Az amerikai St. Louisban zajló tüntetések egyik legszörnyűbb eseménye volt, hogy a fasiszta rendőrök letartóztattak egy 90 éves „holokauszt-túlélőt”. A szóban forgó hölgyet Hedy Epsteinnek hívják, és azért vett részt az erőszakba torkolló demonstrációkon, hogy tiltakozzék a szegény, üldözött, kirekesztett négerek gyalázatos elnyomása ellen. Érdekes módon azonban a holoparaziták nem „mozdultak rá” a témára, és nem kezdték el szegény Hedy Epstein történetét úton-útfélen mesélgetni. Pedig egy újabb remek propagandalehetőség lett volna a holokausztozók számára a 90 éves Hedy Epstein sztorija. Vagy mégsem?
Nos, ha a holoparaziták egy „holokauszt-túlélő” előéletéről hallgatnak, azt nem véletlenül teszik. Jelen esetben arról van szó, hogy a letartóztatott holokauszt-matróna esete azokat a gaz „holokauszt-tagadó nácikat” igazolja, akik rendszeresen rámutatnak: a holokausztozók nem csak azokat a zsidókat tekintik holokauszt-túlélőnek, akik élve kerültek ki valamelyik német koncentrációs táborból, netán a gettókból. Hanem azokat is annak tekintik, akik 1933 és 1945 között – esetleg már 1941 előtt – Németországból, vagy a később német megszállás alá került államokból elmenekültek, és így a gaz náciknak esélyük sem lett volna őket kiirtani.
Ezennel tehát – a holokauszt-évre is tekintettel – pótolnám a holokauszt hazai prófétáinak és propagandistáinak szörnyű mulasztását, és bemutatnám a négerek hősies harcát támogató „holokauszt-túlélő” hölgyet. A Freiburgban élő Hedy Epstein 14 esztendős volt, amikor is (egy Párizsban szolgáló német diplomata meggyilkolására válaszul) a gaz német nácik zsidó intézményeket, zsidó tulajdonban álló boltokat, lakásokat, zsinagógákat támadtak meg illetve gyújtottak föl Németország több városában. A „kristályéjszaka” néven elhíresült eseményt követően zsidó segélyszervezetek fokozottabb erőfeszítéseket tettek fajtársaik emigrálásának felgyorsítása érdekében. Valamilyen érthetetlen okból kifolyólag azonban a legtöbb nyugati állam is csak korlátozott számban volt hajlandó befogadni az üldözötteket. A Central British Fund for German Jewry elnevezésű segélyszervezetnek sikerült elérni a brit kormánynál, hogy járuljon hozzá 2 és 17 év közötti, Németországban és Ausztriában élő zsidó gyerekek Nagy-Britanniába történő beutazásához. A számuk nem volt meghatározva, de a brit kormány állítólag nem volt hajlandó anyagilag hozzájárulni a gyermekek utaztatásához és ellátásához. (Micsoda antiszemitizmus!) Magyarán: a költségeket a zsidó szervezeteknek kellett állniuk.
1938. december 2-án indult el Berlinből az első, 200 zsidó gyermekből álló csoport a szigetország irányába. Az elkövetkező 9 hónapban 10 ezer gyerek jutott el az akció révén Németországból Nagy-Britanniába. Az ördögi gonoszságú, zsidó vérre áhítozó gaz nácik pedig - akik számos holokauszt-történész feltételezése szerint már 1939-ben javában tervezgették a „zsidóság teljes megsemmisítését” – valamilyen megmagyarázhatatlan okból eredően kiengedték a kezük közül a sok zsidó gyereket.
A kis bőröndjeikkel útra kelő gyerekek vonattal utaztak Németországon keresztül, majd folytatták az útjukat Hollandiában, egészen Hook városának kikötőéig. Ott hajóra szálltak, amely az angliai Harwich városában tette őket partra. A kisebb gyerekek nevelőszülőkhöz kerültek, az idősebbeket pedig szállodákban helyezték el.
A „fősodratú” médiából és más propaganda-kiadványokból azért nem hallunk az ismertetett eseményekről semmit, mert azok aligha hozhatók összhangba a holokauszt hivatalos felfogásával. Ugyanis Hedy Epstein és a Nagy-Britanniába szállított zsidó gyermekek történetéből az alábbi „eretnek” következtetések vonhatók le:
1. A „zsidók tömeges megsemmisítésére készülő” gaz nácik 1939-ben tízezer zsidó gyereket engedtek ki Németországból. Holott a hivatalos holotörténészek azt állítják, hogy Adolf Hitler 1939. január 30-án, a Reichstag képviselőihez intézett beszédében már burkoltan utalt a zsidóság megsemmisítésére. (Ezzel az érvvel állt elő „hazánk legjelentősebb holokauszt-történésze”, Karsai László is, a Kuruc.info hasábjain lezajlott holokauszt-vita során. Jürgen Graf revizionista történész tette helyre Karsai nevetséges érvelését: lásd itt és itt. De vajon miért engedték Németországból tömegesen kivándorolni a zsidókat, ha tényleg a kiirtásukra készültek? (A német hatóságok 1941. októberében tiltják meg a zsidók kivándorlását, részben a munkaerő-szükséglet biztosítása érdekében, részben pedig azért, hogy a még Németországban élő zsidók katonaként, mérnökként, tudósként ne tudjanak segítséget nyújtani a szövetségesek háborús erőfeszítéseihez. A téma szóba került a holokauszt-vita során is.)
2. A 10 ezer, Nagy-Britanniába menekített zsidó gyerek között ott volt a St. Louisban most letartóztatott 90 éves Hedy Epstein, akit minden hírforrás következetesen „holokauszt-túlélőnek” nevez. Ami annyit jelent, hogy a szigetországba 1938-39 folyamán érkezett 10 ezer németországi zsidó gyerek mind „holokauszt-túlélő”, és ők, illetve leszármazottaik 1945 óta tartják a markukat a túlélőknek járó kárpótlásért és segélyekért.
3. Hedy Epstein és a Nagy-Britanniába szállított zsidó „gyerektranszportok” története arra is bizonyíték, hogy a holokauszt-ipar valóban „holokauszt-túlélőnek” tekint minden olyan, a háborút túlélő zsidót, aki 1933 és 1945 között bárhol Európában élt, vagy ebben az időszakban Németországból, illetve a német megszállás alá került államokból az USA-ba és Nagy-Britanniába menekült. Hedy Epstein és számos más társa tehát úgy lett holokauszt-túlélő, hogy a németek, még ha akarták volna, akkor sem tudták volna megölni őket a holokauszt végrehajtása során.
Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó: