Nem ismerem személyesen Budaházy Györgyöt. Nem tudhatom, mit tett, mit nem, ezzel igazából csak ő van tisztában. Én is csak azokból az információkból gazdálkodhatok, ha ezt az ügyet végig akarom gondolni, amiket a büntetőügyével összefüggésben nyilvánosan megismerhettünk. Azt tudjuk, hogy mivel vádolják: valakik megvertek egy vascsővel egy politikai szereplőt, megrongáltak pártirodákat, robbantottak egy miniszter házánál, kár ért egy buzibárt meg egy jegyirodát. Nagyjából ennyi. Egy ember megsérült, keletkezett egy-két millió forint kár. Budaházy György és társai ezekért a cselekményekért több mint 100 év fegyházat kaptak első fokon, az elsőrendű vádlott egymaga 13 évet, minden kedvezményből kizárva, a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül.
Mindez számomra azért is bír érdekes és tanulságos üzenetértékkel, mert 2002-ben édesapámat egy szórakozóhelyen történt szóváltást követően meggyilkolták. Egy vendég segítségére sietett, ez okozta a vesztét. Vélt sérelmét követően a gyilkos hazasétált, kést vett magához, visszament, és szíven szúrta az édesapámat.
A tárgyaláson több barátommal jelen voltunk, ez az „ember” azzal védekezett, hogy megijedt apám méreteitől és azért használt fegyvert. Tehát még egyszer, emlékeztetőül: hazasétált, és ijedtében nem otthon maradt, félve attól, hogy életerős apám esetleg tesz vele valamit, hanem így, „ijedtében” visszament, és elvette az életét.
7,5 évet, azaz – kiírom betűvel is – hét és fél év szabadságvesztést kapott…
Nem ismerem Budaházy Györgyöt, és azt hiszem, igazából nem is lényeges, elkövette-e, amivel vádolják.
Mert részemről ez a rövid, de az emberek általános igazságérzete szempontjából fontos kérdés az igazán lényeges: 13 év – 7,5 év, jól van ez így?
(A teljes cikket elolvashatja a Barikád e heti számában.)
