– Minket eddig nem bántott. Munkát ígért, az eddig nem lett, de legalább közmunkára elmehetnek a cigányok. Jó lenne valami rendes állás, de ha nincs, hát nincs. El kell fogadni.

Az ózdi Hétes telepen beszélgetünk: a hajdan elegáns, középosztálybeli munkásoknak, mérnököknek otthont adó, mára lepukkant városnegyedben élnek a legszegényebbek. – Még sose kértem semmit a polgármestertől, nem tudom, adna-e, ha tényleg kérnék. De nem kérek. Jól megvagyunk itt a telepen. Engem most a gyerekeim tartanak el, mert nem kaptam meg a rokkantságit, és egy éve nincs semmilyen jövedelmem. Nélkülük éhen is halnék – mondja egy idősebb nő.

Janiczak Dávid, Ózd jobbikos polgármestere – akinek irodájához egy hónappal ezelőtt árpádsávosra festett folyosó vezet – hamar megválaszol arra a kérdésre: adna-e, ha kérnének tőle.

– Attól mindig ideges leszek, ha úgy jönnek ide hozzám, hogy huszonnégy éves vagyok, négy gyerekkel, adjál segélyt, miközben az illetőnek öt általános a legmagasabb iskolai végzettsége. Ilyenkor megkérdezem, hogy melyik gyereket csináltam én, és hogy a saját életvitelének felelősségét miért akarja feljebb tolni a városvezetésre, a polgármesterre. Visszakérdezek, hogy miért nem tanultál az iskolában, miért nem szereztél rendes szakmát? Néhány évvel ezelőtt magam is kerültem nehéz helyzetbe, nem volt munkám.

Elmentem pizzafutárnak, és naponta kétezer forintot kerestem, de este kilenckor nem mondtam, hogy bocs, ennyi pénzért nekem már lejárt a munkaidőm. Aztán egy díszítőkovács mellett vertem a vasat, harminc fokban, napi háromezerért, és itt se nyavalyogtam, mert arra gondoltam, hogy a Jóisten majd megsegít a szorgalmamért.

Az általunk megkérdezett ózdiak közül sokan elégedettek a polgármesterrel, aki – s ezt politikai ellenfelei is elismerik – meglepően hatékonyan kommunikál a választópolgárokkal. Közösségi oldalán több mint tízezer követője van, nekik mindennap beszámol arról, mit végzett a hivatalban, kivel találkozott, mire jutott. Létrehoztak öt olyan e-mail címet, ahol a helyiek ötleteiket, javaslataikat és problémáikat felvethetik.

– Én a munkát szolgálatnak tekintem, engem az ózdi emberek „fizetnek”, nekik dolgozom. Ha beérkezik egy panasz, azt két héten belül kivizsgáljuk, megoldjuk, és az elvégzett munkáról fényképes jelentést küldünk vissza a helyi lakosnak. Ehhez kellett egy kis szemléletváltás a hivatalban: amikor idekerültem, ilyen esetben az volt a kulcsmondat, hogy az ügy „folyamatban van”. Most az, hogy „készen van”.

Janiczak Dávid elismeri: munkájában az „érpataki modell” elvrendszere vezeti, vagyis a helyi társadalmat „építőkre” és „rombolókra” osztja: az előbbi csoport tagjait támogatja, utóbbiakat bünteti. – A rend irányába kell elmozdulni, ennek híján nem jönnek a városba befektetők, s nem lesznek munkalehetőségek sem – mondja.

A befektetők egyelőre nem tolongnak Ózdon, bár a város vezetője ezt azzal indokolja, hogy fél év alatt senki nem képes csodát tenni. Mindenesetre nemrég elkészítettek egy ózdi „kiajánló brosúrát” kifejezetten a vállalkozások érdeklődésének felkeltésére. Abban bíznak, hogy Ózd is egyike lesz annak a kilenc kiválasztott városnak, ahol az állam új börtönt épít majd: ez 250 embernek adna munkát. Felsőoktatási intézményt is álmodnak Ózdra: a gödöllői egyetemmel tárgyalnak egy kihelyezett kar elindításáról, ez is felpezsdítené a munkaerőpiacot.

Egyelőre azonban a közmunka a legelterjedtebb a városban: ezerháromszáz ember dolgozik a programban. A napokban meglehetős felzúdulást váltott ki a hír, hogy a polgármester javaslatára rejtett kamerás szemüvegeket, valamint kézi hang- és képrögzítőket szereztek be, amelyekkel a közmunkások „munkamorálját” ellenőrzik. Utóbbiak zsarolásnak értékelték, miszerint a munkaszerződésüket csak úgy kötik meg, ha elfogadják, hogy munka közben felvétel készülhet róluk.

Janiczak szerint azonban e passzus aláírása nem feltétele a munkába állásnak. Ők a közmunkát ellenőrzik majd, és nem a közmunkásokat, amennyiben az adatvédelmi biztos jóváhagyja a szabályzatot, de jelenleg egy kamera sincs még használatban. A polgármester szerint a munka megfigyelése a multinacionális cégeknél is gyakorlat, nem érti, miért kellene a közmunkásokkal kivételt tenni. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos szerint viszont jogellenes a közmunkások „bekamerázása”, ami akár tízmilliós büntetést is vonhat maga után.