Kérdés, a 149 áldozat szempontjából van-e ennek jelentősége. Számít-e, hogy egy vallási fanatikus, esetleg hazája-hite üldözöttségére, elnyomására a figyelmet ilyen drasztikusan felhívni kívánó kamikáze, vagy egy szimpla német köcsög miatt halt meg. Januárban még szűk tucatnyi radikális francia újságíró meggyilkolása miatt a fél világ felháborodottan menetelt, 149 ártatlan (zömmel) európai halála azonban nem politikai ügy. Ugyanis nem terrortámadás történt.

Andreas Lubitz

Holott igen! Mert mi is a terrortámadás? Valamilyen céllal kivitelezett értelmetlen gyilkolás ártatlanokkal (többnyire véletlenszerűen kiválasztott áldozatokkal) szemben, amit egy vagy több fanatikus követ el, olykor magát is magával rántva a pusztulásba. Itt pontosan ez történt. Csak a cél, az ideológia nem lett kellően bejelentve, megvilágítva, noha mindannyian tudjuk: egy depresszióval kezelt, ideggyenge, öngyilkos hajlamú nyugati fiatalember nem talált elég kihívást az életben ahhoz, hogy folytassa, ezért amellett döntött, hogy megöli magát (magánügy), amihez további 149 embert is elpusztít (terrorizmus).

A nyugati világ rettenetes nagy bajban van. Ez azonban nem anyagi természetű. Idehaza a politika egyébről sem szól, mint forintokról, fizetésről, adóról, kedvezményről, betétekről, GDP-ről, vagyis pénzről, pénzről, pénzről. Mintha az életnek ez a legfontosabb eleme lenne; ha rendben a gazdaság, van lóvé, akkor szép az élet, ha kevés a pénz, akkor rossz. (Külön cikk témája, de a gazdasági jólét mindig relatív. Sehol nincsen leírva, pontosan hány pulóverre, hány négyzetméternyi lakásra, mennyi melegvízre, hány szelet felvágottra, hány deciliter borra, milyen telefonra vagy autóra, hány napos tengeri nyaralásra van szüksége egy embernek. Ezt csak a többiekhez képest érezzük. Ma valamennyien jobban élünk, mint Mátyás király – melegebb van a lakásunkban télen, fejlettebb az orvosi ellátás, mint az ő korában, gyorsabban és kényelmesebben jutunk el Bécsbe, a többség nem hal meg 47 évesen stb. –, mégis elégedetlenkedünk. Arról nem is beszélve, hozzánk képest milyen körülmények között él a föld lakosságának többsége.)

Mi tehát a nyugati jólétet tartjuk etalonnak, de most láttuk, hogy az sem ad megoldást a problémákra. Egy 28 éves, jólétben élő német fiatalember terroristává vált, és megölt 150, jólétben élő embert. Nem fogalmazta meg, de nyilvánvaló: tettét a nyugati életforma, a motivációk és hit nélküli, depressziós világnézet váltotta ki. Miközben technikailag (anyagilag) lassan bármire képesek vagyunk, képtelennek bizonyultunk kiküszöbölni a rendszeridegen veszélyforrást: az embert.

Anders Behring Breivik

A muzulmán terroristák a nyugati világ erőszakos háborúi, istentelen kegyetlensége, kettős mércéje, nagyhatalmi arroganciája és hitetlensége ellen harcolnak. Az elkényelmesedett, materialista, GDP-ben gondolkodó, fölényes, erőszakos, hitét vesztett „übermensch” ellen. És Lubitz ennek az ideológiának az áldozataként, ennek nevében vágott vissza. A kiüresedett, depresszív nyugat követeként deklarálta, hogy ez az életforma nemcsak kívülről nézve pusztító, de belülről is az.

Az elmúlt években a fehér európaiak több áldozatot szedtek terrorizmusukkal a fehér európaiak közül (Breivik, Lubitz), mint az iszlám. Régóta mondom, hogy az iszlám Európában azért tud hódítani, mert a keresztény Európa megszűnt, vákuum keletkezett, és ebbe a légüres térbe tör be – többek között – az iszlám. Ennek a vákuumnak a kiterjedését növelte Lubitz is. Nem külső körülményekben kell keresni a bajok forrását, hanem önmagunkban. (Igaz ez a magyarságra is. A román, szlovák, cigány térhódítás a magyarság rovására elsősorban a mi visszavonulásunkból adódik. Más kérdés, hogy ehhez a visszavonuláshoz nagy lökést adott a „szövetséges” nyugat Trianonnal – no meg az elmúlt ezer évvel - , de azért az önfeladásunk nélkül ez nem érne semmit.)

A lezuhant német gép által generált újabb kérdés tehát az lehet: melyik a nagyobb veszélyforrás Európára. Az iszlám terrorizmus vagy a depressziós-elmebeteg nyugatiak?