Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke mielőtt a héten a szesz nyári ösvényére lépett volna, interjút adott a Politico nevű, igen befolyásos amerikai hírportál nem kevésbé befolyásos brüsszeli kiadásának.

Ebben a korábban Orbánt „barátom, a diktátor” jelzőkkel lapajgató Juncker kikotyogta, hogy Orbánnal rendszeresen telefonálgatnak és találkozgatnak. Többször, mint amiről a nyilvánosság tud. És akkor azt mondta, mindezt törődésből teszi, mert „nem szeretném elveszíteni Magyarországot”.

Ennél jobban egy megafonba nem tudta volna szétkiabálni, hogy a szelek akkorát fordultak Brüsszelben, amekkorára senki nem számított. Magyarország immár nem egy kidobandó csutka, hanem egy ápolandó kis ékszerke.

De mi okozta ezt a hirtelen szélváltozást?

Nagyon egyszerű. Az, hogy Lengyelország egyre veszélyesebbé válik az uniónak.

Kaczynski és Orbán - az egyikőjüknek van meggyőződése is, a másik csak szavazatokra vadászik

Mégpedig azért, mert Jaroslaw Kaczynski, a kormányzó Jog és Igazságosság Párt elnöke, Lengyelország legerősebb embere olyan show-kat alakít, amelyek letaglózzák azt az Európai Uniót, amely eddig már Berlusconitól és Orbántól is annyira rosszul volt, hogy úgy képzelte, azoknál rosszabb már nem jöhet.

Jött. Kaczynski személyében.

Aki egy olyan Lengyelországot vezet, amely a magyar kormánytól eltérően az EU-val történő konfrontációk esetén nem hátrál, nem tárgyal, nem módosít.

Csupán a közelmúltban olyan méretű borsokat tört az EU orra alá, amilyeneket az a 2004-es keleti bővítése óta nem látott. A lengyeleket kicsit sem hatotta meg az a brüsszeli fenyegetés, hogy eljárnak ellene, ha nem hagynak fel a bírói reformmal.

A napokban pedig Lengyelország közölte, nem érdekli az Európai Bíróság döntése, és továbbra is döntögeti azon erdei óriásfákat, amelyektől e testület eltiltotta.

De az EU-nak ennél is fájóbban Varsó Berlinnek ment neki, és gigantikus kártérítés benyújtását tervezi azért, amit a német hadsereg okozott a lengyel népnek és Lengyelországnak a II. világháború idején. Ami persze nem a zsidókról szól, mert azok már szétfejték a német államot.

Kaczynski nem Orbán. Kaczynski vallásos és meggyőződéses katolikus. Szemben Orbánnal, akinek nincs meggyőződése és vallási buzgalma csupán mímelt, hiszen közismert múltja és múltbeli országgyűlési fellépései is még liberális korából.

Vagyis Orbán minden lelki fájdalom nélkül hátrál meg ott, ahol kell, és veti meg ugyanazt a végtagját ott, ahol arra szavazatszerzés miatt van szüksége.

Brüsszelnek így egyértelműen Kaczynski lett a veszély fő forrása.

Ami Orbán erejét még jobban növelni fogja.

Szerencsés flótás, aki még dörzsölt, okos figura is.

Janits András - Kuruc.info