Ami a piacot illeti: nem csak azért, mert a lap dögunalmas, első sora után megjósolható végű, egy kaptafára húzott cikkei, SZDSZ-es lelkületű, véleményként eladott őrjöngései a korábbi olvasók tízezreiben is a „déja vu” érzését keltették, amikor újabb tízezrekkel kellett volna meghosszabbítaniuk előfizetésüket, de kimúlását siettette az a sajátos magyar miliő, amelyben a nyomtatott sajtó vergődő maradványai messze alacsonyabb példányszámban kelnek el, és messze gyorsabban fogyatkoznak példányszámukat tekintve, mint egy hozzánk hasonló népességű országban.

Ami a politikát illeti: anyagi meghiúsulását gyorsította, hogy jóval kevesebb hirdetést kapott, mint akkor, amikor még Horn, Medgyessy, Gyurcsány, majd Bajnai tolta beléjük mindazt, amit követeltek. Noha az a végtelenhez látótávolságon belül volt.

A két tényező kombinálva valóban padlóra küldte az osztrák tulajdonban lévő lapot. Ezt a zsidó kezekben koncentrált média révén ma már Alaszkától Új-Zélandig tudja mindenki, akit érdekelnek a Magyarországról érkező monoton felütésű hírek. Azaz, hogy mi történik a Duna-menti fasiszta áldemokráciában.

Eddig rendben is van a dolog. Van még ellenzéki lap elég, amelyekből megtudhatjuk, hogy a tényleg rothadtan korrupt Rogán, Matolcsy és fideszes bűntársaik mit tettek vagy tettek feltételezhetően az elmúlt 24 órában.

Csakhogy – vethetjük fel a kérdést – mi lesz az ott alkalmazott, szinte teljes körűen és merő véletlenségből elsöprő többségében zsidó fajú újságírókkal, közülük a budapesti zsidóság olyan agyonszeretett sztárjaival, mint az intellektuális-lelki tükrükként fungáló Révész Sándorral, a lap Fórum rovatának vezetőjével?

Orbán Viktor, aki az esetek mintegy harminc százalékában találja el a közmondásos szarvak közt a tőgyét, most egészen jó madárjósnak bizonyult, amikor pénteken azt találta mondani Brüsszelben egy „magyar” újságíró kérdésére, hogy reméli, a népszabadságosok találnak munkát más baloldali lapoknál.

Mely mondat profetikus erejű lenne, ha nem lenne azért oly evidens. Függetlenül attól, hogy jobboldali politikusok 26 éve nem merik a baloldalt „balliberálisként” meghatározni, holott a mai modern, nyugati értelemben vett antiglobalista, a gyarmattartó Izrael-ellenes baloldaltól legalább annyira különböznek, mint Rogán Antal Hillary Clintontól. Ahol – pedig a verseny hatalmas – bulvár Tóni hetven orrhosszal a nyerő kettejük unszimpátia versenyében azzal a különbséggel, hogy az előbbi nemhogy a világot, de a Rumbach Sebestyén utcát se tudná szétbombázni.

Akkor tehát beszéljünk korrigált orbáni nyelven: mi nem csak reméljük, de tudjuk, hogy ezek a népszabadságosok meglepően hamar találnak majd csatornát önkifejeződésükre valamelyik balliberális médiafelületen. Mégpedig az a leghamarabb és a legjobb helyen, aki a „főzsidói” imázshoz a legközelebb áll. E lap esetében ez az ember minden kétséget kizárólag Révész Sándor. Őt követi a többi, Tamás Ervintől Miklós Gáborig.

Ha a londoni bukikhoz hasonlóan lennének a mi fővárosunkban is politikai tétre fogadó irodák, legalább 1:100 arányban fogadnának erre.