- Van, amikor nemcsak annak van jelentősége, hogy milyen mondatokat mondunk, hanem annak is, hogy milyen sorrendben. Ez az ügy is ilyen. Egyetlen egy gyereket – szülessen bár a Rózsadombra, vagy Makóra, palotába vagy putriba – sem lehet megbélyegezni. Ebben minden politikusnak és minden embernek egyet kell értenie. Sok dologban lehet vita köztünk, de abban nem, hogy Magyarországon minden gyereknek jár, hogy tiszta lappal induljon az életében. Minden magyar gyereknek vele született joga, hogy a sorsát a tehetsége és a szorgalma alakítsa, ne pedig előítéletek, vagy öröklött körülmények. Sajnos egy gyerek életét, jövőjét sok minden befolyásolhatja hátrányosan már a születésétől fogva: a szegénység, a szülők hibái vagy esetleg bűnei, és az emberek előítéletei is. Ezek a hatások a gyerekek ellenségei, tehát Magyarország ellenségei. A most születő, most felnövőben lévő gyerekekből lesz ugyanis a jövő Magyarországa. A tisztességes politikának ezért az a dolga, hogy küzdjön az ilyen igazságtalan hatások ellen. A szegénység, a mástól örökölt következmények és az előítéletek ellen.

- Például úgy, hogy az állam enni ad azoknak a gyerekeknek, akik otthonról éhesen mennek óvodába, iskolába, ezáltal az óvoda már 3 éves kortól biztonságot nyújthat számukra. Vagy úgy, hogy olyan oktatást biztosít nekik az iskolában, amely képes kiegyensúlyozni az otthonról hozott hátrányokat. De az is fontos, hogy nem hagyjuk szó és következmény nélkül azt, ha valaki, különösen egy politikus, újszülötteket bélyegez meg. Egy újszülött megbélyegzése ugyanis nemcsak gyáva dolog, de gazemberség is. Olyan, mint egy köztörvényes bűncselekmény.

- Aki egy gyereket rekeszt ki, az valójában az egyetlen lehetőségétől, vagy „vagyonától” fosztja meg: az esélytől, hogy tisztességes emberré váljon. Az állam dolga pedig az, hogy a gazemberekkel szemben megvédje a gyerekeinket. Minden gyereket. Ezért én nemcsak apaként, hanem Makó országgyűlési képviselőjeként és a kormány tagjaként is a leghatározottabban elítélem azt a verbális támadássorozatot, amit gyáva és ostoba politikusok indítottak egy újszülött ellen. De azt is ki kell emelnem, hogy - bár a tettük súlya az előzőhöz nem mérhető - elítélem azokat is, akik ennek a gyalázatos ügynek a „katasztrófaturistái”. Akik ebből az újszülött-támadásból akarnak politikai hasznot húzni.

- Az a mód, ahogy ezek az emberek kelnek Rikárdó védelmére, olyan önző és ripacs, ami többet árt, mint használ ennek a makói újszülöttnek. A józan középút, a csöndes többség hangját pedig elnyomják ennek a két oldalnak a bunkóbbnál bunkóbb facebook-bejegyzései, meg politikai performanszai. Ez a két szélsőség a kirekesztő, gyűlöletkeltő hang és az önmagát balliberálisnak nevező politika. És igen, bűnnek tekintem ezt az álságos elhatárolódást is. Azzal ugyanis, hogy Gy. Ferenc és társai politikai cirkuszt csináltak Rikárdó ügyéből, arra kényszerítették a magyar társadalmat, hogy pártpolitikai törésvonalak szerint viszonyuljon hozzá. Pedig ebben az ügyben nem lett volna szabad árukapcsolást létrehozni, hogy „aki nem ért egyet Gy. Ferenccel, az értsen egyet N. Előddel és társaival…” Ebben ugyanis pártok feletti konszenzusnak kell lennie, amely úgy hangzik: „Minden új élet ártatlan, mint a ma született bárány. Újszülöttet nem bélyegezhet meg senki.”