Számunkra úgy tűnik, hogy a címben foglalt jelzős szószerkezet fejezi ki a legadekvátabb módon azt a már-már az elmekórtan illetékességi körébe sorolható szociálpszichológiai jelenséget, amely napjaink Magyarországán zajlik az ún. cigány- és zsidókérdést illetően. Alább következő fejtegetésünket indítsuk távolabbi perspektívából.
Történt nemrégiben Izraelben, hogy a 39 esztendős Ayelet Shaked igazságügyiminiszter-jelölt több életveszélyes fenyegetést kapott a Facebook és Twitter oldalakon palesztin szervezetek tagjaitól, tekintettel arra a nem elhanyagolható körülményre, miszerint Izrael új kormánya miniszterjelöltjének véleménye alapján a palesztinoknak mind meg kell halniuk, az otthonaikat pedig le kell rombolni. Juli-Joel Edelstein, a Kneszet elnöke kiemelt védelmet rendelt el Shaked képviselő mellé, az őrség 24 órás védelmet biztosít a cionista képviselő asszonynak. Shaked a cionista HaBayit HaYehudi, Zsidók Otthona Párt színeiben jutott be a Kneszetbe. 2006-2008 között Netanjahu irodavezetője volt, majd 2010-ben szélsőjobboldali mozgalmat alapított Israeli Chili néven. A mozgalomnak baloldali és arab pártok lejáratása volt a fő profilja. Ennek ellenére Netanjahu az igazságügyi tárcát bízná rá. Minthogy nem vagyunk a kettős mérce hívei, továbbá társadalmi-politikai téren is szeretünk azonos rőffel mérni, játsszunk el gondolattal, vajon mi történne akkor, ha Magyarországon – no nem egy leendő miniszter, hanem – bármely közéleti szereplő a következő kijelentésre ragadtatná magát: „A zsidóknak mind meg kell halniuk, az otthonaikat pedig le kell rombolni!” Vélhetően a kerékpárost általa nem észlelt módon halálra gázoló Néphazugság című Szabad Nép jogutód napilap exfőszerkesztője és mindenkori örökösei fújnák meg elsőként teli torokból az utolsó ítélet evilági vészharsonáit: Magyarországon kezdetét vette a második holokauszt.
Megszokhattuk már az elmúlt negyed században, hogy a globális-cionista nagytőke Duna-völgyi provinciájává süllyedt gyarmati kolónián kizárólag a magyar érdekek nem számítanak, sőt üldözendők, az idegen pedig, különösképpen, ha az zsidó, szép, értékes, keblünkre ölelendő és pozitív diszkriminációban részesítendő. Az utóbbi időben újra fellángolt a polémia az idegenek befogadásának kérdését illetően. A „jogvédők”, liberálisok és egyéb gyülevész népség azonnal felemelte a szavát a „szegény és szerencsétlen” hazát keresők beeresztése mellett. Ezt tette – korántsem meghökkentő módon, tekintve eddigi liberális megnyilvánulásait – Fabinyi Tamás evangélikus püspök is. Nos, álláspontunk e migrációs kérdést illetően az, hogy Európa megtelt. Túlságosan is. Együttérzünk az önhibájukon kívül ellehetetlenült, éhező-szomjazó, létfenntartási nehézségekkel küzdő milliókkal, de nem az megoldás, ha tágra nyitjuk előttük a – még egyelőre fehér többségű – kontinens kapuit. A felmerülő szociális, emberjogi, demográfiai, közegészségügyi problémákat az adott afrikai és ázsiai országokban kell megoldani. S ne hagyjuk figyelmen kívül azt a körülményt sem, hogy az említett posztmodern népvándorlás épp az Egyesült Államok, az Európai Unió és NATO gátlástalan, kíméletlen és profithajhászó terrorpolitikája következtében állott elő. Hiszen a jelenlegi világrend cionista főgurui és ezek helyi vazallusai olyan krízishelyzetet idéztek elő a világ nagyobbik részén, amelyre egyáltalán nincsen racionális magyarázat. A lélekvesztőkön Európa felé tartó és eközben ezrével a tengerbe vesző szerencsétlen migránsok nem egy esetben olyan országból menekülnek, ahol vegetáló páriaként, mezítláb tapossák azt az anyaföldet, amelynek méhe kimeríthetetlen gazdagságú földgáz-, kőolaj-, gyémánt- és nemesfémkincset rejt. Persze Dárius kincse sem elegendő a jelenlegi Mammon-oligarchia kielégíthetetlen szerzési és birtoklási vágyának kielégítésére, épp ezért állott elő a jelenlegi válsághelyzet.
Számunkra a jövevények befogadásának kérdésében a „legnagyobb magyar” szavai az irányadók.
 |
A reformkori Magyarországon éles vitákat váltott ki az országgyűlésben a Galíciából beözönlő zsidó népvándorlással összefüggésben kialakítandó politikai állásfoglalás kérdése. Ezzel kapcsolatosan álljanak itt Széchenyi e tárgyban az 1843-44. évi pozsonyi országgyűlésen elmondott szavai:
…az angol nemzet ugyanis eliberálhatta (felszabadíthatta – L. Zs.) a zsidókat, mert ha én például egy palack tintát töltök egy nagy tóba, azért annak vize nem romlik el, mindenki ártalom nélkül megihatja, a nagy angol elemben a zsidó eltűnik, de ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát tölt, megromlik a leves és azt meg nem ihatja az ember. Más példát is hozok fel. Ha egy bárkában ülök és abban van gyermekem és más gyermeke, s ha a bárkába bejő a víz, s előttem apodictice (határozottan, cáfolhatatlanul – L. Zs.) áll, hogy ezen két gyermeket benn nem tarthatom, az igaz, ha a magamét lököm ki és a másikat benn tartom, azt az újságok fogják hirdetni, de biz én inkább a magam gyermekét conserválom (őrzöm meg – L. Zs.) és a másikat kilököm. (…) Legyünk tisztában önmagunkkal, a magyar azelőtt mélyen aludt és most kapkod, az természetes, másképp nem is lehet, de ha mi azt mondjuk, a nemzetiség az alap, amelyre mindent akarunk rakni, magunkkal ne jöjjünk ellentmondásba és ne gondoljuk, hogy ezen elem már olyan erős, miképp minden más elemeket magába felvéve, azokat megemészteni tudná. Szép az egyenjogúsítás, de mint hű tagja a magyar fajnak, hogy túlliberálizmus által egy túlzó indulat által vezettetve a magam gyermekét dobjam ki a bárkából, ezt másokért tenni nem fogom soha, ezen hűséget minden nemzetben tudom becsülni, de miután magyarnak teremtett az Úristen, legyünk is azok, legyünk tisztán magyarok.
Más, kisebbségi kérdéssel kapcsolatos politikai fejlemények és miniszteriális szintű megnyilvánulások – ökörségek – is vihart kavartak az elmúlt héten a hazai közéletben. Balog páter, rejtetterőforrás-ügyi csúcsminiszter ezúttal is hozta már jól megszokott formáját a múlt szombaton, a „roma ellenállás napja” alkalmából rendezett szeánszon. A miniszter az Auschwitz-Birkenauban található cigány láger állítólagos 71 évvel ezelőtti „felkelésére” emlékező, 371 csillag elnevezésű esemény fővédnökeként tartott beszédében azonnal egy, a cigány holokauszt voltát tagadó kijelentéssel indított: „a romák azért nem hagyták magukat a gázkamrába hajtani, mert a gyermekeikért mindenre képesek voltak”. Az ügy különös pikantériáját adja továbbá, hogy van egy hivatalos ügyészségi állásfoglalásunk is, miszerint Magyarországon nem volt cigány holokauszt. A rejtetterőforrás-ügyi tárcavezető azzal tette fel ökörségeire a csörgősipkát, miszerint fel kell tenni a kérdést, hogy az elmúlt negyed században mennyit tettek a „cigány és nem cigány magyarok” (sic!), hogy „újra egymásra találjanak az igazságban, a gyászban és a szembenézésben”.
 |
Itt álljunk meg egy pillanatra. A Balog páteri kontextusban és definíció alapján mi, magyarok valójában „nem cigány magyarok” vagyunk. Erre szokták mindközönségesen mondani, hát nem semmi! Balogban egy nyelvújító és filológus szakember veszett el. Történtek itt már „nyelvpolitikai” kísérletek a „cigány” szó kiváltására a „roma” lexémával. Ebből aztán rekeszizomgörcs-kiváltó komikus helyzetek adódtak. Gondoljon bele a kedves olvasó: amennyiben indexre, tilalmi listára kerül a „cigány” szóalak, akkor ezentúl az étteremben „romazenét” rendelhetünk a „romapecsenyéhez”, amelyet a kelleténél mohóbban fogyasztva, az bizony egykönnyen „romaútra” mehet, vicces kedvükben majd „romakereket” vetnek a gyermekek az iskolaudvaron szünetben, s hogy fennköltebb régiókba emelkedjünk, nagy nemzeti klasszikusunk, Vörösmarty remekművének címét is át kell majd írnunk valahogy ekképpen: „A szépkorú roma”. Az viszont kétségkívül új fejlemény a fentebb említett „nyelvpolitikai harcban”, hogy ezentúl nemzeti identitástudatunkat is a cigányhoz viszonyítva kell meghatároznunk. S e grammatikai útkereszteződésbe érve egyfajta balogi „nyelvpolitikai GPS” híján végképp célt tévesztettünk. Vajha, miért nem „nem norvég magyarok”, „nem olasz magyarok”, „nem orosz magyarok”, „nem tót magyarok”, esetleg – mintegy multikulturálisabb miliőbe és perspektívába helyezvén a problémahalmazt – „nem hottentotta magyarok”, ne adj isten, „nem pigmeus magyarok” vagyunk? Rejtély, várjuk kérdéseinkre a rejtetterőforrás-ügyi miniszteriális választ.
Végszóként ide kívánkozik, hogy belső, bizalmas körökből kiszivárgott információk szerint Balog páter hiszi és vallja, hogy népe minimum 895 óta már a Kárpát-medencében él. Ezen hír ismeretében merőben más visszhangja támad az egyik nagyeszű cigány kisebbségi vezető mintegy nyolc évvel ezelőtti kijelentésének, miszerint a cigányok már a 11. században angliai kávéházakban hegedültek. Lehetséges, hogy épp a jelenlegi miniszter szolgáltatta a szellemi muníciót az önkormányzati „romavezér” számára. Amennyiben nem volna akkora képtelenség, mint maga az egész „kérdésfelvetés”, mindazonáltal szívesen készítenénk interjút az 1066. évi hastingsi csata után Angliát elfoglaló Hódító Vilmossal, melyben udvari muzsikusainak etnikai-származási összetétele, megoszlása felől kutakodnánk és tennénk fel neki ez irányú kérdéseket. S persze Kolumbusztól sem mulasztanánk el megkérdezni, hogy vajon fogyasztottak-e ő maga és matróztársai „fekete levest” a Santa Maria fedélzetén a rejtélyes észak-atlanti vizeket hasítva az akkor még ismeretlen nyugati irányba tartva.
Lipusz Zsolt – Kuruc.info
Kapcsolódó:
