Összesen hat személyiségi jogi perem fut a Hunnia-üggyel összefüggésben 2010 elején a balliberális médiában Benkő György futtatásával ellenem folyó sajtókampány kapcsán különböző sajtószervek és Benkő György ellen.

Elképesztő, hogy a polgári bíróságokon is mit kell megtapasztaljak. Egyszerűen a beadványainkban írt érveinkre való érdemi válaszadás nélkül utasítgatják el a kereseteinket!

Azt gondoltam, hogy most már leírok pár példát is, hogy mi folyik, azok alapján mindenki ítélje meg maga, hogy ez rendben van-e így.

Az Alaptörvény, a Be. és számos nemzetközi szerződés kimondja, hogy senkit nem lehet addig bűnösnek beállítani valamiben, amíg azt jogerős ítélet meg nem állapítja. Vagyis még abban sem, amivel egyébként a nyomozó- vagy vádhatóság gyanúsítja, illetve vádolja. Ezt nevezik a prejudikáció tilalmának. Ebből logikailag következik, hogy amivel még csak hatóság sem gyanúsítja vagy vádolja, abban még inkább nem lehet bűnösnek beállítani, akkor sem, ha esetleg az ellene folyó eljárás valamely nyomozati anyagában pl. valaki állít esetleg róla (vallomásban, lehallgatott beszélgetésben stb.) valami terhelőt. De végképp nem lehet olyasmiben bűnösnek beállítani, ami még a nyomozati anyagokban sem szerepel konkrétan, azt legfeljebb az ott elhangzott dolgok átköltésével, kiforgatásával szülik meg.

Létezik egy PK 14. számú, még 1984-ben született legfelsőbb bírósági állásfoglalás, ami a bírósági eljárásokról való sajtótudósítások kapcsán született, és amit a büntetőeljárásokkal kapcsolatos tudósítások miatt indult sajtóperekben amolyan zsinórmértékként használnak a bíróságok, önkényesen kiterjesztve azt a nyomozati szakaszról szóló tudósításokra is. Ebben az szerepel, hogy akkor jár el jogszerűen a sajtószerv, "ha a valóságnak megfelelően közli a vádirat, illetőleg a büntető bírósági tárgyalás, a nem jogerős büntető bírósági ítélet tartalmát, közöttük a vádlott védekezését is". Ezt akárhogy is értelmezzük, az egyértelmű belőle, hogy azt lehet közölni jogszerűen a sajtószerveknek, amely közlés, ha nem is szó szerinti, de értelmében egyezik az eljárásban elhangzottakkal/leírtakkal, és amennyiben ez terhelő valakire nézve, akkor az ő ezzel szembeni védekezését is közölni kell!

A bíróságok ezeket az irányelveket nagyjából be is tartották, viszont az elmúlt pár évben - noha semmiféle ilyen irányú törvényi változás nem történt - érthetetlen fordulat következett be a személyiségi jogi ítélkezési gyakorlatban, és a prejudikációnak nagymértékben teret kezdtek engedni.

Velem szemben mindegyik fent felsorolt jogsértést elkövették a 2010-es kampányuk során, de mivel megtapasztaltuk a prejudikációk újabban való igen lazán kezelését, ezért fellebbezéseinkben és felülvizsgálati kérelmeinkben már csak a prejudikáción túlmenő, tehát még a hatósági gyanúsításokban sem szereplő sajtóvádaskodásokra koncentráltunk, illetve arra, hogy a sajtószervek a mocskolódó kampányuk során soha meg se kíséreltek engem vagy legalább a védőmet is megkérdezni Benkő György különböző engem érintő állításai kapcsán.

Ezen utóbbi sérelmemmel kapcsolatos felvetésünkre - döbbenetes módon - a hat eljárás egyik bírósága sem reagált soha, mintha erről szó se lett volna a beadványainkban. Köztük a Kúria Baka András bíró vezette tanácsa sem, holott perbeszédünkben nyomatékosan kértük rá, hogy erről is mindenképpen foglaljon állást.

A sajtóvádaskodásokkal kapcsolatban az volt a bíróságok álláspontja, hogy ami a Benkő György által készített hangfelvételeken elhangzik, az, függetlenül attól, hogy gyanúsítás tárgyát képezte-e vagy sem, rám olvasható. Már ezt is rendkívül jogsértőnek éreztük, de mivel azt még ezen bíróságok is kimondták, hogy ami olyan értelemben nem hangzik el a felvételeken, ahogy a sajtó tálalja, az már végképp védhetetlen.

Úgyhogy a fellebbezéseinkben és a felülvizsgálati kérelmeinkben külön csatoltuk az összes olyan Benkő-féle hangfelvételrészletet és az azokhoz fűzött érveinket, ahol a hangfelvételen elhangzottak nem egyeznek a sajtóközlésekkel (arról már nem is beszélve, hogy maguknak a hangfelvételeknek a hitelessége is megkérdőjelezhető, de itt a polgári eljárásokban ez már nem is volt téma), és külön kértük, hogy a bíróságok ne csak annyit írjanak, hogy a "hangfelvételeken elhangzik" valami, hanem konkrétan magyarázzák meg, hogy az ott elhangzókból hogy következnek az adott médiumban megjelent sérelmes közlések. Mindhiába, egyszer sem tettek ennek eleget!

Nem magyarázták el pl., hogy hogyan lesz abból, hogy a hangfelvételen Benkő György provokáló megjegyzései kíséretében ő és beszélgetőtársa lamentálgatnak arról, hogy miképpen lehetne felrobbantani Lendvai Ildikót a házuk liftjében, az, hogy én és a többi vádlott terveztük ezt. Miközben még a beszélgetőtárs is azt mondja, hogy Lendvai lakása a belvárosban van, és senki nem akarna a belvárosban semmit csinálni, mert "mindenki fázik" az ilyen helyszíntől.

Vagy hogy lesz abból, hogy Benkő beszélgetőtársa úgy utálja Horváth Ágnes volt egészségügyi minisztert, hogy ki tudná nyírni, az, hogy én és és a többi vádlott támadást terveztünk Horváth Ágnes ellen?

Vagy hogy én és társaim a majdani Fidesz-kormány ellen is terveztünk támadásokat, és valójában a mindenkori hatalmat akartuk megfélemlíteni, miközben ilyesmikről nincs szó a hangfelvételeken? És még sorolhatnánk a hasonlókat...

Egy másik - a 2008-as dunaszerdahelyi rendőrattak után a szlovák nagykövetség előtti tüntetésen elhangzottakról való mocskolódó sajtótudósítás ügyében folytatott - polgári peres eljárásban a bíróság jogerősen kimondta, hogy az, hogy egy rendezvényen Budaházy György mint felszólaló azt mondta, hogy a szlovák rendőrség tette vérbosszút kíván, nem jogosítja fel a sajtót arra, hogy azt adja a szájába, hogy „vérdíjat tűzött ki” az egyik rendőr fejére, miközben ezt a rendezvényen felszólaló Zagyva György Gyula mondta.

Ezek után jogosan gondolhattam, hogy a Benkő György beszélgetőtársa által a maga nevében állított dolgokat nem lehet rám kiterjeszteni! Miközben ráadásul míg Zagyvával deklaráltan egy csoporthoz, közösséghez tartoztam abban az időben, számtalanszor jelentünk meg együtt, szólaltunk fel egy rendezvényen, addig Benkő György beszélgetőtársával nem jelentem meg együtt soha sehol, kettőnk közti szorosabb ismeretségre semmilyen objektív bizonyíték nincs. Ráadásul egy jogerős ítélet megállapította már, hogy Benkő György azon cselekedete, hogy bizonyos médiumoknak átadta az általa készített hangfelvételt, jogsértő volt!

Hogy beszéljünk ezek után Magyarországon jogbiztonságról, kiszámíthatóságról a bírósági eljárásokban?

Sajnos nem lehet ilyenről beszélni!

(Budaházy.org nyomán)