Tatabányán sem más a helyzet. Az emberek többségének a városról két dolog jut eszébe. A Turul-emlékmű és a „legendás”, javarészt cigányok által lakott Mésztelep (és VI-os telep). Előbbi egy hatalmas büszkeség, mégiscsak Közép-Európa legnagyobb madárszobráról, illetőleg a legnagyobb turulszoborról van szó, utóbbi pedig egy szégyenfolt. Mésztelep helyzete és az a metódus, ahogy a két politikai pólus a kérdést kezeli, kivetíthető az egész országra. A mindenkori városvezetés lényegében évtizedek óta tétlenül nézi, hogyan süllyed egyre mélyebbre a terület (ennél mélyebben mondjuk már nem igazán lehetne), hiszen nem mer semmiféle konfrontációt vállalni az ott élőkkel. Mésztelepre még talán a mentő sem megy rendőri kíséret nélkül, de mégis kinek kellene magára vállalnia a helyzet megoldását, ha nem a mostani (fideszes) városvezetésnek?

A nemzet szempontjából a végletekig kártékony balliberális szivárványkoalíció a tőlük megszokott sajátos „megoldással” kívánja a Mésztelep-kérdést megoldani, ahogy az a kampány során nemrégiben kiderült. Az ott élő kiilleszkedett rétegeket ugyanis a város több pontjára kívánják elszórtan bérlakásokba költöztetni, esetlegesen még új lakásokat is felhúznának nekik. Erről maga Szücsné Posztovics Ilona, az elvtelen balliberális szörnykoalíció (melynek természetesen a maradék helyi Jobbik is tagja) polgármesterjelöltje beszélt több ízben. A közbiztonság radikális szintű visszaesése mellett az ember ilyenkor azon is elgondolkozik, hogy akkor lényegében a balliberálisok pozitív diszkriminációt akarnak alkalmazni a mésztelepi cigánysággal szemben? Nyilvánvaló ugyanis, hogy ők így sokkal könnyebben jutnának bérlakásokhoz, mint mások, miközben országszerte küzdenek magyar fiatalok is a lakhatással a magas albérlet- és lakásárak miatt.

A balliberálisok valószínűleg az egész országot úgy vezetnék, ahogy „kicsiben” a Mésztelep-kérdést meg kívánják oldani. Valódi, radikális megoldások helyett az (egyelőre még) többségi társadalom közé szórná le ezeket az antiszociális, normális életre képtelen egyéneket. De hát mit is várhat az ember olyanoktól, akiknek szellemi elődei több mint egy évszázada dolgoznak már nem csak Magyarország, de egész Európa és a fehér keresztény civilizáció ellen?

Persze feltehetjük a költői kérdést, hogy Tatabányának (és az összes többi hasonló cipőben járó településnek) mikor lesz végre olyan városvezetése, akik igenis hajlandók konfrontálódni a Mésztelep és a hozzá hasonló területek lakosaival. Ugyanis sem a struccpolitika, sem a nettó magyarellenes, a többségi társadalom nyugalma és a rend ellen irányuló intézkedések nem jelenthetik a megoldást. A liberálisok másik kedvenc érve a cigányság helyzetével kapcsolatban, hogy a nem megfelelő integráció a probléma okozója. Logikus! Hiszen eddig is olyan „kevés” pénzt öltek már bele különböző integrációs programokba, hogy biztos ez az oka annak, hogy rendre kudarcot vall mindegyik.

A tatabányai Mésztelep és VI-os telep legyen egy szimbólum az egész ország és az olyan települések számára, akik hasonló problémákkal küzdenek. Legyen ez egy szimbóluma ennek a megoldatlan kérdésnek, amely – figyelembe véve az etnikai arányok vészes eltolódását és a magyarság számának folyamatos csökkenését – pár évtizeden belül az ország puszta létét és a normális, a fehér, keresztény Európához méltó életkörülményeket is veszélyeztetni fogja. Egyszersmind véssük fel örökre emlékezetünkbe, milyen „megoldásokat” kínál a szivárványkoalíció a magyar nemzetet érintő sorskérdésekre!

Az ügyben egyébként a Mi Hazánk Mozgalom tatabányai szervezete is megszólalt, a közlemény itt olvasható:

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info