- Igen, valóban semmivel sem tartunk előrébb, mint az öt évvel ezelőtti katasztrófa bekövetkezte után vagy egy esztendővel ezelőtt. Folyik ugyan bizonyos bírósági eljárás, tizenegy vádlott is van, de különböző mondvacsinált ürügyekkel mindig újraindítják az eljárást, bírót cserélnek vagy módosítanak a vádiraton. Magyarán, úgy néz ki, mintha időhúzás történne, s a folyamat végét még csak nem is sejtjük. Nem tudjuk, hogy ebből lesz-e valamikor legalább első fokú ítélet.

- A vádlottak névsora elég hosszú, de nyilván a Magyar Alumínium (MAL) Zrt. tulajdonosi, vezetői köre, nevezetesen Bakonyi Zoltán az első rendű vádlott. Bakonyi Zoltán képviseli a cégvezetői és a tulajdonosi kört a vádlottak padján, s az ő terhére rótt vádak eléggé egyértelműek.

- Személy szerint nem, de családi vonalon igen, mert az édesapja, Bakonyi Árpád nagyvállalkozó a néhai Horn Gyulával elég jó kapcsolatot ápolt. Ezért családi alapon egyértelműen baloldali politikai kötődéssel bír.

- Egyébként az első fokút ítélet kimondását elhúzódását a bírósági procedúra lassúságára és az ügy bonyolultságára fogják, de jobban megvizsgáljuk a dolgot, azt látjuk, hogy az elmúlt huszonöt esztendőben az MSZP és a Fidesz mögötti gazdasági csoportokat nem nagyon sújtották elrettentő ítéletekkel. A balhét általában elvitették valakivel.

- Igen, valóban lassú a bírósági eljárások procedúrája, ám ha valaki valamilyen kisebb szabálysértési bűncselekményt követ el, akkor elég hamar lesújt a törvény szigora. Persze az elmúlt évtizedek tanúsága szerint itt is érvényes a mondás, miszerint lopni és bűnözni csak nagyban érdemes. Általában azok ússzák meg, akik mindezt nagyban művelik. Másrészt meg, ha valóban a bíróság lassúsága az oka az első fokú ítélet elmaradásának, elhúzódásának, akkor ez az igazságügyi reform kudarca, a kormányzat felelőssége. Az igazságügy valójában önálló hatalmi ág, de a mindenkori kormány kötelessége és felelőssége, hogy a bíróságok munkáját olyan anyagi eszközökkel és emberi erőforrással lássa el, hogy a vörösiszapárhoz hasonló, nagy horderejű ügyeket viszonylag hamar és hatékonyan meg lehessen oldani.

- Az elejétől fogva érdekesen működött a Kármentő Alap, mert a vezetője, az időközben elhunyt Lasztovicza Jenő, fideszes országgyűlési képviselővel az élén azt mondták: az emberek azért adták össze a pénzt ebbe az alapba, hogy megsegítsék belőle a kárt szenvedett családokat. Csakhogy később a kormány álláspontja megváltozásának eredményeként különböző célok megvalósítására a településeknek adták oda a pénzt, s legfőképpen a fideszes politikai kötődésű vállalkozások végezték el ezeket a beruházásokat. Némi aprópénzt azonban csorgattak a károsultaknak is, de az ő kifizetésük máig akadozik.

- Igen, valóban vannak megnyert perek. Igaz, hogy a kormány a költségvetésből elkülönített mintegy 40 millió forintot néhány jogerősen megítélt kártérítés kifizetésére. Csakhogy 2010-ben, közvetlenül a vörösiszapár bekövetkezte után Orbán Viktor miniszterelnök azt hangoztatta a Parlamentben: közérdek, hogy ne az adófizetők pénzéből legyenek ezek a kártérítések és a helyreállítás kifizetve, hanem a MAL Zrt. és a mögötte álló milliárdos magánszemélyek vagyonából. Ez azonban azóta sem történt meg, mert a magánszemélyek vagyona teljesen érintetlen maradt, míg a manapság felszámolás alatt álló MAL Zrt.-ből gyakorlatilag minden mozdítható vagyont kivittek. A felszámolás alatti MAL Zrt.-ből így aztán a károsultaknak semmi nem fog jutni, maradni.

- A tulajdonosi körből mindössze egy személyt vontak büntető eljárás alá, a már említett Bakonyi Zoltánt, akinek mostanra zárolták ugyan a magánvagyonát, de a katasztrófa óta a zárolásig évek teltek el. Azon kívül más tulajdonosai is vannak ennek a cégnek, akik közül többen Magyarország száz leggazdagabb személyei közé tartoznak. Nyilván való, hogy a vagyont az elmúlt esztendők folyamán ki lehetett menekíteni, el lehetett tüntetni úgy, hogy abból ma már képtelenség bármit is lefoglalni vagy kártérítéseket kifizetni. A kései vagyonzárolás már csak eső után köpönyeg.

- Először is, a katasztrófának közvetlenül tíz halálos áldozata van. A kolontári polgármester beszámolója szerint közvetlenül a vörösiszap-katasztrófa utáni hónapokban, illetve a rá következő esztendőben a településen háromszor annyian haltak meg, mint egy átlagos évben. Főleg az idős emberek szenvedtek olyan lelki traumát, amit már nem voltak képesek kiheverni, s mindez nyilván meggyorsította az egyébként más okokból bekövetkezett halálukat. Mondhatjuk, hogy a később bekövetkezett haláleseteket is beleszámítva több tucat halálos áldozata van a katasztrófának. Ezen kívül a maró lúgtól több százan testi, fizikai sérüléseket szenvedtek. Több száz család anyagi károkat szenvedett, hiszen kétszáz fölötti a száma azoknak az ingatlanoknak, amelyeket Kolontáron és Devecserben el kellett bontani. A lakóingatlanukat elveszített személyek egy része kapott új lakást az úgynevezett Makovecz lakóparkban, de az ingóságaikért és a nem vagyoni kárukért a mai nem napig nem felelt senki, vagy ha vannak is jogerős bírósági ítéletek, nem nagyon tudták kin behajtani. A legelején kaptak ugyan a kormánytól csekély összegű azonnali kártérítést, de ezt nem az adófizetők számlájára kellett volna rendezni.

- A lakóparkot nem az alap finanszírozta, hanem halála előtt Makovecz Imre, az építőművész egyik utolsó terveként állami költségvetési forrásból épült meg. A károkozó cég tehát itt sem vette ki részét a kiadásokból.

- Az említett három településen, Kolontáron, Devecserben és Somlóvásárhelyen történtek személyi sérülések, halálesetek, megkárosodtak ingatlanok, de ez nem jelenti azt, hogy másutt ne keletkezett volna anyagi kár. A hivatalos adatok szerint 2010-ben összesen 1017 hektárnyi területet öntött el a vörösiszap, s ebbe természetesen beletartoznak egészen a Rába folyóig a Marcal-menti, így a bobai termőföldek és legelők is, amelyeknek csak egy részét kármentesítették. Egy részükre kártérítést fizettek, ami elég érdekesen történt, mert korábban az állam elég magas áron kisajátította ezeket a termőföldeket. Később már fizetett az állam kártérítéseket, valamilyen oknál fogva ebben az esetben is különböző összegeket állapítottak meg. A Marcal-menti károsult településeken lakók elmondása szerint, aki kicsit közelebb van a Fideszhez, az magasabb árat vagy hektáronként magasabb kártérítési összeget kapott a termőföldjéért, mint az, akinek nincs ilyen kötődése. Ezt az ügyet is ki kellene vizsgálni. A Jobbik politikusaként annak idején az általam elnökölt vörösiszapár körülményeit kivizsgáló parlamenti bizottságban kezdeményeztem azt, hogy kicsit nézzünk utána a kármentesítés során elköltött állami pénzeknek is, de a Fidesz ezt akkor nem támogatta, az elképzelést többségi szavazással levette a napirendről. Egy külön bizottságot kellett volna létrehozni a kármentés során elköltött állami pénzek elköltésének kivizsgálására, amit a Fidesz szintén nem támogatott, de nyilván ők tudják azt, hogy miért ellenezték. Forint milliárdok tűntek el kézen-közön a kármentesítés és a helyreállítási munkálatok folyamán. Egyes becslések szerint száz milliárd forintra rúg a teljes helyreállítási költség.

- Igen. 2010 óta többször is fölszólaltunk ebben az ügyben. Az előző ciklusban a Parlamentben rajtam kívül még az időközben Devecser polgármesterévé választott Ferenczi Gábor képviselőtársam is többször napirendre tűzte a Magyar Kármentő Alap működésével, a lakosok kártérítésével kapcsolatos visszásságokat. Legutóbb pedig sajtótájékoztatón, illetve parlamenti kérdés keretében foglalkoztam a termőföldekkel, de a kormánypárti képviselők részéről, akárcsak a múltban a vörösiszappal kapcsolatos felvetéseimre, ezúttal csak mellébeszélés volt a válasz.

(Az interjú a Kapu című folyóirat legutóbbi számában látott napvilágot.)