Sikerült felvennem egy olyan nótát, amit még sehol se hallottak, sehol se játszottak a világban, eddig csak mi ismertük, Ti lesztek az elsők akik ezt közzétehetik. A két zenész nevét nem írom le, mert nem kérdeztem meg őket, hogy megengedik-e. Ők nem kis fáradsággal és szerencsével bukkantak rá a Széchenyi könyvtár egy eldugott fiókjába erre a döbbenetes nótára, keresésük meghozta gyümölcsét. Hála nekik ezért.

Nincs már nekem puskám, az olasznak adtam, amikor a harcot könnyezve feladtam.
Katonagúnyámat az osztrák letépte, amért a két karom a határát védte, úgy fizetett érte.
Katonagúnyámat az osztrák letépte, amért a két karom a határát védte, úgy fizetett érte.

Zokogástól hangos Duna-Tisza partja, kacagó ellenség osztozkodik raja.
Suhog az őszi szél, Késmárk felett sírva, Nagy-Magyarországot most teszik a sírba, így volt ez megírva.
Suhog az őszi szél, Késmárk felett sírva, Nagy-Magyarországot most teszik a sírba, így volt ez megírva.

Országjáró szellő könnyeink felissza, de senki se hozza a kedvünket vissza.
Bús, szomorú nóta terem aztán itten, az is úgy végződik, verje meg az Isten, verje meg az Isten!
Bús, szomorú nóta terem aztán itten, az is úgy végződik, verje meg az Isten, verje meg az Isten!

Délibáb sem játszik, furulya se szólal, tele van az ország bitang árulóval.
Verje meg az Isten, ne szűnjön haragja, azt aki ezt tette, aki ezt akarta, aki így akarta.
Verje meg az Isten, ne szűnjön haragja, azt aki ezt tette, aki ezt akarta, aki így akarta.

Lesz még nekem puskám, szurony is lesz rajta, újra felhangzik még: rajta, magyar, rajta!
Ellenség vérében szuronyom megmártom, így szerzem majd vissza szép Magyarországom, Nagy-Magyarországom!
Ellenség vérében szuronyom megmártom, így szerzem majd vissza szép Magyarországom, Nagy-Magyarországom!

(Katonanóta 1920-ből)

Frissítés: egy másik olvasónk szerint a dal címe: Kuruc nóta 1918-ból, szerzője: Sassy Csaba és Thurzó Nagy Gábor.