A lelkes hallgatói által „Drágabolgárúrnak” becézett néhai közszolgálati rádiós az elmúlt években fülünk hallatára ment tönkre. Ment, múlt időben, mert a folyamat visszafordíthatatlanul lezárult.

Bolgár szétesése roppant felgyorsult az utóbbi időkben. Megviselte pártja veresége és a pénzutánpótlás hiánya. Először a Népszavát hagyta ott, mert nem jött határidőre a suska, és ha végre befutott számlájára, az egy kóser nyóckeres zabatanyán kapható sólet egyenértékénél nem tett ki sokkal többet.

Keservét súlyosbította, hogy nézői érdektelenség eredményeként az ATV-n leállították az Újságíróklub című műsorukat, melyben egykori zsidóbolsi kollegáival egyetemben szomorú pofával rágták nyakkendőjüket dühükben, amiért nincsenek hatalmi pozícióban.

Szemben az ATV balliberális sztárjával, Kálmán Olgával, aki azért tudja, hogy még saját hallgatóit is csak igen korlátozottan érdekli a zsidó téma, Drágabolgárúr a „világhírű” Klubrádióban immár mániákusan beragadt gettótémájába. Holokauszt, deportálás, szélsőségesség, Jobbik, és ezek aktuális változata, a Szabadság téri német megszállás emlékművétől a most forgó Ságváriig. Így azután a dögvésznél is unalmasabb adásait már azok a jobboldaliak sem hallgatják, akik korábban egy-egy adrenalinfröccsért hallgattak bele programjába.

A délutánonként 4 és 6 között jelentkező „Megbeszéljük” című műsorában a kizárólagosság szerepét átvevő zsidó téma és variációi saját tudatalattijában is skizofréniát okozott neki: ő, aki korábban térden csúszva is rohant naponta műsort készíteni, már mind szívesebben hagy ki egy-egy napot, saját műsorában karattyolni mindig kész fajtárs kollégáit szerephez juttatva.

A 69 éves öregember hallhatóan betege lett annak, hogy már majdnem öt éve nem kap havi két-három milliós apanázst. Gyagya betelefonálói mondatai után együttérzően sóhajtozik az elviselhetetlen helyzet miatt, már-már lemondva arról, hogy valaha ismét számolatlanul jöjjön neki és adójának a pénz, majd ötven szinonimát hatvanöt szinonimára halmozva beszél négyszer-ötször annyit, mint a ​Jászai Mari tér-Szent István park-Nyugati tér által határolt Bermuda-háromszögéből a bűzös stúdióba bedrágabolgárurazó hallgatója.

Akivel egyetemben csak azt nem érti, hogy a „birka nép” miért nem ragad husángot, elkergetve a „regnáló hatalmat”, hogy neki végre ismét tele legyen a csak kövéren szép pénztárcája. Bánatában már csak abban éli ki magát, hogy szemétdombján az órás hírek előtt kényszeresen bizonyítja, ő az egyik klubrádiós főzsidó, és így a világért sem engedné át az alzsidó hírbemondóknak órakor a mikrofont. Akiknek azután 6 óra két perckor is azt kell hazudniuk, hogy „6 óra van”.

Azt nem tudjuk, hogy Bolgár György virtuális öntemetése után még meddig kínlódik a mikrofonnal. De nem is érdekes. Ennyit azonban megért, hogy a sokáig önkontroll alatt tartott, józanabbik eszétől is megvált exrádiósba még egy utolsót belerúgjunk. A Talmud nyugosztalja!