„Az egységes valutaszövetség terve eleve bukásra volt ítélve, mivel azt tételezte fel, hogy az egységes pénznem és piac erősebb motiváció lesz az egyes tagországok számára, mint azok nemzeti érdekei” - írja a lap vezércikkében Paola Subacchi, a Chatham House nemzetközi pénzügyi kutatóintézet igazgatója.
„Az eurózónán belüli pénzügyi zavar megmarad, függetlenül attól, hogy Görögország és az EU időlegesen megegyeztek. Európa monetáris politikája eleve rossz gazdasági koncepcióra épült. Nem árt, ha visszaemlékezünk Rüdiger Dornbusch német közgazdász véleményére, amelyet még 1996-ban publikált ugyanitt, e lap hasábjain, ő akkor úgy látta, hogy az Európai Unió pénzügyi és gazdasági szövetsége, illetve annak három lépcsőben történő megvalósítása nagyon rossz ötlet. Most már tisztán látható, hogy egy sor negatív következménye van az egységes eurózóna talpraállításának, ugyanis a nemzeti érdekek minden esetben felülírták a „közös célokat”, és ez egy hosszú gazdasági recessziót indított el a szövetségen belül, ennek következményei: a munkanélküliség sohasem látott magasságokba emelkedett, Európa - valamikor joggal irigyelt - magas életszínvonala jelentősen visszaesett sok országban, ráadásul az államadósságuk is „megszaladt” egyes EU-tagoknak” - írja a cikk szerzője.
„További gondot okozott, hogy a problémák felmerülését nem követte azok közös megoldása, sőt egyes erősebb országok, mint Németország, „teljesen magukra húzták a közös takarót”, és az euró árfolyamát mesterséges szinten tartva mintegy büntetőeszköznek használják azt. Nem juthatunk más következtetésre, csak arra, hogy ez a pénzügyi és gazdasági szövetség valójában egy politikai projekt volt, amelyet ki tudja, milyen célból hoztak létre, és eleve hibás koncepcióra építettek. Legalábbis az utóbbi öt év nem szól másról, mint e projekt közelgő kudarcáról” - írja Paola Subacchi.
Derek Muir
London
(Az eredeti cikk itt található.)