Izrael – a nyugati kollaboráns elitek cinkos összekacsintása mellett – történelmének legostobább döntését hozta meg, amikor brutális katonai akcióra szánta el magát a Gázai övezet védtelen lakói ellen. A cionista elit hatalmának egyik legfontosabb pillére volt ugyanis a zsidóság áldozati mítosza. Gondolkodó, tájékozott és értelmes emberek persze jó ideje tudják, hogy a kezében példátlan hatalmat összpontosító cionista bankároligarchia és a nyugati világban kiváltságos helyzetbe emelt zsidóság semmiféleképpen nem lehet áldozat. Éppen ellenkezőleg. Áldozatai a cionizmusnak vannak, éspedig egyre növekvő számban: a pénzügyi terror révén nyomorba döntött milliók a nyugati világban és azon kívül, a kizsákmányolt, természeti erőforrásaik hasznától megfosztott államok, a fegyveres agresszió áldozatául esett iszlám nemzetek, és legelsősorban is a palesztinok, akik évtizedek óta pontosan tisztában vannak a cionizmus kegyetlen természetével. Kizárólag a globális uralkodó rétegek kezében tartott médiumok révén volt lehetséges eddig elhitetni a világgal, hogy a zsidókat mindenütt bántják és üldözik, és úgy Izraelben, mint bárhol másutt, csakis kiváltságok biztosítása révén „védhetik meg magukat”. (Vagyis biztosíthatják be saját hatalmukat.)

A Gázai övezetben végrehajtott elképesztő mészárlás azonban fordulópontot jelez: a zsidó áldozati mítosz – melynek egyik legfontosabb eleme az ezer sebből vérző holokauszt-történet – elvesztette hitelességét és mozgósító erejét. Természetesen még mindig akad sok millió, kevésbé tájékozott ember – elsősorban Európában és Amerikában –, aki továbbra is a cionista agymosás hatása alatt áll. Nem kétséges az sem, hogy lesznek tüntetések a tömegmészárlás és Izrael mellett, a hivatalos propagandagépezet is teljes sebességre kapcsolhat, a médiát, a kollaboráns politikai elitet még szorosabban felsorakoztathatják Izrael mellett – csakhogy mindez nem segít már, mert érzékelhetően bekövetkezett a lélektani fordulat: a zsidóság áldozati mítoszára épülő cionizmus véglegesen elvesztette hitelességét. Mondhatnám úgy is, hogy a gázai palesztin gyerekek vére elmosta a Földgolyó népeinek jelentős részét béklyóba verő cionizmus eresztékeit.

A képlet egyre inkább leegyszerűsödik. Egyszer és mindenkorra véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a holokauszthoz és általánosságban a zsidósághoz fűződő viszony alapján ítélnek meg embereket. Nem lehet az a kérdés többé, hogy ki miképpen ítéli meg a zsidó holokausztot. Nem lehet emberi sorsokat eldöntő kérdés többé, hogy nagyapáink mit tettek az úgynevezett vészkorszak idején, vagyis hogy mentettek-e zsidókat vagy sem. A zsidó holokausztról vitatkozzanak a történészek. A kérdés, amit minden egyes holokauszt-rendezvény szervezőinek fel kell tenni, és minden egyes közszereplőnek neki kell szegezni, így szól: felszólaltak-e, és megtettek-e minden tőlük telhetőt a napjainkban zajló agresszív háborúk és népirtások megállítása érdekében? Ha nem, miért nem? Állásuk, pénzük, pozíciójuk, karrierjük fontosabb volt, mint az ártatlanok (köztük nők és gyermekek) élete? És úton-útfélen meg kell kérdezni a habzó szájjal holokausztozókat: hogyan foglaltak állást a gázai népirtás ügyében? Ugyanolyan agresszíven kell válaszra kényszeríteni minden közszereplőt a napjainkban zajló vérontások ügyében, mint amilyen erőszakosan revolverezik a világot hosszú évtizedek óta a holokauszttal.

Perge Ottó – Kuruc.info