Tegnap volt az országgyűlési képviselők választásának az első fordulója a londoni magyar nagykövetségen. Én voltam a Jobbik által delegált választási megfigyelő, így be tudok számolni arról is, hogy milyen volt belülről látni a szavazást. Korán kezdtünk, mert reggel fél 6 után pár perccel már sürögtünk-forogtunk. Hat órára megtörtént miden előkészület, hogy elkezdődhessen a voksolás. Rajtam kívül még egy FIDESZ-KDNP-s küldött is jelen volt. Délelőtt 11-ig folyamatosan, de nem nagy létszámmal jöttek az emberek.
Egy kicsit megdöbbentő volt azt hallani, hogy szinte minden harmadik, negyedik ember a jól ismert köszönést használta a megjelenéskor vagy a búcsúzáskor a bennlévőkkel szemben. Ezt megtapasztalni igen szívmelengető volt számomra és reménykeltő is egyben. 11 óra után hirtelen megszaporodott a nép, és volt, hogy 150 métere is elkígyózott a sor a küszöbtől számolva. Az általános várakozási idő pedig 2 órára duzzadt személyenként. Eközben megjelent egy kocsi nem túl messze az épülettől, amire kitűztek egy Árpád-sávos lobogót és egy HVIM-es zászlót. Nem agitáltak és nem kampányoltak, csak csöndben, kíváncsian várták azt, hogy oda fog-e menni hozzájuk valaki. Mindig sokan álltak a kocsi körül, és így sok kint élő hazafi tudott megismerkedni egymással. A sorban álló tömeg tagjai között elég gyakran lehetett látni a nemzeti jelképeinket viselő fiatalokat. Voltak olyan személyek is, akik különböző történelmi zászlóinkkal együtt jelentek meg. Néha már teljesen olyan érzésem volt, mintha egy jobbikos rendezvényen lennénk.
Több sorban álló barátom is mesélte, hogy szinte mindenki a Jobbikról beszélt a várakozás közben. Arról, hogy ez a választás nagyon fontos, mert a legtöbb ember mint gazdasági menekült jött ki ide és szeretne minél hamarabb visszaköltözni Magyarországra. De ameddig otthon nem történik radikális fordulat minden területen, addig ez elképzelhetetlen. Jelenleg azokat a változásokat, amelyek garantálják azt, hogy az ország, a pusztulásból az épülés felé vezető úton elinduljon, csak a Jobbik képes elhozni. Mindenképpen érdemes szót emelni a nap hőséről, aki Manchesterben felejtette azokat az okmányait, amelyek alapján tudott volna élni állampolgári jogával. Ez a fiatalember nem nyugodott abba bele, hogy nem szavazhat, fogta magát és visszaautózott Manchesterbe a hiányzó dokumentumaiért. Ez körülbelül 8 órás vezetés volt oda-vissza az autópályán. Az egész esemény után elmondta, hogy melyik pártot támogatja, és azt, hogy ő nem tudott volna aludni hetekig, hogyha nem adhatta volna le a szavazatát a Jobbikra. Ez egy nagyon szép példa volt arra vonatkozóan, hogy melyik tábor bázisa a legmotiváltabb.
Sajnos soha nem fogjuk megtudni, hogy mi lett az eredménye a tegnapi napnak, mert az urnákat otthon fogják felbontani, és azt követően választási kerületenként, szortírozzák szét és adják hozzá az ottani voksokhoz. Viszont a látottak alapján jó okom van azt feltételezni, hogy itt kint nem második és nem harmadik, hanem az első erő lett a Jobbik. Nagyon bízom benne, hogy ez otthon is ez fog történni. Minden törvényesen zajlott le és a „küvi” munkatársainak személyében egy szakmailag nagyon jól felkészült csapatot ismerhettem meg.
Szebb jövőt, mindnyájunknak!
Szigeti András
(Kuruc.info)