1989-ig illő, sőt kötelező volt megemlékezni február 23-án a dicsőséges felszabadító Vörös Hadseregről, mely a - kollaboráns magyarországi kommunista ideológia szerint - "békét és szabadságot"  hozta el a magyar népnek.
A valóság azonban ennél szörnyűbb volt, részletek mára ismertté váltak. Érthetetlen módon a magát nemzetinek hazudó jelenlegi kormány ismét az akkori megszállókat dicsőíti, ezzel tudathasadásos állapotot idéz elő. Szobrot avatnak a "béke angyalainak", Filotás dandártábornok megemlékező beszédében felszabadulásként állítja be a szovjet megszállást. 
Emlékeztetőül: Felszabadulásról hazudozik, és a szovjethez átálltakat magasztalja a honvédség dandártábornoka
Beszédét ezzel a mondattal zárta: 
„Az esküjükhöz hű, hősi halált halt magyar honvédekre emlékezünk ma, akik lelkiismeretükre hallgatva nem voltak hajlandóak a hitleri parancsnak tovább megfelelni”.
Kikerestem a Magyar Királyi Honvédség esküszövegét, ezt találtam: 
"Ünnepélyesen esküszünk, hogy Magyarország törvényesen megválasztott kormányzója iránt hűséggel és engedelmességgel viseltetünk, ha kell, életünk és vérünk feláldozásával is vitézül és férfiasan harcolunk."
Értelmezésem szerint az eskü szövege nem engedi meg a részvételt a Vörös Hadsereg oldalán. Horthy átállási kísérlete nem sikerült, tehát a németekkel való szövetség akarva-akaratlanul érvényben maradt. 
Visszatérve a jelenbe, én sem maradhatok le a hozsannázásban. Ezekkel a képekkel köszöntöm a "béke angyalait”:



(A képeket a világhálón találtam.)
Aki viszont a mai napon egy valós eseményeken alapuló, magyar vonatkozású filmmel szeretne "ünnepelni", annak is tudok kedveskedni, Sára Sándor művét ajánlom:
Gerd Wiesler