Az „Ecce homo” (Íme, az ember!) bibliai kifejezés Magyarországon általánosságban ismert a Szentírásból, vagy Munkácsy Mihály híres festményéről. Szent János evangéliumában olvasható, hogy nagycsütörtök éjjelén, a Kidron patakon túl, az Olajfák hegyének aljában lefogott Jézust nagypénteken a Templom-hegy szélében levő helyhatóságon Pilátus a nép dühének lecsillapítására megostoroztatta, a katonák töviskoszorút tettek a fejére és bíbor színű köntöst adtak rá. Pilátus az őrjöngő tömeg előtt kijelentette, hogy ő egyáltalán nem találja bűnösnek Jézust, majd rámutatott: „Íme, az ember!” Az evangélium azt nem írja le, hogy a helyhatóságon belül pontosan hol hangzottak el ezek a latin szavak, ám a helybeli és az Európából érkező keresztény zarándokok a középkorban elkezdték mutogatni, beszámolóikban leírni a Keresztút II. és III. stációja között az út fölött átívelő boltívet, mint azt a helyet, ahonnan Pilátus szavai elhangzottak.
 Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt (részlet) |
A XIX. században elvégzett ásatások folyamán bebizonyosodott, hogy a Biblia által nem említett, a Via Dolorosa (Keresztút, Fájdalmas út) fölött átívelő Ecce homo-boltív Jézus megfeszítésének idejétől jó száz esztendővel később, Hadrianus császár uralkodásának idején épült, ám a népi vallásos hit erejének köszönhetően a zarándokok és a szentföldi keresztények ma is nagy becsben tartják. Kissé ellentmond annak a népi hitnek az állítás, miszerint az Ecce homo-boltívbe beépített két nagyobb kő egyikén Jézus, a másikon pedig Pilátus állt az „Íme, az ember!” szavak elhangzásakor. A XVI. század eleje óta pedig úgy hitték, hogy a Keresztút fölötti boltív Pilátus palotájának a részét képezte, s a prokurátor Jézust tulajdonképpen erről a magaslati pontról mutatta be a népnek.
 Az Ecce homo-boltív 1856-ban |
A rómaiak minden általuk meghódított nevezetesebb városban építettek a hatalmukat jelképező diadalíveket, győzelmi kapukat, vagy csak egyszerűen városkapukat, amelyek azért egyben a hatalmukat is hirdették a legyőzötteknek. Ezeknek a kapuknak a közös jellemzője az volt, hogy középütt egy nagyobb nyíláson, kapubejárón, míg jobbról és balról egy-egy kisebb kapunyíláson keresztül közlekedtek a városlakók. Jeruzsálemben a rómaiak négy ilyen kaput is építettek, mégpedig a zsidó Bar-Kochba-féle lázadás Kr. u. 135-ben történt leverése után, amikor Jeruzsálemben Aelia Capitolina néven egy új várost létesítettek. A négy kapu egyike a manapság Ecce homo-boltívnek nevezett építmény. A város különböző pontjain fölállított négy kapu közül azt Ecce homo-kapuból maradt fönn a legtöbb építőelem, s később tévesen, az evangéliumok által alá nem támasztva ez a kapu vált Krisztus szenvedéstörténetének egyik legnevezetesebb helyévé, tárgyi emlékévé.
 A kapu középső és északi boltíve Pierotti ásatása idején, 1864-ben |
A Megváltó kereszthalála után egy évszázaddal, a Kr. u. II. században állították a rómaiak ezt kaput, amely tulajdonképpen a Templom-hegyhez közeli piactér be- és kijárata volt, ám egyben Róma hatalmát is hirdette, amiképpen ezt bizonyítják a kapuépítmény oldalában kialakított, isten- és császárszobrok helyéül szolgáló fali fülkék. A később Ecce homonak, vagy a XIX. század 40-es éveitől Pilátus-boltívnek is nevezett kapu középső, legnagyobb nyílásának boltíve és a tőle északra levő egyik kisebb, manapság a Sion nővérek templomába beépített kisebb kapunyílás boltíve jó állapotban maradt fenn az utókorra.
 Az Ecce homo-boltív Pierotti 1864-es ásatása idején |
A Keresztút(Via Dolorosa) fölött szabadon maradt boltívrészlettől északra levő egyik kisebbik kapunyílást 1865-ben tehát belefoglalták a Sion nővérek zárdájának kápolnájába, s tulajdonképpen az adja a kápolna főoltárának a hátterét. A főnyílástól délre levő (pontosabban: volt) kisebbik boltív a korábban indiai muszlim zarándokok fogadójaként működött épület területére esik, ám ebből nem maradt semmi. A XIX. század második felében a Szentföldet 401 esztendeig hódoltató, ám egyre gyengülő Oszmán Birodalom már engedélyezte, hogy keresztények is ingatlan tulajdonjogra tegyenek szert Jeruzsálem óvárosának muszlim negyedében, illetve megkezdődhettek a régészeti ásatások is. Ermete Pierotti neves itáliai hadmérnök és egyben régész, több jeruzsálemi keresztény templom és kolostor építésze, megásatója és kutatója az Ecce homo kapuról megállapította, hogy az Jézus korában még nem létezett, hanem – amint fentebb már említettük – egy évszázaddal később, Hadrianus császár idejében állították a rómaiak. A Sion nővérek zárdájának és kápolnájának építése előtt a helyszínt megásató Pierotti azt is megállapította, hogy az Ecce homo kapu középső, legnagyobb nyílása 5,2 méter széles, míg a korabeli utcaszinttől mérve 7,75 méter magas volt. A két kisebb kapunyílás szélessége egyenként 2,41 méter, a magasságuk 2,5 méter volt. A háromnyílásos Ecce homo kapu teljes szélessége 18,94 méter volt.
 Az Ecce homo-boltív manapság |
Hering J. - Kuruc.info
