A magam részéről szeretném leszögezni, hogy bár nem kételkedem Andreas Knapp atya jó szándékában, mégis attól tartok, hogy álmokat kerget, amikor azt hiszi, hogy oktatással rá lehet venni a muszlimokat, hogy fogadják el és tartsák tiszteletben az európai szellemiségű vallásszabadságot. Allah a Koránban, Mohamed próféta, minden muszlim példaképe pedig a hadiszokban megparancsolja, hogy a muszlimoknak csak addig kell megjátszaniuk a békülékenyt, ameddig gyengék, és eközben azon kell dolgozniuk, hogy erőfölényre tegyenek szert. Amikor ez sikerült nekik, akkor le kell igázniuk vagy kardélre kell hányniuk a nem muszlimokat. Ezenkívül Allah parancsa és Mohamed tanítása, hogy az iszlámot elhagyókat meg kell ölni.

Akinek németül vagy angolul beszélő családtagja vagy ismerőse van, legalul, a Forrásnál találja a német nyelvű cikket, valamint egy összefoglaló jellegű angol nyelvű cikket. Aki csak magyarul beszél, annak íme a német nyelvű cikk fordítása:

Menekültek Lipcsében
Muszlimok csoportosan keménykednek keresztényekkel
Josefine Janert cikke

Andreas Knapp atya Lipcsében minden valláshoz tartozó menekülttel dolgozik. Mégis állandóan olyan problémákba ütközik, amilyen problémáik éppenséggel a Közel-Keletről való keresztény menekülteknek vannak itt – a muszlim menekülttársak általi mobbing [csoportos keménykedés; a csőcselék terrorja – a ford.] okán.

Andreas Knapp: „Szia!”

Nő: „Egy kérdés…”

Andreas Knapp: „Tehát mit kerestek? Ó! Ez aztán nagyon rossz. Mentességre van szükségetek. A rádió-előfizetési díj alóli mentességre. El kell mennetek a Jobcenterbe…”

Szerda délután a lipcsei Grünau panelháznegyedben: Andreas Knapp azt a levelet szemléli, amit egy felindult nő tart elé. Az 58 éves pap gyakran találkozik olyan emberekkel, akik spontán módon segítséget kérnek tőle. Knapp a szomszédokkal és a katolikus diákközösség tagjaival egy kezdeményezést alapított. Díjazás nélkül foglalkoznak menekültekkel, függetlenül attól, hogy milyen a vallásuk. A gyerekeket a házi feladatnál, és azok szüleit a mindennapi dolgoknál segítik.

Főfoglalkozásként a katolikus pap lelkipásztor egy börtönben. A Jézus Kistestvérei rendközösségéhez tartozik, ami a francia Charles de Foucauld eszméire hivatkozik. Az 1956-ban alapított rend szabályaihoz tartozik, hogy a papok szükséget szenvedők közelében élnek. Andreas Knapp 2005-ben költözött három testvértársával Lipcse-Grünauba.

„És aztán már egy olyan negyedbe akartunk menni, ami nem éppen nagyon előkelő, mert szívesen vagyunk olyan emberek mellett, akiket egy kissé a peremre szorítanak, akiknek nincs jó hírük. Jó két évvel ezelőtt itt egyre több menekült ember bukkant fel. A negyedünkben itt relatíve sok üresen álló lakhely van. Így esett, hogy aztán a Közel-Keletről való menekültek is Grünauba költöztek.”

A többségük muszlim. Némely menekült azonban a keresztény kisebbséghez tartozik, akik olyan országokban, mint Szíria és Irak, évszázadok óta vannak. A legtöbb muszlim és keresztény Lipcsében békésen él együtt, meséli Andreas Knapp. Néha mégis feszültségekhez vezet a dolog.

„Igen, itt, a városnegyedünkben lévő egy iskolában voltak problémák. Ott éppen keresztény és muszlim gyerekek, akik relatíve újak voltak Németországban, voltak integrációs osztályokban. A muszlim gyerekek egy keresztény fiút éppenséggel mindig gúnyoltak. Neki egy kereszt lógott a nyakában. Valószínűleg éppen a hazájukból tanulták el a tiszteletlenséget, talán még a keresztényekkel szembeni gyűlöletet is. A fiú beszélt a tanárával, de a tanár aztán nem avatkozott be, és aztán mi találtunk megoldást, hogy a fiú iskolát váltott.”

A család megbízásából Andreas Knapp is beszélt a tanárral a csoportos keménykedésről. Nyomasztja, hogy nem találtak más utat, mint a gyereket az iskolából kivenni. Amellett teszi le a garast, hogy az összes új jövevény számára a mi vallásszabadsággal kapcsolatos elképzeléseinket közvetítsék:

„Merthogy mégis az a lényeg, hogy az emberek megtanulják, hogy az ember az ilyen konfliktusokat párbeszédben rendezi. És ott is fontos, hogy az ember egymással beszél, és azt is mondja: a vallás, az az egyén döntése, azt az embernek tiszteletben kell tartania, és ott az embernek valakit nem szabad amiatt elutasítania vagy vele szemben keménykednie, mert ő más döntést hozott.”

A keresztény menekültektől tud Andreas Knapp arról az intoleranciáról, amit vallási kisebbségekkel szemben a Közel-Keleten sok helyütt kimutatnak. Ezen benyomás megerősítésére talált 2015 őszén, Irakba való utazása alatt. 1990-ben Irakban 1,4 millió keresztény élt. 2010-ben az ENSZ becslése szerint félmillió volt. Időközben még többen elmenekültek. Az Iszlám Állam és más radikálisok terrorizálják a keresztényeket, és ebben sok muszlim szomszéd velük vesz részt, vagy félrenéz. Knapp iraki élményei egy könyvbe sűrűsödtek össze. A címe: „Az utolsó keresztények”:

„Az utolsó keresztények, akik még arámiul beszélnek, Jézus anyanyelvén. 2003, az amerikaiak és a britek bemenetele óta a keresztényeket ott, a helyszínen egyfajta kollektív bűnösség alá vették. Az iszlámban a kezdetek óta a vallás és a politika nagyon átszövi egymást. És sok iraki szemléletében az amerikai és az angol állam éppenséggel keresztény állam. És most hazai keresztények is vannak. És őket aztán azzal gyanúsítják meg: igen, ezek bizony szintén keresztények, ők az amerikaiak kollaboránsai, és rajtuk állunk bosszút.”

Ma Andreas Knapp Lipcse-Grünauban egy Szíriából való családot látogat meg. A házaspár – egy lakatos és egy titkárnő – két gyerekkel 2013-ban, sok kitérő után érkezett Németországba.

Andreas Knapp: „Szia! Nahát, hiszen neked új frizurád van! Szép!”

Nő: „Köszönöm.”

A nappaliban lóg egy Jézus-kép és egy kereszt, áll egy Mária-figura. Az apa még munkában van – csomagolóként dolgozik a futószalagnál. A munkakeresésnél Andreas Knapp támogatta. A nő tört németséggel beszél. A tizenegy éves lány és a tizenhárom éves fiú jól meg tudják értetni magukat. A fiú elmeséli, hogy egy szászországi menekültszálláson mit élt meg:

„Hát sok gyerek volt ott, akik mind muszlimok voltak. És én voltam az egyetlen keresztény. Amikor azokhoz megyek és azt mondom: engedjetek már focizni, azt mondták: nem, te keresztény vagy! Azután sértegetnek, mert disznóhúst eszek. És aztán volt pár verekedés is közöttünk, mert én keresztény vagyok, és ők megfenyegettek, meg ilyesmi. Lipcsében is, a régi iskolámban, ott némely gyerek sértegetett, mert keresztény vagyok.”

Akárcsak a másik menekültfiúnál, akiről Andreas Knapp mesélt, nem találtak más megoldást, mint a gyereket egy másik iskolába áthelyezni. Ott jól megy a sora. Az anyja ennek ellenére aggódik.

„Most is fél (a fiam), mert sok muszlim, és sok muszlim mondja: keresztény – probléma! Most is probléma. Én és a gyerekeim félelemben (vagyunk).”

Andreas Knapp a nő felindultságát arra is vezeti vissza, hogy a család a háború és a menekülés által traumatizálódott:

„Ezek nagyon mély sebek, és természetesen ott van a félelem, hogy az megismétlődhet. Amíg az ember megtanulja, hogy különböző vallások egymást kölcsönösen tisztelni tudják, az egy hosszú tanulási folyamat lesz társadalmunkban.”

Hidra - Kuruc.info

Religionen | Beitrag vom 27.11.2016
Flüchtlinge in Leipzig
Muslime mobben Christen
von Josefine Janert
http://www.deutschlandradiokultur.de/fluechtlinge-in-leipzig-muslime-mobben-christen.1278.de.html?dram:article_id=372480

Priest: Muslim Migrants Ruthlessly Bully Christian Kids
by Chris Tomlinson 29 Nov 2016
http://www.breitbart.com/london/2016/11/29/muslim-asylum-seekers-ruthlessly-bully-christian-children/

- Németországi tolmácsnő: a muszlim "menekültek" gyűlölik a keresztényeket, és megkísérlik túlszaporodni őket

- Undorító disznóhúsevők, akik, ha eltűnnének, senkinek sem hiányoznának - "integrált" bevándorlók véleménye a németekről

Kötelező olvasmány: "Gyerekeitek Allahhoz fognak imádkozni, vagy meghalnak!"