1951 nyarán Békéssámsonon négy fiatalember úgy érezte, valamit tenniük kell, nem nézhetik tétlenül, hogy mennyire tűrhetetlen a falusi emberek, de általában a magyarok helyzete. Év végére már húszan voltak.

A szovjet filmekből vették az ötletet, hogy röpcédulákat gyártsanak, és illegálisan terjesszék azokat.

A röplapokhoz szükséges kellékeket segítőktől kapták, így aztán többen tudtak az illegális tevékenységükről, de senki nem árulta el őket. Eleinte tustollal írták a szövegeket, és rajzszöggel szögezték ki a röplapokat a villanykarókra, kapukra, de ez nem volt túl hatékony. Később saját maguk készítettek egy egyszerű stencilgépet, amivel egy éjszaka alatt már akár ezer darab röpcédulát is le tudtak gyártani.

Általában aktuális eseményekhez, alkalmakhoz készítettek röplapokat, és heti vásárokon, vasútállomások várótermeiben, városokban terjesztették, még Budapestre is vittek belőle.

Arany Tóth Ferenc, az ellenálló csoport utolsó élő tagja a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában elmondta: 1955. március 15. és 19. között tartóztatták le őket. Húsz embert állítottak bíróság elé, egy kivételével paraszt származásúak voltak, a legidősebb közülük 23 éves volt.

Azonnal Budapestre, az ÁVH vizsgálati főosztályára vitték őket, és július elsején már tárgyalták az ügyüket, másnap pedig ítéletet hirdettek. Az első- és másodrendű vádlottat halálra ítélték, a többi vádlott pedig összesen 186 évet kapott. A halálos ítéleteket végül nem hajtották végre, mert Eisenhower amerikai elnök és Hruscsov szovjet főtitkár megegyezett, hogy politikai okokból nem végeznek ki senkit.

Arany Tóth Ferencet 12 évre ítélték, amelyből 2 év 3 hónapot kellett letöltenie.

(Kossuth Rádió)