Jakarta évekig halogatta a süllyedő talaj problémáját, de 2007-ben utolérte a fővárost a katasztrófa: a menetrend szerinti dagály óriási árvizet okozott, 76 ember életét vesztette, és közel 600 ezren otthon nélkül maradtak.

A földcsuszamlásban az a legveszélyesebb, hogy szinte észrevehetetlen. Hihetetlenül hosszú lefolyású folyamat, és általában nem érinti a lakóterületeket. De egy 2013-as világbanki jelentés arra figyelmeztet, hogy 2050-ig a tengerszint emelkedése és a süllyedő föld párosítása gigantikus anyagi terheket ró a legtöbb tengerparti nagyvárosra. Mégpedig globális szinten.

A NASA és az Európai Űrügynökség februári adatai már azt mutatják, hogy a kaliforniai vízvezetékhálózat 715 kilométere több mint fél métert süllyedt az elmúlt három év alatt. De az csak akkor tűnt fel a hatóságoknak, mikor a vezeték végén található Oroville-gát árvízzel fenyegette a több százezres lakosságot. Arról ugyanakkor kevesen beszéltek, hogy ez egyáltalán nem különleges, sőt: csoda, hogy eddig nem történt újabb katasztrófa.

A süllyedésnek természetesen számos okai lehetnek, mesterségesek és természetesek egyaránt. A probléma a nagyvárosokig vezethető vissza, ugyanis az urbanizáció megváltoztatta a városok ellátórendszerének követelményeit. A talajvizet kiszipolyozzuk a földből, ezért a föld összerogy a saját súlya alatt.

Amerikában az arányos újratöltés nélküli talajvíz-kitermelés a süllyedés 80 százalékáért felelős. Kínában több mint 50 város süllyedt meg a figyelmetlen szivattyúzás miatt. A felhőkarcolók is óriási nyomást helyeznek az alattuk fekvő talajra, a sanghaji felszíni süllyedések egyharmadáért csak ezeket a monstrumokat okolhatjuk.

De a természetes okokról sem szabad elfeledkezni. Sok várost építettek folyók deltájánál, ahol az üledékes alapkőzet folyamatosan morzsolódik, ugyanakkor olyan lassan fogy a talaj, hogy a csökkenés észrevehetetlen. Hajdanán ezt a morzsolódást a folyók által kihordott iszap egyensúlyozta. Ma viszont az iszapmennyiség beleütközik a gátakba, bányászati célra használják fel azt, vagy egyszerűen kikotorják a folyókból, hogy biztonságos hajózási útvonalat biztosítsanak.

A klímaváltozással ellentétben ez a probléma nem globális, hanem városokban elterjedt hibák sorozatának végterméke. Ráadásul könnyedén megoldható.

Gilles Erkens, egy holland geológus is arra hívja fel a figyelmet, hogy szinte minden a talajvízen múlik. Elmondása szerint a ’60-as években Tokió úgy döntött, hogy szabályozza a talajvíz kiszipolyozását, ezzel véget vetettek a visszatérő földcsuszamlásoknak.

Bangkok városa egy hatalmas mocsárra épült, és a 21. század elején évente 5 centit süllyedt. A városvezetés közbelépett, így a főváros lassan kezd helyreállni. Jakarta még tartja az évi 7,5 centis süllyedést, ami újabb katasztrófához fog vezetni. Egyes területek évente 25 centit is süllyednek, ami egy emberélet alatt is elképzelhetetlen pusztítással járhat.

A krízishelyzet legsúlyosabb fázisában mégsem a megelőzést választották, hanem tüneti kezelést. Újabban egy hatalmas, 24 méter magas tengerparti falat akarnak építeni, amely 40 kilométer hosszú védelmet kölcsönözne a városnak.

Velencét viszont olyan puha talajra építették , hogy szinte bármit csinál a vezetőség, elkerülhetetlen a süllyedés. Ők már csak egyetlen dolgot tehetnek: a lehető legtovább kell húzni a folyamatot, könnyebb építőanyagra kell váltaniuk, ki kell tiltani a nehéz tehergépjárműveket a városból. Valóra válthatják a több mint egy évtizedes tervüket a tengeri kapuk megvalósításáról, melyek gátként szolgálnának a dagály időszakában.

Mikor politikai szinten vitatják meg a süllyedő városok problémakörét, a legtöbb esetben rövid távú megoldásokat keresnek, nem akarnak eget verő kiadásokba bocsátkozni.

De sok egymás utáni tétlen vezetés mellett a süllyedő városok már nem csupán problémát jelentenek, de életveszélyessé is válhatnak. A föld alatti csővezetékek veszélyes nyomásnak vannak kitéve, emiatt a víz és az iszap a talaj mentén köt ki. Ez a szennyvíztisztító rendszer és a közlekedés zavartalan működését is megnehezíti, nem beszélve a hidraulikus infrastruktúráról, a zsiliprendszerről.

Mi lehet a megoldást? Pár száz millió embernek félre kell állnia az útból, hogy munkások tömege megpróbálja helyrehozni a láthatatlan problémát? Ez kissé bonyolultnak tűnhet. Ráadásul a földcsuszamlás nemcsak drága, de kevésbé felkapott téma, ezért nem igazán jelenik meg a közéletben.

(Híradó - The Economist)