Ajánljuk olvasónk figyelmébe Mindszenty József néhai hercegprímásunk utolsó húsvéti szentbeszédét, amely 1975. március 30-án, a bécsi Pázmáneumban hangzott el. Megjelent a Hirdettem az Igét - Válogatott szentbeszédek és körlevelek 1944-1975 c. kötetben (295-296. o.).

Szemben áll Nagypéntek és Húsvét vasárnapja. Mindkettő a maga eseményében. Nagypénteken az emberi gonoszság látszatra – de csak látszatra – diadalmat aratott Jézus Krisztuson. A számvetés azonban rosszul sikerült a tettesek oldalán. A hamis számvetés az volt: No, elintéztük ezt a Krisztust, letöröltük az élet vonaláról, elkerült a sírba, ez az ügy is be van fejezve, be van végezve.

A Megváltóban, Jézus Krisztusban, az Isten-Emberben az embert valóban megölték, de csak egy és egy darab napra és két éjszakára. Csapásaik alatt meghalt Jézus, de legyőzötten is győz a húsvéthajnali föltámadással. Ezek a tettesek szemük tanúsága szerint elfogadták a Megváltóban, Jézus Krisztusban az embert, az emberi természetet, az emberi értelmet és az emberi akaratot. De ezzel lezárták a felsorolást. Többet nem láttak, többet nem hittek Jézus Krisztusban. Itt volt a csalódásuk, amiben nem hittek, az ő istensége emberségével húsvét hajnalán megjelent. És ha eddig örültek annak, hogy az Ember-Krisztust elintézték, most találkoztak Jézussal, az Istennel a föltámadásban, de találkozni fognak az utolsó ítéleten és azt megelőzőleg az egyéni ítéleten, – hacsak meg nem tértek. Ők elfelejtették azt, hogy Jézus hangsúlyozottan rámutatott az ő istenségére a hároméves működése alatt. Ő mondotta, hogy az Atya küldötte és ez az ő Atyja és a Megváltásnak csak isteni érdemmel van értelme, az ember kell a szenvedéshez, mert Isten nem szenved, de a végtelen érdem a megváltáshoz csak az Istentől jöhet. Ezt is mondotta az Üdvözítő: „Ha nekem nem hisztek, higgyetek a cselekedeteknek!” Mik ezek a cselekedetek? Az Evangélium. Két-három esztendőnek a tanítása és a tettei. Ott vannak benne azok az oktatások, amiket fönn a hegyen és lenn a síkon adott az apostoloknak és az őt kereső lelkeknek. Ott van az a sok gyógyítás. Az Evangélium, így alig 200 szokványos oldal és több mint 100 csoda van benne az Úr Jézus oldalán. Ilyen például [hogy] 4-5000 embert két különböző alkalommal jól tartott a pusztában, mert meg is érdemelték, de rá is szorultak erre a jótéteményre, a csodálatos kenyérszaporítással. Azután ott volt három halottnak a feltámasztása – csak ennyit sorol fel az Evangélium – Lázárnak, Jairus leányának és a naimi ifjúnak. A három föltámasztás után a saját föltámadása az orom és ezekből kellett tanulnia és hinnie az emberi nemnek. A tettesek nem hittek. Kevés akadt közöttük, aki Istenhez tért.

Mi azonban fölindítjuk a hitet ma, Húsvét reggelén. Hiszünk Jézus Krisztusban, nemcsak az emberben, de hiszünk az Istenben is, hiszen ez a személy isteni és nem csak emberi személy. És mi hiszünk abban is, hogy ahogy ő föltámadott, mi is az Ő ígérete szerint föl fogunk támadni.

Istenem, mi áll előttünk! Itt van ez a zenebonavilág körülöttünk, és az a szellem, amelyik Nagypénteken diadalmas volt, most megint mintha diadalmaskodnék. Minekünk egy fogódzónk van, az értünk szeretetből meghalt, Húsvét hajnalán diadalmasan föltámadt Jézus Krisztus, és mi az ő föltámadásához kapcsoljuk Szent Pálnak a levele értelmében a mi testünk föltámadását. Legyen ezzel a megveszekedett világgal akármi, egy lelkünk van, azt a lelket mentsük meg és ezen a megmentésen dolgozzunk minden egyes napon kivétel nélkül: munkában, imádságban, egyedül és emberek között. Ez a föltámadott Krisztus lobogójának a fölirata, és ettől soha el ne térjünk.