Jómagam utálok aktuálpolitikával foglalkozni, ezért nem is törődtem sokat a felkapott CEU-témával sokáig. Megvolt a negatív véleményem, mint mindenkinek, akinek több esze van annál, hogy a saját ürülékét pálcika nélküli jégkrémnek nézze, de nem izgatott annyira, hogy kinyissam a szám a dologgal kapcsolatban. Azonban egyre pofátlanabbnak tartom a baloldal vergődését, ezért úgy érzem, nem hallgathatok tovább. Most megteszem azt, amit a Miskolci Herman Ottó Gimnázium kapcsán nem tettem meg annak idején. (A "balhé" innen indult, majd egyre terebélyesedett: ld. itt, itt vagy itt - a szerk.) Mikor előjött az egész mizéria, gondoltam, hogy nézd csak az a libsi koszfészek, aztán leesett az állam, hogy egy kisebb országnyi ember állt az elit „versenyiskola” mellé, ami legtöbb versenyeredményét sport, illetve marxista filozófia terén szerezte...

De most a CEU-ról akartam írni. Arról az intézményről, melyről mindenki tudta, hogy a „Máshová nem vettek föl? Nem baj, ha fizeted a tandíjat, hozzánk jöhetsz” elvét alkalmazta igen sokáig. Szeretném leszögezni, hogy egy parányi minőségbeli növekedés azért tényleg volt az elmúlt években, de még mindig nem tartom olyan intézménynek, ami szakembereket nevelne ki, hanem sokkal inkább egy olyannak, ami által kiadott diploma láttán a röhögéstől összehugyozza magát a munkaadó, és elküldi szemetet szedni szegény szerencsétlent, aki tényleg elhiszi magáról, hogy felérhet igazi tanárok által tanított, igazi tantárgyakhoz igazából értő embertársaival. Amennyiben igaza van a Fidesznek és tényleg a baloldali elitet képzik ki a CEU-n, akkor boldog vagyok, ugyanis nem tud elmenni majd egy politikai vitára egy olyan vitapartner, aki otthon ragad, mert nem tudja bekötni a cipőfűzőjét.

Az egyetem szakmai részéről szeretnék igazából szólni, kikerülve azt, hogy mennyire tudományos a genderkutatás, vagy a homoszexuális építőmunkások szemüvegkeret-választási szokásairól értekezni, ugyanis körülbelül ez a legtöbb szakdolgozat szellemi színvonala. De nézzünk egy rendes tudományt, a történettudományt, azon belül a politikatörténetet. Egyetlen szakdolgozatot akarok csupán (saját szívrohamom megelőzése végett) felületesen elemezni, mely bár tudom, hogy a Nyugatnak és a nyugati szakterminológiáknak (bár tudtommal Nyugaton is másféle egyetemes gyűjtőfogalmak vannak használatban műveltebb helyeken) akar valamelyest megfelelni (The arrow cross: the ideology of Hungarian fascism), de én akkor is már csupán a cím alapján megbuktattam volna a kedves diákot. Ugyanis a magyar fasisztákról szól címe alapján a mű, mégsem látom az 1920-as évek fascista pártjai részletes bemutatását, helyette inkább a nemzetiszocialistákra, hungaristákra koncentrál az írás. Mintha az „Alma szerepe a szatmári vidéken” címmel írnék egy értekezést, a szatmári szilvatermesztésről, jó-jó, tudom, mindkettő gyümölcs, meg amúgy is rasszista, aki különbséget tesz a két gyümölcsfajta között, de én mégiscsak kedvelem a szakterminusok használatát. A magyar fasiszták sose használtak nyilaskeresztet. De nekik mindegy, hogy fasiszta vagy nemzetiszocialista, hungarista vagy falangista. Én nem vagyok egy kókler vízvezeték-szerelő, hogy azt mondjam, „add má’ ide aztat az izé kulcsot, hogy meghúzzam ezt a kis fost”, hanem inkább kérek egy 8-as villáskulcsot a rögzítő anyához. De tudom-tudom, a rendszeretet, szaknyelv mind-mind náczi dolgok, ilyet egy felszabadult és egyenlő világban nem szabad már használnunk.

De térjünk vissza a szakdolgozat tartalmának elemzéséhez. Nem ér az egész annyit, hogy elolvassam végig, csupán bele lapoztam és talán nem volt olyan oldal, amin nem lett volna hiba. A dolgozatot tetszés szerint felütve, engem a guta ütött meg. Böszörmény Zoltánról azt írja a szerző, hogy Németországban halt meg valószínűleg az ’50-es években. Elkezdtem gondolkodni, honnan lehet az információ? Hiszen az általam ismert összes mű szerzője és forrása ezt másként tudja. Bár teljesen pontos évszámokkal kevés írja le, hogy 1937-ben tényleg Németországba menekült, de már igen korán 1941-ben kitoloncolták onnan és Magyarországon élt tovább, ahol még a ’70-es évekig megfigyelték. Végül rájöttem, hát a Wikipédiáról van az adat, hohó, minek a szakkönyvek, ha itt a Wiki. Lehet, hogy én „régebbi eresztés” vagyok, de már a számítógépes korszakban szereztem meg én is a diplomáimat és nálunk első lecke volt, hogy Wikipédiát ne használjunk, mert egy rakás blődség van rajta, de hát nem mindenki oktatói egyformák. De legközelebb javasolnám a szakirodalom használatát is, legalább néha-néha. Primer forrásokat (mint pl. levéltár) nem javaslok, mert a gyenge Pest-belvárosi tüdő lehet, nem bírná a port.

Hubay Kálmán életrajzának elejéről inkább ne is beszéljünk, mert az egyszerűen minden szempontból sírásra gerjesztő. Ugorjunk, a szerző, a hungarista köszöntést, a „Kitartás!”-t „Endurance!”-nek fordítja, ami ugyan lehetne a szótár szerint, de ha ismerné a Hungarista emigráció működését minimálisan is, akkor tudná, hogy a „perseverance” szót használták, mikor angolul kívánták visszaadni köszöntésük lényegét. Igen, megint azok a könyörtelen szakszavak, de amire van már használatos terminus, arra nem lehet mást kitalálni, vagy újrafordítani. Szerintem is hülyén hangzik a „Vienna Award” a bécsi döntés angol megfelelőjeként, mert az Oscar gála jut róla eszembe, de mégse írnám soha, hogy „Vienna Decision” vagy „judgement”, hisz meg van rá a szakszó.

Apró zavaró hibák is hemzsegnek a disszertációban, a szerző eltéveszti az 1939-es választások dátumát és május 25-26-át jelöl meg 28-29-e helyett, bár ez a hiba már másoknál is előfordult. Forrásjegyzéke nincs külön, így nem kaphatunk könnyen átfogó képet, miket is használt a művéhez. Málnási Ödön születési helyeként „Brassót” ír, halálozási helyeként „Viennát”, zavaró a következetlenség, hogy az egyik településnek a magyar a másiknak a neolatin nyelvekben használatos neve van feltüntetve, a magyar Bécs vagy a német Wien helyett. De még zavaróbb a „Magyar életrajzi lexicon”, ugyanis az eredeti címben „k” szerepel, fordítsa le nyugodtan a címet aki angolul értekezik, de akkor már az egészet (és ez pont nem egy nehéz mondat). Hogy nézne ki pl. a „The nyilascross ember’s method” egy címnek? A válasz a kérdésben. A „Magyarság” c. lapot „Hungarianess”-nek fordítja, jelzőként tekintve a szóra, holott főnévként van alkalmazva.

A különböző pártok alakulási idejével és nevével is problémái akadtak a szerzőnek több helyütt is. A Szálasi-kormány összetételénél is erős csúsztatás van. Ezeken felül azt írja, hogy 1923-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre és Gömbös Gyula megalapítják a fajvédő pártot, azonban ekkor nem létezett még „Bajcsy-Zsilinszky Endre” nevű ember, csupán Zsilinszky Endre, aki az 1925-ös vitézzé avatása után vette fel a Bajcsy nevet.

Tehát láthatjuk, hogy szakmai és nem szakmai (pl. nyelvi) hibája egyaránt sok van a szakdolgozatnak és még egyszer leírom, kb. 10 perc alatt találtam ezeket a bakikat, a mű maximum 5%-ának felületes átolvasása során. Nem mellékesen a konzulens nincs feltüntetve a szakdolgozaton, bár nem csodálom, én sem adnám a nevem egy ilyen munkához. Ezt kéziratként még a harmadik vonalbeli periodikák is visszadobnák. Tehát, ha igaza van a Fidesznek és a CEU-n az „új baloldali értelmiséget” képzik ki, akkor ne aggódjunk, baloldali értelmiség nem lesz néhány év múlva. A CEU nem egy „gonosz kiképzde”, hanem egy olyan intézmény, ami politikai (vagy pénz) alapon papírt ad azoknak, akik egy igazi egyetemet nem tudnának elvégezni, de szeretnék, hogy az önéletrajzuk szépen nézzen ki, mert másra úgysem lehet használni. Na jó, még a billegő tv-állvány lába alá jó és direkt nem könyvespolcot írtam, mert akik oda járnak nem szeretnek olvasni, esetleg a 444 nevű szennyoldalt.

És végül szeretném leszögezni, hogy nem a szegény szakdolgozó ellen szól ez az írásom, mert én hiszek az ártatlanság vélelmében, elhiszem, hogy ő tényleg azt hitte, igazi tanárok oktatják igazi tananyagból. Sajnálom, oda lettek az erre fordított évek...

Géresi Tamás – Kitartás.net