Az acélszerkezetet úgy kell elképzelni, mint egy zárt félhengert, amit ráhelyeztek a meglévő betonszarkofágra. Méretei sokatmondóak: csak viszonyításképpen, legalább négy és félszer nehezebb, mint az Eiffel-torony, a palást területe pedig durván 80 ezer négyzetméter, ami a Margit-sziget egy tizedének felel meg – beszélt a részletekről a Kossuth Rádióban Fichtinger Gyula, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója. Az a vasbetonlemez, amelyen a hangár összeszerelését végezték a szarkofág mellett, akkora volt, mint a Hévízi-tó.

Több okból is szükség volt az új burkolatra: a régi nem csak hogy elöregedett az elmúlt 25 év alatt, de eleve nem volt megfelelő, a hibás öntés miatt ugyanis a betonszerkezet több helyen lyukacsos, hibás volt. Másfelől szükség volt egy olyan szerkezetre, amely alatt a leszerelési munkálatok megfelelő körülmények között, a külső környezet teljes elszigetelésével történhetnek. Fontos ugyanis, hogy radioaktív anyagok, por vagy közvetlen sugárzás ne juthasson a külvilágba – mondta a főigazgató.

Az új acélhangár alatt elbontásra váró területen vegyesen található beton, vasbeton, fémszerkezet, illetve olvadt fűtőanyag, üzemanyag is. Ezek elhordása Fichtinger Gyula elmondása szerint alaposan megtervezve, apró lépésekben, darabokban történik majd. Válogatás és csomagolás után az elbontott részeket hulladéktárolóba helyezik, ha ez indokolt lesz.

Amennyire lehet – és ahogyan az a világban másutt is történik –, automatizálják majd a bontási munkálatokat, emberek csak úgy és csak annyi ideig közelíthetik meg ezeket a helyeket, amíg nem károsítja az egészségüket. Egyébként igen szigorú szabályok betartása mellett, jelenleg is dolgoznak bent emberek, akik ellenőrzéseket végeznek – hívta fel a figyelmet a főigazgató.

Hogy 100 év múlva – ameddig az új szarkofág „szolgálati ideje” tart – milyen állapotban lesz a régi reaktorépület és az öreg szarkofág, azt a szakértő szerint nehéz megbecsülni. Úgy véli, a munkálatok, ahogy eddig is, „rendezett keretek között, rendezetlen módon” zajlanak még akkor is, de az nagyon valószínű, hogy az egykori erőmű környezetében sokkal kedvezőbbek lesznek a feltételek. Jelenleg ugyanis a 30 kilométeres sugarú körben lezárt területen csak az aszfaltutak vannak megtisztítva, az erdő, a természet továbbra is szennyezett.

Mint tudvalevő, a világ eddigi legsúlyosabb atomerőművi katasztrófája 1986. április 26-ra virradó éjszaka következett be a Szovjetunióban, a Kijevtől kevesebb mint 100 kilométerre északra fekvő csernobili erőmű negyedik blokkjában.

Robbanás következtében részben megsemmisült a reaktor aktív övezete, a levegőbe egyes adatok szerint radioaktív anyagok tonnái kerültek, és sugárfelhő borította be Európa nagy részét. A mintegy két hétig égő tűz miatt további veszélyes anyagok szabadultak fel.

A baleset következtében egyes becslések alapján több százszor annyi radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe, mint a második világháborúban Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után.

(Kossuth Rádió)