isten vezette a kezét.

Ki gondolná, hogy a Görgényi-havasok jóval fiatalabb, mint a vele szemközt ifjonti hévvel merészen kiemelkedő Hagymás-hegység mészkővonulata? Pedig jó, ha tudjuk, hogy amaz már több mint 100 millió évvel ezelőtt „odagyűrődött” Gyergyó és Csík határára, míg a Görgényi-havasok szinte a gyermekkorát éli a maga 10 millió évével. És valóban: ha jobban megnézzük, a Görgényi egy fáradt vénember benyomását keltve fekszik a Maros völgye fölött, holott nem is oly rég még vulkáni hamuval szórta meg a leendő Székelyföldet. Munkáját elvégezte, innen már nincs más dolga, mint tanúja lenni a székelység évezredes küzdelmének a Görgény, a Maros, a Kis-Küküllő és a Nyárád vizeinek szorításában.

Az eurázsiai sztyeppei civilizáció páratlan szellemi örökséget hagyott maga után, ennek egyik eleme a hajnali napüdvözlet. Rövid írásunkban megpróbáljuk feltárni ennek az ősi hagyománynak az előfordulását a szkíta-hun népek körében.