Mert mi volt a lényege a kormányfő eddigi, fél évtizede tartó viselkedésének Brüsszel iránt?

Láttuk és tapasztaltuk.

Rendszeresen úgy lépett, hogy nem kérdezte szakértőit az EU-ban várható következményekről. Például arról, hogy vajon megéri-e feleslegesen provokálnia az uniót, miközben ott, ahol más országok mindenfajta retorika nélkül, csendben lépnek a tettek mezején, semmit nem csinál.

Orbán tervezett akcióinál csak a remélt belföldi politikai hasznot tartotta szeme előtt. Azaz arra gondolt, tervezett intézkedése növeli-e ő és pártja népszerűségét, illetve csökkenti-e annak fogyatkozását, vagy az hatalomtechnikailag kifizetődő-e.

Amikor pedig az EU, a strassburgi /a város német nevének használata szándékos/ székhelyű Európa Tanács, az ottani Emberjogi Bíróság vagy a luxemburgi uniós bíróság odacsapott, a miniszterelnök a farkát behúzva, az alkalomtól függő bűnbánó vinnyogás kíséretében vonta vissza nagy ötleteit. Kezdve a médiatörvény több pontjától a 62 évnél idősebb bírák nyugdíjazásáig.

Mostanában látszólag változott az irány. A háttérben lapuló marketingguruk egy agresszív Orbán-képet dolgoztak ki, aki Brüsszelnek nem egyszer, és már tudatosan csap oda. Nyilván hiú ábránd, de reménykedhetünk abban is, hogy néhány pofon és sok elfecsérelt év után belátta, minél inkább enged, annál többször lesz Magyarország téma az Európai Bizottságban, az Európai Parlamentben és az európai csődület többi intézményében. Már-már heti rendszerességgel.

A bekövetkezett változást jól jellemzi Schöpflin György mondata, amely a Magyar Hírlap június 26-i számában jelent meg: „A brüsszeli állandó képviseleten az a probléma, hogy nem volt rendszerváltás”. A fideszes európai parlamenti képviselő kommentárja azzal kapcsolatban hangzott el egy brüsszeli háttérbeszélgetésen, hogy az ottani uniós képviselet vezetőjét, Györkös Péter jelenlegi nagykövetet hamarosan – nem vicc, büntetésből – áthelyezik Berlinbe, szintén nagyköveti posztra.

A kérdések ömlenek belőlünk. Vajon Schöpflinnek, Szájer Józsefnek, a Facebook-oldalán ordenáré módon hőzöngő, de szemtől szembe a kormány ellenségeit bírálni soha nem merő Deutsch Tamásnak vagy a többi fideszes EP-képviselőnek az elmúlt öt évben miért nem jutott az eszébe, hogy ugyanezt a kijelentést megtegye? És Orbán miért nem vette észre ezt az evidenciát? Vagyis azt, hogy a brüsszeli magyar állandó „képviselet” túlnyomó többsége gyűlöli a jobboldalt, kormányostul, Orbánostul és az őket nagyon gálánsan fizető gazdái ellen dolgozik?

Amúgy tudják, kedves olvasók, hogy Györkös Péter kicsoda? Horn Gyula egykori kabinetfőnöke. És tudják azt, hogy Györkös kit vált le Berlinben? A 2010-es választások után alig több mint egy fél évvel oda kinevezett nagykövetet, Czukor Józsefet, aki – fogódzkodjanak meg – 2002 és 2004 között, azaz Medgyessy és Gyurcsány idején – az Információs Hivatal igazgatója volt. Azaz kémfőnök.

Györkös és Gottfried Péter volt az a két kulcsfigura, akik Orbán minden uniós látogatásánál két méternél messzebb nem távolodtak el tőle. Mintha őrzői lettek volna, és félnek attól, hogy főnökük fülébe juthat egy-két „rendszerváltós” tanács is.

Egyébiránt Gottfried se új motoros: 1981-ben kezdett dolgozni a Külkereskedelmi Minisztériumnak. Akkor mintha még nem lett volna nálunk demokrácia.

Öt elpazarolt esztendő kellett Magyarország első emberének, hogy rájöjjön, hogy Györkös és bandája nem az ő érdekeit képviselte. Öt hosszú év kellett hozzá, hogy észrevegye, hogy a Györkös vezetésével működő brüsszeli állandó uniós képviseleten elfelejtett rendszerváltást csinálni. Mint oly sok területen, ahol szintén az ő jóvoltából a valódi magyar érdekek zsigeri ellenségei tarolnak – továbbra is.

Sokba kerül még nekünk ez a Csipkerózsika-álom, pláne, ha az ébredés csak látszólagos, és ugyanúgy - mint a többi dörzsölt marketingfogás - kizárólag a hazai közvélemény további sikeres altatását szolgálja.

Pedig már szinte mindenki láthatja, hogy az EU nem a meghunyászkodást díjazza. Az ellenkezőjét. Mint a cseheknél, akik beintettek az uniónak, amikor előálltunk azzal a követeléssel, hogy a Benes-dekrétumokat érvénytelenítsék. Csak éppen nemhogy e diszkriminatív dekrétumok változatlanul érvényesek maradtak náluk és a "szlovákoknál" is, de Václav Klaus volt cseh elnök Brüsszel elleni fenyegetései még abban is Prága hasznára váltak, hogy az ilyen diszkriminációt tiltó uniós alapjogi karta alóli felmentést szintén megkapják.

Az EU-nál sem kóser a meghunyászkodás, hanem ellenkezőleg, az odacsapás, fenyegetés, akár zsarolás. Az erő mutatása.

A napokban a menekültügyben mutatott "újorbáni" magatartást siker koronázta. Olyannyira, hogy Brüsszel a hét közepén tartott csúcstalálkozó eredményeként egy szó kifogást sem emelt a magyar-szerb határon építendő drótkerítés miatt. Sőt, még rendkívüli pénzügyi támogatást is ígért a menekülthelyzet kezelésére.

Aki a fentieket olvasva azt hiszi, a dolgok öt év után végre lassan a helyére kerülnek, sajnos óriásit téved. Amit jól érzékeltet a Németországban a rossz hírünket naponta keltő sajtóban kinevezése óta láthatatlan Czukor József új helye. Ami nem a politikai szemétdomb. Hanem a miniszterelnöki főtanácsadói poszt! Györkös pedig ott folytatja majd Berlinben, ahol elődje abbahagyta: jópofizik majd az Udo Ulfkotte már magyarul is kapható könyvében leleplezett német újságírókkal, finom falatokkal traktálva őket.

Czukor tehát a Deutsch Tamás által egykor beajánlott, nem hivatalosan főtanácsadó, egyébként Raszputyin-funkciójú Habony Árpád közvetlen munkatársa lesz. Miközben hazánk amerikai ellenségeit hatalmas alapítványi pénzekkel Washingtonban ellátó Fellegi Tamás vagy a szintén vérzsidó Halász János kulturális államtitkár, minden balliberális kulturálisügyi lépfene barátja és anyagi támogatója marad a kormányzati norma. Mint az ex-Mazsihisz-vezér Zoltai Gusztáv alkalmazása havi majd’ másfél millió forintért.

Hogy a kormányzati apparátus minden szintjén ilyen emberekkel teletömött, a valódi magyar érdekeket rothasztó tevékenységük felismeréséhez Orbánnak hányszor öt évre lesz szüksége a csipkerózsikai alvás utáni ébredéshez, nem tudni. Tippelni lehet. Gyógyíthatatlanul naiv, aki tízszer öt évnél kevesebbre kötne fogadást.

Hjalmar Sakk - Kuruc.info