Egy nappal a választások előtt szeretnék még egyszer szebb jövőt kívánni Miskolc szürkeállományának, mely a felfuvalkodott Fidesz-guru, Kriza Ákos szerint egyszerűen nem létezik. Aki a testületi ülésen folyamatosan megkísérli belefojtani a szót jobbikos kihívójába, Jakab Péterbe, de vérig sérti városa megfogyatkozott értelmiségét azzal, hogy megtagadja létüket. Kampány idején természetesen a gazdasági helyzet (munkahelyteremtés), közbiztonság, elszámoltatás a leglényegesebb kérdések, de mindezt megszervezni az értelmiség hivatott, amely alkotó erejét kulturális élmények által regenerálja.
Önkormányzati választások idején tehát nem igen szokták egy-egy város zenei életének minőségét elemezni, Miskolc esetében tegyünk ezúttal kivételt. Hiszen amik itt az elmúlt 24 évben zajlottak, az remekül mutatja, hogy a kormányzati ciklusokon átívelő felelőtlen kultúrpolitika milyen roppant anyagi s erkölcsi terheket ró egy városra. Azokat a károkat, melyeket a szocialistáknak becézett kommunisták hozzá nem értésükkel okoztak, a Fidesz-uralom alatt nemhogy korrigálták volna, hanem sok esetben tovább folytatták, és a helyzetet még súlyosabbá tették. Hiszen egy város vezetése felelős azért, hogy az állami szubvenciók ne legyenek eltékozolva, és ne tűnjenek el a közpénzek kézen-közön. Ha kulturális életre káosz, korrupció, károkozás jellemző, akkor csak a valódi politikai rendszerváltás, és az elszámoltatás lehet megoldás! Mert a lopott vagy elherdált közpénzek az adófizetőktől származnak, más szóval a nemzeti vagyon részét képezik, melyet a magyar lélek szellemi táplálására kellene fordítani. Persze a miskolci események kötődnek a budapestiekhez is, hiszen az összefonódásoknak mindig vannak szálai a vízfejű fővárosban is. Gyakran indulnak vizsgálatok is a gyanús, visszaéléses ügyekben, melyeket a magasabb, uram-bátyám összeköttetések révén rendszeresen leállíttatnak.
Vegyük elsőként Bátor Tamás ügyét, aki még az MSZP-s idők óta volt a Miskolci Fesztivál igazgatója. Káel Csaba és Ókovács Szilveszter főmunkatársa ellen szintén vizsgálat indult, melyet szintén leállítottak. Pedig rendőrségi vizsgálat folyt az Operában a visszaélések miatt. Bátor ügyét pedig a miskolci fideszes városvezetés tussolta el, pedig egy a Magyar Narancsban napvilágot látott interjúban Bátor be is ismerte különös praktikáit. Bátor szerződtette a külföldi művészeket: két szerződés készült, az egyiket Bátor mint igazgató írta alá, a másikat mint „közvetítő”. A második szerint a szerződtetett művészeknek részesedést kellett fizetnie ezért Bátornak, a fesztiválon kapott gázsijuk után. A történet „szépsége”, hogy a szerződés fiktív céggel köttetett. Bátor eredeti cégének neve Harp 2000 Bt.; ennek a cégnek viszont Harp 200. A céginfó szerint e cég egyáltalán nem létezik, viszont címe Bátor lakcíme, és láss csodát, a két cég számlaszáma is ugyanaz! Ki figyel a cég nevében arra a hiányzó nullára?! A művészek persze általában készpénzben fizettek. De volt olyan külföldi karmester, kinek egy külföldi számlára (Kajmán-szigetek) kellett átutalnia a Bátornak járó részesedést. Elképzelhető, hogy e nemzetközi közegben ismeretlen gyakorlat milyen jó hírét keltette hazánknak! Bátor büszkén híresztelte is kollégáinak, de a Magyar Narancsban azt állította, hogy jelenleg már nem folytat ilyen praktikákat. Hiteles személy hihető állítása lenne? Minden esetre Bátor barátunk felfelé bukott, Káel jobbkeze lett a pesti Müpában, és Ókovács tanácsadója is a Magyar Operaházban. A tanácsadásért hatalmas juttatást kap, Ókovács szerint tanácsadásával minőségileg emeli az előadások színvonalát...
Érdekesen alakult a miskolci zenekar ügye is. 30 év után, nagy sárdobálások közepette menesztették Kovács László karmestert. Hamar Zsoltot ígérték helyére, aki azonban még kinevezése előtt bedobta a törülközőt. Mivel már elkészült a 2014/15-ös évad terve, lemondták a már lekötött művészek meghívását, köztük Kossuth-díjasokat, Bogányi Gergelyt, Baráti Kristófot is. Győriványi Ráth György több koncertjét és lemezfelvételét is visszamondták, holott ezekre már szerződést kötöttek.
Majd hirtelen fordulattal (egyik napról a másikra) menesztették a frissen kinevezett igazgatót, Horváth Ádámot is, és helyette egy korábban kirúgott ügyintézőt hoztak helyzetbe, aki rokona valamelyik Fideszes helyi „totum factumnak”, noha nincs megfelelő végzettsége. Horváth Ádámnak és Győriványinak azért még több milliós végkielégítést fizettek ki, mivel már aláírt szerződéseik voltak. Tanácsadóként visszaszerződtették a kommunista volt igazgatót, aki súlyos pénzeken újra kinyomtatta a zenekar 50. évfordulójára már korábban elkészült könyvét, amelyet bezúzatott (!), holott e változat megjelenésébe korábban már beleegyezett. A zenekar zenei vezetőjének Gál Tamást nevezték ki, akit most menesztettek a Zeneakadémiáról, a hírek szerint azért, mert nyelvvizsgáját hamisította. (Ez nem ritka jelenség manapság a közéletben.) Ilyen kaotikus állapotok révén érthető, ha a koncertek teljes érdektelenségbe fulladnak, alig van közönség, miközben a közpénzeket lapátszámra herdálják el.
Adja a Jóisten, reméljük, hogy Jakab Péter, a Jobbik jelöltje lesz az új polgármester, s akkor példát mutathat Budapestnek is, rendeződnek végre a miskolci zenei élet negyedszázados anomáliái, és talán ennek hatására Budapestéi is!