Sokan kérdezik, mi lett az üggyel. Hol tart ma a kutatás? Bekerült a gyanúsan agyonhallgatott ügyek közé. Felvetődik, hogy folytatni kellene a nemtelen eszközökkel eltussolt szibériai Petőfi-ügy becsületes kivizsgálását. Ezzel az írással megkezdjük a téma felgöngyölítését. A sorozat első részében Kardos Lajossal beszélgettünk, aki a barguzini expedíció rádiósa, majd 18 évig a Petőfi Bizottság titkára és 2 évig elnöke volt.

- A bizottságban, akiket a barátaimnak tartottam, általam nem ismert körülmények miatt olyan lépésre kényszerültek 1990 előtt és sajnos azt követően is, ami ebben a küldetésben több alkalommal kérdésessé tette megoldásra irányuló szerepvállalásukat. Olyan erkölcsi légkör alakult ki, amivel nem vállalhattam tovább közösséget. Nem egyedül láttam így a dolgokat, heten döntöttünk a kilépésről.

- Immár 21 éve, hogy Petőfi Sándort megtalálták a szibériai Barguzinban. Senkinek nem tűnt fel korábban, hogy az elmúlt 160 év alatt 100-ból 99 jelzés mind erre a Bajkál melletti területre utalt hollétét illetően. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a helyiek által levert, Petrovics sírját jelző karó 1,5 m-s sugarú körén belül találták meg azt a csontvázat, ami minden Petőfiről ismert jellemzőnek megfelelt. Pedig Petőfi Sándor nem volt egy átlagos alkat. Az amerikai tudósokat idézve mondhatjuk úgy is, hogy egyetlen Petőfit azonosító jellemző adat sincs, amit nem találtak meg a földi maradványokon! Az azonosságot bizonyító jellemzőket illetően az amerikai antropológus, igazságügyi orvosszakértő, Bruce Latimer azt mondta, hogy kb. 8 milliárd embernek kellett volna élnie 150 éve, hogy két csontváz ennyi jegyben véletlenszerűen azonosságot mutasson. Mindehhez jönnek még a helyi visszaemlékezések lejegyzett anyagai, a versek stb. Magam nevében mondhatom: nem nagyon tudom elképzelni, hogy tévedtünk volna. Petőfi Sándor földi maradványait találtuk meg.