Ami tegnap történt a gázai vizeken, tegnapelőtt Manilában, a napokban Pozsonyban és New Yorkban, a szívet melengeti, és cselekvésre késztet.
Mert ne kullogjunk és csúszkáljunk hasmánt!
Vegyünk példát a bátraktól!
És fel a fejjel!
Ez a bevezető.
A részletek:
Az izraeli haditengerészet hős tetvei az izraeli partoktól 56 kilométerre befogtak egy nőkkel tele hajót, amely nyolc napja volt úton Spanyolországból, hogy áttörje a Gázai övezet blokádját.
A Zaytouna-Olivia névre keresztelt kis hajón senki nem fejtett ki ellenállást, mialatt azt az izraeli férgek Asdod kikötőjébe irányították.
Az úttal a nagytekintélyű hölgyek (lásd később) fel akarták hívni a figyelmet - és sikeresen fel is hívták mindazon helyeken, ahol a híreket nem egy MTI nevű gyáva, díszkeresztény által irányított zsidó banda szolgáltatja - , hogy a világon létezik egy magát demokráciának nevező mocskos gyarmattartó hatalom, amely olyan körülmények között tart tőle különböző embereket, azaz palesztinokat az általa megszállt, illetve a világtól hermetikusan elzárt területein, hogy amennyiben mi Magyarországon a cigányokat tartanánk hasonló módon, zsidó szabadalmaztatású darálógéppel készítenének tatárbifszteket minden huszadik magyarból, miközben a demokratikus ellenzék ismert pofái (nyolcvanhét százalékuk zsidó) önkielégítést végeznének, beleértve médiájukat (92 százalék zsidó).
A Nemzetközi Szabadság Flottilla Koalíció kezdeményezésére Barcelonából indult hajó 13 utasának ma éjjel kellett volna megérkeznie Gáza kikötőjébe, mint ahogyan azt a honlapjuk közölte. A hajó holland zászló alatt haladt.
13 önkéntes „matróza” között ott van az észak-ír béke Nobel-díjas Mairead Maguire, egy olimpikon és számos parlamenti képviselő.
Gáza tengerpartján már sokan gyülekeztek abban a reményben, hogy ezúttal nem történik az, mint 2010-ben a török Mavi Marmara hajó esetében, amelyen kilenc fegyvertelen segélyszállító aktivistát mészárolt le a világ leghumánusabb országa leghumánusabb szoldateszkájának rohamosztaga. Szegény gázaiak persze hiába vártak.
Gáza tengerpartján már sokan gyülekeztek abban a reményben, hogy ezúttal nem történik az, mint 2010-ben a török Mavi Marmara hajó esetében, amelyen kilenc fegyvertelen segélyszállító aktivistát mészárolt le a világ leghumánusabb országa leghumánusabb szoldateszkájának rohamosztaga. Szegény gázaiak persze hiába vártak.
Hogy a hölgyekkel mi lesz, azt holnap tudjuk meg. De kétség nincs afelől, hogy ilyen előzmények után elindulni nem igazán gyávaságra vallott.
A másik történet Pozsonyból való. Aki ránéz az itt mellékelt fotóra, láthatja, hogy a pozsonyi Hviezdoslavovo téren lévő amerikai nagykövetség köztérre kiterjedő „védelmi” erődjellege feltűnően hasonlít ahhoz, mint amit a Szabadság téren látunk e háborús horrornagyhatalom ottani missziója esetében.
De itt a párhuzam véget ér.
Azt tudjuk, hogy nálunk mi van. Gyáva kormányaink egymás után adják beleegyezésüket, hogy Magyarország legszentebb terét elrondítsa ne csak a szovjet „felszabadítási” emlékmű és az illegális Eleven Emlékmű hordaléka, de ez a térre néző nagykövetségtől a tér felé terjedő borzalmas biztonsági kerítésrendszer is.
A pozsonyi városi tanács szeptember 29-én szavazott arról, hogy nem hosszabbítják meg az amerikai nagykövetség biztonsági kerítésére a bérleti szerződést. Martin Borgula pozsonyi városatya ki is jelentette, hogy „e pillanattól kezdve a kerítés illegális szerkezet”.
Na, ilyenre ki lenne képes nálunk? Tarlós, Lázár és Orbán inkább kéz a kézben szaladnának Kötséig kakilni, mintsem Borgulaként vágják az amerikaiak képébe azt, amit oda kellene vágni.
De ha már itt tartunk: a pozsonyi vártól nincs messze a prágai Hradzsin. Amelynek ura, Milos Zeman cseh elnök még július elején tiltotta ki onnan – mármint a Hradzsinban lévő elnöki rezidenciából – Andrew Schapirót, az USA ottani zsidó nagykövetét, mert az a korrupcióról mert előadást tartani a cseheknek.
Azt mondta neki Zeman, talán fogja be hipokrita pofáját akkor, amikor korrupt módon vásárolta meg nagyköveti posztját. Akár a nekünk korrupcióról papoló Colleen Bell budapesti amerikai nagykövet.
Tegnap Rodrigo Duterte, a százmilliós Fülöp-szigetek nemrégiben felavatott elnöke küldte el Obamát szó szerint a pokolba. Miután az, mármint a pokol, szerinte így Obamával betelt, az Európai Uniót a purgatóriumba küldte, amiért az bírálni merte, hogy kábszerkereskedőket öletett halomra.
És közölte az amerikaiakkal, a két ország szakít egymással. Ami pedig jóval nagyobb csapás bejelentése az amerikaiaknak, mint ha Orbán azt mondaná Obamának, hogy figyelj, öcsi, a Hóman-szobor pedig állni fog.
Orbán persze ilyet nem mer mondani, és imádói azzal a régi mesketével mentegetik, hogy ha Viktorka a két lábára állna, a háttérhatalmak megetetnék vele a farkát. Pozsonyban, Prágában, Manilában nyilván nincsenek faroketető háttérhatalmak…
De ez még nem minden.
Van egy nagyon bátor európai uniós kezdeményező csoport. CitizenGO (Menj, polgár!) a neve. Rövid idő alatt 170 000 aláírást gyűjtöttek, hogy az ENSZ ne merjen nemzetközi abortusznapot (szó szerint Nemzetközi Biztonságos Abortusz Napot) tartani.
Úgy odavágták a 170 000 aláírást a dél-koreai Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárnak, más nevén Ban Ki Mun amerikai csicskásnak, hogy annak fennakadtak metszett szemei, és lefújta az abortuszünneplést.
És mi?
Nem kellene késő éjjel vagy hajnalban legalább néhány szemeteszsák tartalmát odahányni a Szabadság téri Eleven Emlékműnek nevezett illegális cipőszörnyre, ál-auschwitzi lim-lomokra, amelyek jogilag éppen olyan hulladékok, mint a ráhányandó dinnyehéjak és egyéb szemetek? Ami után Orbán helyi csicskái csoszognának villámgyorsan a helyszínre, hogy szégyenszemre és közröhejre válogassák le az ilyen illegális ürüléket az olyan illegális, de általuk szentként kezelt zsidó ürülékről? Miközben röhögnénk színvallásukon?
Nem kellene legalább ennyit megtennünk, ha már a tótok, a cselákok, a Fülöp-szigetiek és az abortusz elleni európai aláírásgyűjtők oly hatékonyan mutatták meg a bátorság útját?
Janits András