Az Amerika Egyesült Államokban működő, sokszor az erőszakos zsarolástól sem visszariadó cionista zsidó-goj vegyes összetételű gazdasági és politikai maffiák (AIPAC, Rágalmazás Elleni Liga etc.) tevékenységének hozadékaként eddig egyetlen hivatalban levő amerikai elnök sem akarta, vagy merészelte komolyabban fölszólítani Izraelt a palesztin lakosság folyamatos deportálásának, megszállásának, gyilkolászásának abbahagyására. Volt ugyan néhány amerikai elnök, akik a Fehér Ház elhagyása után, már exelnökként - mint például Jimmy Carter - megmondta a véleményét, erélyesen bírálta Izrael népirtó politikáját, de ezek a megkésett véleménynyilvánítások a palesztinai arabok egyre reménytelenebbé váló helyzetén már nem sokat változtatnak. Nem sokat, mert közben lendületesen épülnek, bővülnek a nemzetközi jog értelmében illegális zsidó települések Ciszjordániában, beleértve a megszállt, majd bekebelezett Kelet-Jeruzsálemet és környékét is.

Hírportálunkon mi már évek óta vissza-visszatérően megírjuk, állítjuk, hogy 1948, tehát Izrael megalakulása óta a mindenkori izraeli kormányok - legyen az jobb vagy bal - különféle ürügyekkel, kifogásokkal a nekik megfelelő időben fölrúgták az éppen folyamatban levő béketárgyalást, egy-egy "rendteremtő-védekező" háborút, vagy hadjáratot indítanak a zsidó állammal szomszédos arab országok, de legtöbbször az Izrael által megszállt palesztinai arab területek ellen. Az ilyen katonai kezdeményezéseknek minden esetben nagyon sok - jórészt polgári - halálos, s még ennél is több sebesült, egy életre nyomorékká vált áldozata szokott lenni az arabok körében. (Több tízezer áldozata volt például az 1982-ben elkezdődött Galilea békéje fedőnévvel illetett első libanoni háború idején - H. J.)

Az időhúzás, a zsidótelepítés folytatásának zavartalanságának biztosítására Izraelben belpolitikai válságot előidézve gyakran tartanak előrehozott parlamenti választásokat is, amelyek előtt, alatt és jó darabig utána szóba sem jöhet a béketárgyalások megkezdése. Majd az új, remélhetőleg a békére rugalmasabb új izraeli kormány megalakulása után elkezdődhetnek a béketárgyalások fonalának újrafelvételére irányuló megbeszélések, mondják ilyenkor Washingtonban, Brüsszelben és a kollaboráns arab országok fővárosaiban. Legutóbb is ilyen mondvacsinált ürügy, a zsidó nemzet fogalmának törvénybeiktatási szándéka miatt oszlott föl a jeruzsálemi parlament, majd Bibi Netanjáhu, az ominózus törvény nagy támogatója néhány héttel ezelőtt az előrehozott választásokat is megnyerte. Mielőtt az illegális zsidótelepítést a megszállt területeken kizárólag a Likud-vezérnek és hasonszőrű társulatának tulajdonítanánk, nem szabad elfelejteni, hogy az 1967-ben megszállt szíriai, egyiptomi és palesztin (1967-ben még jordániai - H. J.) területeken a nemzetközi jogot fölrúgva a telepítést a baloldali Munkapárt adta miniszterelnök, Golda Meír hivatali ideje (1969-1974) alatt kezdték el, amely tevékenység a ENSZ BT-határozatok tiltása ellenére még erőteljesebben folytatódott az 1977-ben először kormányra szélsőjobboldali Likud, élén Deir Jászin, majd Szábrá és Sátillá tömeggyilkos miniszterelnökével, a Nobel-békedíjas Menáhem Beginnel.

A mostani amerikai elnök, Barack Obama a második elnöki ciklusát tölti, másfél éve maradt még a Fehér Házban, ezért neki már nem nagyon kell tartania a zsidó lobbik aknamunkájától. Obama ezért kevésbé hangosan támogatja Izraelt, sőt legutóbb mára a zsidó állam és Szaúd-Arábiai leginkább ütőképes ellenfelével, Iránnal a többi nagyhatalommal egyetértve a Netanjáhu-kormány számára elfogadhatatlan megállapodást kötött Teherán atomprogramjára vonatkozóan. Izraelben ezért nagyon haragszanak, s néhány nappal ezelőtt a Likud "házi dalnoka" legújabb nótájában egyesen az amerikai elnök halálát kérte. A Likud vezérkara és a hozzá hasonlóan szélsőséges kisebb pártok már "vágják a szalagot" Obama elnökségének végét várva, s mindannyiban abban reménykednek, hogy a 2016 novemberétől a szintén zsidó Hillary Clinton vagy a cionistáknak hozzá hasonlóan elkötelezett személy lesz a Fehér Ház ura.

Netanjáhu, a szélsőséges, rasszista Likud vezére tehát a közelgő újabb beiktatása után ismét Izrael miniszterelnöke lesz, mindent ott folytat, ahol abbahagyta. Folytatja a nemzetközi törvényeket arcul csapó zsidótelepítést is a megszállt, részben annektált palesztin területeken. Az időt most azért kell húzni, hogy az izraeli kormány a telepítgetések közepette kivárhassa az újabb elnöki ciklusra már nem készülő, tehát a cionista tevékenységet kevésbé támogató Barack Obama elnökségének a végét. Bibi, az időhúzás nagymestere most a 2002-ben (halva) született arab béketervet rántotta elő a fiókból. Az izraeli lapok szerint Netanjáhu rövidesen részletező beszédet is kíván mondani az arab béketerv fölújítására vonatkozó elképzeléséről. Mindenesetre a nálunk kevésbé "antiszemita" Válláh!Hádásot vezető izraeli hírportál ezzel kapcsolatban tegnap egyértelműen leszögezte: "Binjámin Netanjáhu úgy véli, hogy a 2002-es arab béketerv fölmelegítésével vissza lehet verni a palesztin ügyben Izraelre nehezedő nemzetközi nyomást, miközben kormánykoalíciós társainak viszonylag alacsony politikai árat kell majd fizetnie a kezdeményezésért."

Röviden tekintsük át, mi a lényege a Netanjáhu által most előrángatott összarab megbékülési tervnek, pontosabban, eredeti nevén "arab békekezdeményezésnek" (arabul: mubádárát esz-Szálám
el-'Árábi - مبادرة السلام العربي) A békekezdeményezés megszövegezője valójában 'Ábdulláh Ibn 'Ábd el-'Ázíz szaúd-arábiai trónörökös, a későbbi király volt, ezért szaúd-arábiai béketervnek is szokás nevezni. A kezdeményezés lényege a következő: Az arab országok normalizálják a gazdasági, politikai és kulturális kapcsolataikat Izraellel, ha a zsidó állam kivonul minden 1967-ben megszállt területről, tehát az 1980-ban bekeblezett szíriai Golán-fennsíkról, Ciszjordániából, beleértve az időközben szintén annektált Kelet-Jeruzsálemet és a 2002-ben még izraeli megszállás alatti Gázai övezetből. Izrael hozzájárul a palesztin állam fölállításához a kiürítendő Gázai övezetben és Ciszjordániában, az új állam fővárosa Kelet-Jeruzsálem lesz. Az 1948-ban, majd 1967-ben elűzött palesztin menekültek ügyére a kezdeményezés szerint "igazságos és megegyezéses megoldást kell találni." Az Arab Liga Államainak csúcstalálkozóján, 2002-ben, Bejrútban elfogadták a fentebb említett kezdeményezést, majd azt a Liga 2007-ben - miután Izrael közben a füle botját sem mozdította - ismét elfogadta.

A fentebb említett összarab béketerv időhúzásra szánt fölmelegítésének szándékát Netanjáhu már csütörtökön este, "a náci Németország fölötti győzelem 70-ik évfordulóján" megtartott szeánszon megpendítette a bibliai Emmausz szomszédságában levő latrúni bázison. Nem kevés jelképiség is van a bejelentés helyszínének megválasztásában: Itt, Latrún körzetében három palesztin falu, Emmausz, Jálú és Núbá teljes lakosságát űzték el az izraeliek 1967-ben, amiért Izraelnek egyelőre nem kell számot adnia a nemzetközi fórumokon. Az izraeli kormányfő Latrúnban nem felejtette beleszőni "az arab államok és Izrael közös érdekét, az Irán elleni küzdelmet"... A zsidó kormányfő szerint ez a közös érdek elősegítheti "új szövetségek" létrejöttét a térségben és hozzájárulhat a béke megteremtéséhez...

A háborús bűnös Netanjáhunak még Izraelben sem hisznek sokan azok közül, akik valóban szeretnének békében élni az arab világgal, azon belül a palesztinai arabokkal. Elég elolvasni a fentebb kivonatosan ismertetett 2002-es szaúd-arábiai békekezdeményezés Izraelre vonatkozó föltételeit és rögtön rájövünk, hogy azokból a Likud vezére egyetlen pontot sem lenne hajlandó teljesíteni. Manapság csak a megszállt Ciszjordániában közel 400 ezer zsidó telepes él az illegális zsidó telepeken. Márpedig a Netanjáhu által most az időhúzás szándékával előrángatott kezdeményezés egyértelműen előírja, hogy Izraelnek ki vonulnia az 1967-ben megszállt összes arab területről. A 400 ezer zsidó telepest meg hagynák tovább ott élni Ciszjordániában palesztin vagy izraeli állampolgárként?

Bibi legújabb meséjét a második ciklusának vége felé közeledő Obama már nem hajlandó elhinni, míg a zsidó John Kerry igen. Az időhúzásra kihegyezett újabb színjáték keretében Kerry a palesztinok és a zsidók közti "békeközvetítés" lebonyolítására most Frank Lowenstein személyében minél előbb szeretne egy újabb amerikai zsidót küldeni a Közel-Keletre. Korábban, 2013 szeptembere óta egy "régi motoros", Martin Indyk (egészen véletlenül ő is zsidó - H. J.) igyekezett Bibit rávenni a palesztinokkal való érdemi tárgyalások elkezdésére, ám tavaly ő is fiaskót vallott, miután az izraeli miniszterelnök a megbeszélések palesztin előfeltételeként nem volt hajlandó befagyasztani a zsidó települések kiépítését a megszállt területeken. Frank Lowenstein korábban Kerry külpolitikai tanácsadója volt, de tavaly, amikor Martin Indyk bedobta a törülközőt, az amerikai külügyminiszter őt nevezte ki az izraeli-palesztin ügyek "rendkívüli követévé." Kerry már most szeretné útnak indítani az újabb amerikai zsidó "békéltetőt", hogy egyeztessen a felekkel a Bibi által fölmelegített összarab békekezdeményezésről. Ám a Fehér Házban is tisztában vannak azzal, hogy Netanjáhu (meg Kerry is) csak színészkedik, időhúzással mindenáron szeretné átvészelni a 2016 novemberéig, a következő amerikai elnökválasztásig hátra levő időt. Mindenesetre Amerikában már rajtra készen állnak a szélsőségesen Izrael-barát elnökjelöltek, mint például a szintén zsidó Hillary Clinton. Netanjáhu úgy gondolja, bárki győz az elnökválasztáson, Obamánál jobb lesz.

Hering József - Kuruc.info