Éles Gabriella, az NMHH műsorfigyelő osztályának osztályvezetője a Kossuth Rádió Napközben című műsorában elmondta: az ellenőrzés a reklámokra irányult, ezek keretében került a látótérbe két műsorszolgáltató nyolc olyan műsora, mely ezt az interaktív jósszolgáltatást preferálta. A vizsgálat alatt a 360 percnyi műsort lekódolták, és ezekből a szövegek áttanulmányozása után tették meg megállapításaikat.

Azt vélelmezték a vizsgálat lezárta után, hogy a látottak és a hallottak a szerencsejáték-törvény, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen magatartást tiltó törvény és a reklámtörvény egyes előírásait sértették. Emiatt az eljárás, ami a feltárt hibák alapján indulhat a médiaszolgáltatások és a formátum gazdája ellen, már nem az NMHH hatásköre, ezért elküldték a vizsgálati anyagot a GVH-nak, a NAV-nak és az NFH-nak- mondta Éles Gabriella. Hozzátette: bíznak benne, hogy a formátumgazda változtat a műsorok tartalmán, talán önkorlátozó elképzelésből vezérelve.

Éles Gabriella azt is mondta: ezekben a műsorokban próbálnak áltudományos hátteret tudatni a nézőkkel, ilyenek például a bolygók misztikus együttállása, a titkos tanok társaságának elképzelései és utasításai szerinti megnyilvánulása – ezzel mintegy hihetőbbé igyekeznek tenni azt, amit műsoronként egy órán keresztül folytatnak.

Az elemzés szerint az ilyen műsorok nézői főleg 60 év feletti alacsony iskolai végzettségű, szerény, vagy kifejezetten rossz anyagi körülmények között élők, elsősorban Észak-Magyarország, Dél-nyugat Magyarország területéről. Utolsó fillérjeiket is elköltik a telefonra a nagy nyeremény reményében.

Egy forgatókönyv jellemezte mindhárom műsort: az ún. alapszolgáltatás rontás- és átoklevételt jelentett, a betelefonáló dolga annyi volt, hogy az 508 forint plusz áfáért bediktálhatta nevét, életkorát, születési évét és szeme színét, ezen adatok felkerültek egy papírcetlire, amit aztán a stúdióban ülő vátesz gyertyaláng felett "megszentelt", és elégetett, ezzel úgymond levette az átkokat a betelefonálóról, vagy annak családtagjáról.

Egy ilyen kontaktus gyakorlatilag a fél percet sem érte el, nem volt mód arra, hogy a telefonáló kérdést tegyen fel, tájékozódhasson a saját életét befolyásoló kérdéssel kapcsolatban – mondta Éles Gabriella.

Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató a műsorban arról beszélt, hogy a magyar néphagyományban nem voltak jósok. Jóslás viszont volt, amelyek tapasztalatokon alapultak, elsősorban az időjárás vonatkozásában. Gyakran rigmusokba foglalták ezeket.

Alapvetően megkülönbözteti a mai gondolkodástól a hagyományos gondolkodást, hogy az emberek közösségben éltek. Az egyén csak a közösségben létezett, így előfordult például házassági jóslás – például Luca-napkor betettek a vízbe gyümölcságat, és ha karácsonyra kizöldült, akkor az a lány közeli férjhezmenetelét jelentette.

Jellemző volt továbbá a közös gombócfőzés is: beletettek fiúneveket, és aki amilyen nevet kapott a gombócban, azt vélelmezhette, hogy így nevezik majd leendő férjét.

A megélhetés miatt, a természetközelben lévő ember számára ez egy fontos segítség, támasz volt, hiszen nem is ismerték például a csillagképeket – hozott példát hozzá a néprajzkutató.

(Kossuth Rádió nyomán)