A most megszületett Mi Hazánk Mozgalom vezetői első megnyilatkozásaikban hangsúlyozták, hogy az ország előtt álló legfontosabb probléma a népességfogyás, amit sürgősen meg kell állítani. Hasonló kijelentéseket a Jobbiktól is hallottunk korábban, sőt a Fidesztől is. Sietek leszögezni: teljesen egyetértek, én is úgy gondolom, a magyarság számára ez az elsőrendű sorskérdés. Azonban aki A-t mond, mondjon B-t is. Vagyis kertelés nélkül ki kell mondani azt is, milyen kemény és népszerűtlen intézkedéseket kellene meghozni a magyarság kihalásához vezető folyamat megállítása érdekében.
 |
A népességfogyásnak számos oka van. Vegyük sorra a legfontosabbakat az alábbiakban:
1. Fogyasztói, önző, materialista életszemlélet, melyet a média teljes erővel sulykol az emberek fejébe;
2. A szabad abortusz lehetősége;
3. A fogamzásgátlás széles körű hozzáférhetősége;
4. A fiatalok lakáshoz jutásának nehézségei;
5. Alacsony fizetések, szegénység, a sok gyermek vállalásából fakadó anyagi gondok. Elismerem, sok gyermek tényleg azért nem születik meg, mert a fiataloknak nagyon alacsony a keresete, a szülőknél vagy albérletben laknak, és ezért a „gyereket nincs hova megszülni”. De szükséges azért ezen a ponton megjegyezni, hogy a magasabb életszínvonalon élő nyugat-európai nemzetek körében is a mienkhez hasonlóan alacsony a születésszám. A fejekben bekövetkező változás nélkül hiába a jólét, nem születik több gyerek!
6. A nyugdíjrendszer, mely nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy valaki felnevelt-e gyereket élete során, vagy sem.
Mármost nyilván további pontokkal is kiegészíthető lenne a fenti lista, de egyelőre legyen elég ennyi. A kérdés a következő: a fent felsorolt problémák közül melyik az, amelyik orvosolható? A „fogyasztói életszemlélet” korjelenség, ellene harcolni kevés sikerrel kecsegtet. Mert lehet ugyan az állami televíziókban erőteljes propagandát folytatni az emberi értékek, a család, a sok gyermek vállalása mellett, de mit lehetne kezdeni a számtalan kereskedelmi tévével, meg külföldi csatornával? A külföldiekkel semmit, de a hazai kereskedelmi csatornák ellen be lehetne vetni a médiatanácsot, és valami soha nem látott cenzúrát gyakorolni fölöttük, olyan büntetésekkel, amit alaposan megemlegetnének a fogyasztói szemléletet terjesztő liberális médiumok. (Ez lenne az a bizonyos „porig rombolás és sóval behintés”, amiről Vona Gábor még 2008 őszén beszélt.) Persze ha ilyesmit tenne, nem lenne valami népszerű a kormány, ráadásul ott van még az írott sajtó, elsősorban is a bulvárlapok, melyeket szintén cenzúrázni vagy egyenesen betiltani kellene, ha ténylegesen változást akarnánk elérni az emberek gondolkodásában. Mindez persze csak elméleti lehetőség, megvalósítani aligha lehet, ráadásul ott van még az internet is, amely fölött cenzúrát gyakorolni képtelenség.
Ami a súlyos lakáshelyzetet meg az alacsony fizetéseket illeti, ezen a téren döntő változás aligha érhető el. Az anyasági és családi támogatások természetesen feltétlenül kiterjesztendők (persze főképpen az adórendszeren keresztül, hogy a juttatott összegek a dolgozó szülőkhöz jussanak), ami lehetséges is, de radikális változás kellene. Márpedig az ország gazdasági teljesítményének villámgyors javulására nem számíthatunk, azt pedig melyik kormány vállalná be, hogy például semmiféle emelést nem adna a legszélesebb választói réteget jelentő nyugdíjasoknak, azért, hogy nagy mértékben növelni lehessen a családi támogatásokat? De még ha egy radikális jobboldali kormány az elkövetkező választásokon a bukás kockázatát bevállalva átcsoportosítaná a nyugdíjemelésre fordított összegeket, emelné az adókat, ezen kívül pedig az ellopott, cigányokra, stadionokra költött súlyos milliárdokat is a családokra fordítaná, kérdéses, meg tudná-e állítani a népességfogyást, tekintve, hogy más országok példája és a hazai tapasztalatok is azt mutatják, hogy önmagában a családi támogatások növelése csak kis mértékben emeli a születések számát? (A Fidesz-kormány családbarát intézkedéseinek egyelőre alig van bármiféle pozitív hatása a születések számának alakulására nézve.) De lehet, hogy még ennél is sarkítottabban kellene megfogalmazni a kérdést: bevállalná-e Magyarország népe, úgy a kenyérkeresők, mint a nyugdíjasok, hogy több évtizeden át szegénységben éljenek azért, hogy olyan mértékben növelni lehessen a sokgyermekes családok támogatását, ami már érezhető mértékben csökkentené a népesség fogyását? Meddig maradna hatalomban egy olyan kormány, amely ilyen radikális eszközökhöz nyúlna, és ekkora hatalmas áldozatot kérne a megmaradásunk érdekében az ország polgáraitól?
A nyugdíjrendszer gyermekközpontú átalakítása lehetséges, azonban önmagában ez sem lenne elegendő a katasztrofális demográfiai hanyatlás megállításához. (A nyugdíjrendszer megszüntetése hatékony lépés lenne, de egyrészt nem is lenne helyes, és nem is lenne megvalósítható, másrészt hatása csak évtizedek múlva mutatkozna meg. Lehetséges persze, hogy a nyugdíjak kifizetése épp a népességcsökkenésből következő elöregedés miatt néhány néhány év vagy évtized múlva amúgy sem lesz lehetséges épp a demográfiai katasztrófából eredő elöregedés miatt. Az emberek akkor majd talán észbe kapnak, hogy sok gyermeket kell felnevelniük, mert nyugdíj híján csemetéik fogják eltartani őket. Csakhogy akkor már a nemzet kihalásának folyamata visszafordíthatatlan lesz.)
 |
Milyen eszköz marad hát egy valóban nemzeti kormány kezében a népességcsökkenés megállításához? Kimondani is borzasztó, de a fenti lista 2-es és 3-as pontjában jelölt problémák abszolút gyorsan és hatékonyan megvalósíthatók lennének. De csak elvben. Gyakorlatilag ugyanis az a párt, amelyik az abortusz betiltásával és a (leendő) anyákat kemikáliákkal mérgező, ún. orális fogamzásgátlás jelentős korlátozásával kampányolna, örülhetne, ha elérné az 5%-os parlamenti küszöböt, így hatalomra semmiféleképpen nem jutna. Ha pedig egy kormányzó erő jelentené be ezeket az intézkedéseket – szembefordulva korábbi programjával –, legott elsöpörné a népharag. Pedig a statisztikai adatok világosan mutatják, hogy önmagában az abortusz tiltása már elegendő lenne még a népességszám növeléséhez is. De melyik politikai erő meri felvállalni az abortusz betiltásának ügyét?
Hazánk magyar népességének gyors ütemű csökkenése túlságosan is komoly és életbevágó ügy ahhoz, hogy csak jelszószerűen hívjuk fel a veszedelemre a figyelmet, de ne cselekedjünk semmit, vagy legfeljebb olyasmit, ami nem oldja meg kiemelkedően legfontosabb nemzeti sorskérdésünket. Meg merjük lépni azt, amit meg kell?
Perge Ottó - Kuruc.info
Korábban írtuk: Csak matematika, hogy mikor válik kisebbséggé a magyarság még csonka hazájában is - küzdünk magunkért, vagy eltűnünk
Kapcsolódó:
