Jane Yolen egyik legismertebb műve az Ördög aritmetikája, melynek főszereplője egy amerikai lány, aki az időben visszautazik az 1940-es évekbe, és a gaz nácik „haláltáboraiban” találja magát. Ezen kívül számos gyermekeknek szóló képeskönyvet is írt, melyek közül a legsikeresebb a Hogy mondanak jó éjszakát a dinoszauruszok? címet viseli.

A Stone Angel (Kőangyal) címet viselő legfrissebb alkotásának főszereplője egy francia lány, aki családjával együtt az erdőbe menekül a vérszomjas nácik elől, akik bántják és táborokba zárják a szegény zsidókat is. Ebből is látszik, hogy a nácik nem pusztán a zsidókat üldözték, hanem a franciákat. És persze másokat (cigányokat, buzikat, Jehova tanúit, kommunistákat stb.) A tanulság az, hogy minden „jó érzésű embernek” össze kell fogni a fejét újra felütő fasizmus ellen.

De hogy ne következhessen be egy újabb holokauszt, ahhoz az is kell, hogy a gyermekek és a szüleik beszélgessenek a holokausztról. „Ha egy szülő beszélni akar a rabszolgaságról, vagy olyan országokról, ahol bombák robbannak, ahhoz szükség van egy eszközre, hogy a beszélgetés elkezdődhessen. Vannak kiváló könyvek erre a célra, és én azt remélem, az én könyvem is egy ilyen eszköz lesz a beszélgetések megkezdéséhez” – fejtegette az írónő.

Jane Yolen kifejtette továbbá, hogy amikor hozzákezdett a képeskönyv összeállításához, eleinte nem is gondolt a holokausztra. Azonban a „nácik egyszer csak megjelentek”. „Mivel régóta foglalkozom írással, tudom, hogy ha valaki bevonul az ember könyvébe, meg kell állni, hallgatni, és feltenni a kérdéseket: Miért tették ezt? Mit akarnak mondani nekem? Miről is szól valójában a történetem?” És miután így önmagába mélyedt, rájött, hogy egy francia gyermekekről szóló idilli sztori helyett valami egészen másról kell írnia.

Az írónő meg van győződve arról, hogy a Stone Angel című képeskönyve megfelelő kiindulópont lesz ahhoz, hogy a szülők elkezdjenek beszélgetni gyermekeikkel a holokausztról. Azonban a harmadik osztályosnál idősebb gyerekeknek ajánlja a képeskönyvét, ugyanis az annál kisebbek még nem alkalmasak arra, hogy a holokausztról eszmecserét folytasson velük az ember. Nem beszélve arról, hogy a könyv lapjain sok „vér folyik”. (Ami egyébként az írónő számára nem újdonság, mert korábban számos horrorisztikus történeteket is kikerült a tolla alól.)

De véleménye szerint mire a gyermekek eljutnak a harmadik osztályba, addigra „megértik, hogy az emberek meghalnak, az állatok is meghalnak, és a nagypapák és az ükapák is meghalnak.” És ennek a „megértésnek”, a nyomán a szülő a gyermekével együtt hozzákezdhet a holokauszt-képeskönyv tanulmányozásához.

Perge Ottó - npr.org nyomán