Hatvanhét éve ezen a napon hurcolták el az államrendőrség tagjai a ferences barátokat és védelmezőiket. Utóbbiak férfi tagjai Recskre és más internáló táborokba, családtagjaik a hortobágyi tanyavilágba kerültek.
Lukács Pelbárt |
Az intézkedés nem volt minden előzmény nélkül. A korábbi években az istentelen diktatúra a hatvani kolostor szinte minden tagját a legkülönbözőbb módszerekkel már eltávolította a városból. Így Lukács Pelbártot is 1946 májusában, akit aztán koncepciós perben tíz év kényszermunkára ítéltek és a Szovjetunióba hurcoltak. Rabtársai szerint embertelen kínok között halt meg gégerákban.
A "demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés"
Kriszten Rafael |
1950-ben elkezdődött a szerzetesek deportálása. Június 19-én teherautók álltak meg a hatvani rendház előtt, máshonnan kitelepített piarista szerzeteseket és nővéreket szállítottak oda. A városban futótűzként terjedt a hír, hogy - az egyébként köztiszteletben álló - barátokért (a ferences szerzeteseket hívják így - a szerk.) jöttek. Ennek nyomán a hívek a templom elé vonultak. Az éjszaka során a politikai rendőrség brutális eszközökkel feloszlatta a tüntetést. A kolostor lakóit és az odahurcolt szerzeteseket véresre verték. Kriszten Rafael házfőnököt – a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés címén – 1951. május 26-án életfogytiglani börtönre ítélték, azokat a családokat pedig, amelyeket likvidálni akartak a városból, és akik közül sokan ott sem voltak a tüntetésen, kényszermunkatáborokba hurcolták.
Az elítélt ferences házfőnök 1952. szeptember 15-én halt meg Budapesten, a volt Conti utcai börtön embertelen körülményei között. A rabtársak megőrizték azt a történetet, miszerint egy téli napon kabátban, ing nélkül szállították át egyik börtönből a másikba. Amikor az őr meglátta a teherautóról leszálló, ing nélküli rabot, így szólt: „Te, pucér Krisztus, hol hagytad az ingedet?”
A kommunista őrök nevét ma már nem tudjuk, de Kriszten Rafael és a ferences barátok emlékét kegyelettel őrizzük.
(Kuruc.info)
