Az alábbiakban a Quaestor kötvénykibocsátásért felelős cégének legutóbbi kibocsátási tájékoztatóját néztük meg, azonosítva azokat a pontokat, amik sikító vészjelzést kellett volna hogy jelentsenek. Felejtsük el egyszer s mindenkorra az illúziókat: magasabb hozam csak magasabb kockázat mellett lehetséges. Aki mást állít, az hazudik. A Quaestor kártalanításba nehéz jó érzéssel behúzni a pénzügyi szektort, de a szabályozási deficit ellenére az adófizetői forintokkal is óvatosan bánnánk, mindenképpen beszélni kell a befektetői felelősségről. Fontos megjegyezni, hogy ez a cikk nem a Quaestor-károsultak ellen irányul, hanem azoknak szól, akik inkább a más kárából tanulnak, mint a sajátjukból.

Minden nap újabb megdöbbentő részletekre derül fény a Quaestor-botrány kapcsán, a kötvényesek fórumokat szerveznek, nyilvánosság elé tárják személyes történeteiket, az őket ért sérelmeket, sokan pedig, akik megtehetik, külső jogi szakértők segítségét kérve igyekeznek tájékozódni a kialakult útvesztőben. A károsultakat sajnáljuk, az érintettek panaszai nyilván bizonyos fokig érthetők, az viszont már aligha, hogy ezeket a termékeket sokan közülük az állampapírokhoz hasonló kockázatú eszközként kezelték (még amellett is, hogy a Quaestor-ügyfél tájékoztatói szintén ezt sugallták).

A Quaestor kötvénykibocsátó cége által piacra dobott kötvények vállalati kötvények, az ebbe történő befektetés pedig rengeteg többlet kockázattal jár az állampapírokhoz, bankbetétekhez képest. Ahhoz, hogy a befektetések világának alapvető működését megértsük, nem kell szakképzett közgazdásznak lennünk, mindössze egy valamit kell mindig szem előtt tartani: magasabb hozam csak magasabb kockázattal érhető el. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az nem mond igazat (vagy nem ért a befektetésekhez, vagy mindkettő).

Az alábbiakban azt mutatjuk be, hogy a szabályosan kibocsátott Quaestor-kötvényeknél a legutóbbi, a társaság oldalán máig nyilvánosan elérhető, 70 milliárd forint keretösszegű kibocsátási alaptájékoztatóban melyek voltak azok a figyelmeztető jelek, amik elsőre árulkodtak arról, hogy ez egy igen magas kockázatú befektetés.

1. A kibocsátó cég: a kötvényeket egy direkt erre a célra létrehozott kft. bocsátotta ki, melynek tevékenysége pusztán a források begyűjtésére terjedt ki, azt rögtön tovább is kölcsönözte a Quaestor csoport anyacégének. Aki ebből a kötvényből vett, az a Quaestor Financial Hrurirával kötött szerződést, egy olyan vállalattal, mely bevételt nem termel, ellenben hatalmas, sok tízmilliárdos kötelezettségállománya van. A kötvénykibocsátó cég mérlege és eredménykimutatása ezt egyértelműen tükrözi is a tájékoztatóban. Sőt, ha ez nem lenne elég, a kockázatok között külön pontban említik a kibocsátó szervezeti kockázatát: "a kibocsátó számára csak a befektetők befektetett pénze áll rendelkezésre, a kibocsátási program keretében keletkezett összes tőkét kizárólag a Quaestor csoport anyavállalata részére kölcsönzi."

2. A kibocsátó könyvvizsgálója: egy értékpapírt kibocsátó vállalkozásnál nem csak az aktuális pénzügyi helyzet a fontos, az sem mellékes, hogy ki a könyvvizsgáló. A tájékoztatóban szereplő pénzügyi adatokat a Pénzmentő Könyvvizsgáló, Adótanácsadó és Vállalkozási Kft. auditálta. Ez nem feltétlenül baj, de azért valljuk be, ez más, mintha a kimutatások mellett egy nemzetközileg elismert könyvvizsgáló cég nevét látjuk (persze hangsúlyozzuk, garanciát ez sem jelent).

3. Visszaváltás lehetősége: "a kibocsátó a végleges feltételekben fenntarthatja a kötvény felmondása miatti rendkívüli visszafizetés lehetőségét (futamidő vége előtti felmondás) - többnyire néhány felmondásmentes év vállalása mellett" - olvasható a tájékoztatóban. Ez meglehetősen óvatos megfogalmazás, de az viszonylag egyértelmű volt, hogy a Quaestor valójában igyekezett valós, működő másodpiacot fenntartani a kötvényeknek, hogy azok így kevésbé kockázatosnak tűnjenek. Arra azonban ebből is lehet következtetni, hogy egy ilyen, kötvényesek részére szóló opció könnyen veszélyes helyzetbe hozhatja a kibocsátót, ha pánikhangulatban sokan kívánnak élni vele. Különösen igaz ez egy olyan kibocsátóra, mely bevételt nem termel, csak kötelezettségei vannak. Még ha minden rendben is lett volna a kibocsátónál, a folyamatos visszavásárlás ebben az esetben nem csökkentette, hanem növelte az átlag befektető kockázatát.

4. Sem OBA-, sem BEVA-védelem: "Felhívjuk a befektetők figyelmét arra, hogy a kötvényekre nem terjed ki az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) védelme (vagy más hasonló biztosítás, így a Befektető-védelmi Alap védelme sem)". Ez magáért beszél.

5. A kötvények visszafizetésének biztosítéka: "a kötvénykibocsátás során az egyes befektetők által megfizetett tőkének, valamint annak kamatainak a kötvénytulajdonos részére történő megfizetését a Quaestor csoport anyavállalata, valamint a kibocsátó között létrejövő kölcsönszerződésből eredő visszafizetési kötelezettség biztosítja". Ez azt jelenti, hogy a pénz visszafizetését alapesetben a holding cégtől várhatjuk (attól a cégtől, melynek 2013-ban a nettó eredménye 65 millió forint volt), egyéb garanciáról, kezességvállalásról nem esik szó.

6. A befolyó pénz hasznosítása: "az összegyűjtött tőke kizárólag a Quaestor csoport anyavállalata részére kerül kölcsönzésre, a Quaestor csoport anyavállalata hosszú távú üzleti terveinek finanszírozása érdekében". Azaz likvid, viszonylag rövid futamidejű forrásból finanszíroznak hosszútávon megtérülő projekteket. Ez ugyancsak magáért beszél.

Ezek csak azok a fő pontok, amik az említett tájékoztató alapján kellett volna hogy a legtöbb befektető számára óriási figyelmeztető jelként villogjanak. Ha megtakarításunk egészét vagy annak jelentősebb részét tesszük Quaestor-kötvényekbe, az sem árt, ha kicsit elkezdünk az interneten kutakodni.

Viszonylag könnyen megtalálhattuk volna a kiszámoló blog ezzel kapcsolatos 2013-as bejegyzését, melyben már akkor felhívták a figyelmet a Quaestor-kötvényekben rejlő kockázatokra. Kérdés persze, hogy más miért nem figyelmeztetett korábban erre. Megjegyezzük, egy blognál ezt viszonylag könnyű megtenni, egy széles piaci réteget elérő médiumnál már nehezebb. (Az utóbbi hetekben lehetett hallani, hogy a Quaestor a vele kapcsolatban megjelent hírekre többekkel szemben igen agresszívan lépett fel, volt ahol az esetleges börtönbüntetést is megemlítették. Ez a magatartás velünk szemben is érvényesült).

Az sem tartott volna sokáig, ha kicsit utánanézünk a tulajdonosi struktúrának. Vajon mennyire lehet kockázatos egy olyan cégcsoport vállalatába történő befektetés, aminek a tulajdonosi viszonyai az alábbiak szerint néznek ki? Mire lehet számítani ilyen esetben, ha a gépezetben valahol nemfizetés történik, és felszámolásra kerül sor? Ezeket a kérdéseket az elkövetkező hónapokban sokszor feltehetjük majd magunknak.

Mindezekkel csak azt akartuk érzékeltetni, hogy minden problémánál könnyű mást felelőssé tenni, a felügyeletre meg a tulajdonosokra mutogatni. A Quaestornál kétségkívül történtek elfogadhatatlan dolgok, feltehetően sokakat megtévesztettek, a csalásokat pedig évekig nem látta a felügyelet sem, ezek viszont nem mentesítenek az egyéni felelősségvállalás és tudatos pénzügyi magatartás alól. Meg kell tanulni végre, hogy nincsenek illúziók, magasabb hozamot csak magasabb kockázat vállalásával lehet elérni. Igenis szánjunk időt befektetéseinkre! Miközben egy mobiltelefon megvásárlására napokat vagy heteket fordítunk, családunk éveken át összegyűjtött megtakarítását képesek vagyunk az első olyan pénzügyi tanácsadóra, magát szakértőnek tartó valakire rábízni, aki elsőre szimpatikusnak tűnik.

Lehet, hogy nem a Quaestor-csődnél fogy el a társadalmi szolidaritás, hogy kárpótolni kell minden károsultat, de az igény lassan meglesz azoknál, akik igyekszenek felelős döntéseket hozni.